Jeremy Bentham

Jeremy Bentham
Henry William Pickersgill festménye
Született	1748. február 26. London
Elhunyt	1832. június 6. (84 évesen) London
Álneve	Philip Beauchamp Gamaliel Smith
Állampolgársága	brit első Francia Köztársaság brit
Nemzetisége	angol
Szülei	Alicia Woodward Grove Jeremiah Bentham
Foglalkozása	jogtudós, filozófus
Iskolái	The Queen's College (1760–) Westminster School (1755–1760)
Jeremy Bentham aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeremy Bentham témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jeremy Bentham (London, 1748. február 26. – London, 1832. június 6.) angol jogtudós, filozófus, társadalmi reformer, a modern utilitarizmus atyja, az állatjogok és a liberalizmus szószólója.

Élete

Jeremy Bentham bebalzsamozott teste a University College Londonban kiállitva

Houndsditchban, Tory párti gazdag családban született. Csodagyerek volt, már kicsikorában apja íróasztalánál Anglia többkötetes történelmét olvasta. A latin nyelv tanulását már hároméves korában elkezdte.

A Westminster Schoolban tanult, majd 1760-ban apja az oxfordi The Queen's College-ba küldte, ahol a Bachelor fokozatot 1763-ban, a Mastert pedig 1766-ban szerezte meg. Ügyvédi képesítést kapott (amelyet sohasem gyakorolt), s törvényszéki hivatalnok lett, 1769-ben. Mélyen frusztrálta az angol törvénykönyv, amelyet a fondorkodás démona névvel illetett.

Sok jogi és társadalmi reformjavaslata között volt egy börtönépítési terv, amit Panopticonnak nevezett. Jóllehet ez az ő életében ténylegesen nem valósult meg, de az ötlet jelentősen foglalkoztatta a gondolkodók következő generációit. A 20. századi francia filozófus, Michel Foucault a Panopticont állította paradigmaként az előző század összes büntetési intézményeivel szemben.

Bentham sok befolyásos személlyel állt levelezésben, például Adam Smithszel, aki törvényes határt akart szabni az adóknak és a kamatoknak, mielőtt ő az ellenkezőjéről meggyőzte volna. Levelezett Mirabeau-val és a francia forradalom más vezetőivel, akik tiszteletbeli francia állampolgárságot adtak neki, bár Bentham éles kritikusa volt a személyiségi jogok és az erőszak forradalmi elveinek, amelyek a jakobinusok 1792-es hatalomátvétele után kerültek előtérbe. Mirabeau munkatársainak egyike, a svájci Pierre Étienne Louis Dumont több mint húsz évig dolgozott Benthammel. Genfi városi tanácsosként be is iktatta Bentham elveit az új büntető törvénykönyvébe.

1823-ban John Stuart Mill-lel megalapította a Westminster Review-t, a radikális mozgalom folyóiratát; ezen publikáció révén, ifjú követői egy csoportjával együtt jelentős befolyást gyakorolt az angol közéletre. Ugyanabban az évben megalapította a Birbeck folyóiratot, dr. George Birkbeckkel, báró John Cam Hobhouse-zal és a liberális Henry Brougham képviselővel karöltve.

Bentham gyakran tárgyalt a University of London alapítvánnyal a University College London megalapításáról, bár annak megnyitásakor, 1826-ban már 78 éves volt, így nem vett részt aktívan annak létrehozásában. Valószínű azonban, hogy az ő ihletése nélkül az UCL akkor még nem lett volna megalapítva. Bentham határozottan úgy gondolta, hogy az oktatásnak a lehető legszélesebb körben kell a hallgatók rendelkezésére állnia, és különösen azoknak is, akik nem tartoznak a felsőbb társadalmi osztályokhoz vagy az egyházhoz. Ezeket a kritériumok elengedhetetlenül szükségesek az Oxfordi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem hallgatói számára. Mivel az UCL volt az első angol egyetem, amely mindenkit felvett, tekintet nélkül fajra és a politikai vagy vallási meggyőződésre, ez nagyon összhangban állt Bentham elképzeléseivel, aki támogatta egyik hallgatójának, John Austinnak kinevezését, a jogtudomány első professzorává, 1829-ben.

1832-ben bekövetkezett halálakor nem hagyott hátra egyebet, mint erkölcsi és politikai doktrináinak gyűjteményèt, meg a UCL-t, Oxford és Cambridge vallásos egyetemeivel szemben szigorúan világi alapokon, amelyeket ellenlábasai rögtön Isten nélküli világnak neveztek el.

Nézetei

A hasznosságot és az érdeket az élet és az életvitel alapelvévé tevő etikai irányzat megalapítója (utilitarizmus). Számára valamely jogi politikai intézmény hasznossága attól függ, hogy az a bizonyos intézmény mennyiben mozdítja elő a legtöbb ember lehető legnagyobb fokú boldogságát. Az utilitarizmust gondolatot átfogó erkölcsfilozófiába és ontológiába ágyazta be. Hangsúlyozta hogy a hasznosságelv a gyakorlati életben ténylegesen alkalmazható, megadható a kalkulus, melynek segítségével bármely két tettről eldönthető, hogy melyik hasznosabb. Szerinte a fájdalmak és örömök összemérhetőek, a különböző fajtájú és összetettségű fájdalmak és örömök között nincsen minőségi különbség. Elveit jogi művei is tükrözik, amelyek mély hatást gyakoroltak a liberális ideológiára, a jogra és a jogtudományra.

Magyarul megjelent művei

• Polgári s büntető törvényhozási értekezések, 1–2.; kiad. Dumont István, ford. Récsi Emil; Tilsch, Kolozsvár, 1842–1844 (Bentham Jeremias munkái)
• Ál-okoskodási-módok törvényhozási kérdésekben; ford. Gindery János; Beimel Ny., Pest, 1842
• Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe; ford. Fehér Ferenc; in: Brit moralisták a XVIII. században; vál., jegyz. Márkus György, utószó Ludassy Mária; Gondolat, Bp., 1977 (Etikai gondolkodók)

Források

• Jeremy Bentham – Internet Encyclopedia of Philosophy (angolul)
• Horváth Nóra: Az ismeretlen Jeremy Bentham, Világosság, 2008/9–10.
• Étienne Dumont: A gyűlésekről és azoknak tanácskozási módjáról vagy Bentham Jeremiás Taktikája; ford. R. J.; 2., jav., bőv. kiad.; Egyetemi Ny., Buda, 1847