Jenő svéd királyi herceg

Jenő svéd királyi herceg
Született	1865. augusztus 1. Drottningholm Palace
Elhunyt	1947. augusztus 17. (82 évesen) Hedvig Eleonóra plébánia
Állampolgársága	svéd
Szülei	Zsófia svéd királyné II. Oszkár svéd király
Foglalkozása	katona patrónus grafikusművész festőművész
Tisztsége	herceg Hereditary Prince
Iskolái	Uppsalai Egyetem
Kitüntetései	Fekete Sas-rend Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Aranygyapjas rend lovagja King Haakon VII Freedom Cross Szent András-rend knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus Order of the Redeemer Szent Szaniszló-érdemrend Magyar Királyi Szent István-rend
Sírhelye	Waldemarsudde
A Wikimédia Commons tartalmaz Jenő svéd királyi herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jenő Napóleon Miklós (Eugén Napoleon Nicolaus) (Stockholm, 1865. augusztus 1. – 1947. augusztus 17.) a Bernadotte-házból származó svéd és norvég királyi herceg, festő és műgyűjtő.

Élete

Származása, ifjúkora

Prins Eugén a kertben

Prins Eugén fest

A Régi ház 2012-ben

1865-ben született a stockholmi Drottningholm kastélyban. Édesapja Oszkár svéd királyi herceg, a későbbi II. Oszkár király, édesanyja pedig Zsófia született nassaui hercegnő, házassága révén svéd hercegné, majd királyné volt. Szülei házasságából négy gyermek született, Jenő utolsóként, testvérei:

• V. Gusztáv (1858–1950), Värmland hercege, apja halála után Svédország királya. Viktória badeni hercegnőt vette feleségül.
• Oszkár (1859–1953), Gotland hercege, orvos és a svéd hadsereg tábornoka. Mivel 1888-ban rangon aluli házasságot kötött Ebba Munk af Fulkilával (1858–1946), elvesztette jogait és címét, és a Bernadotte hercege titulust kapta, mely haláláig szólt. Nagybátyja, Adolf luxemburgi nagyherceg 1892-ben a Wisborg grófja címet adományozta neki.
• Károly (1861–1951), Västergötland hercege. 1897-ben Ingeborg dán hercegnőt (1878–1958) vette feleségül.
• Jenő

Születésekor a Närke hercege címet kapta. Édesanyja akaratának megfelelően nem magántanárok tanították, hanem egy arisztokrata fiúk számára fenntartott iskolában tanult testvéreihez hasonlóan. Művészi képessége hamar megmutatkozott. 1885–86 között az Uppsalai Egyetemen tanult, ezzel egy időben Wilhelm von Gegerfelt (1844–1920) festő tanítványa is volt. Apja kezdetben nem támogatta fiát művészi pályáján később azonban beleegyezett. Anyja mindvégig kitartott fia mellett, akkor is mikor úgy döntött, hogy művészeti képzését Párizsban folytatja. Apja úgy vélekedett a festészet szórakozásnak megfelel, de foglalkozásnak nem. Párizsi tanulmányait 1887 és 1889 között folytatta. Párizsi tartózkodása alatt Celsing Gustaf vendégszeretetét élvezte és felesége, Ulla 1888-ban modellt állt Az erkélyen (På balkongen) című képéhez. 1889-ben a Svéd Királyi Művészeti Akadémia első tiszteletbeli tagjának választotta.

A művész

Az 1890-es évektől nyarainak nagy részét a festésnek szentelte. Műveinek nagy részén a tipikus svéd tájat örökítette meg. Ebben az évtizedben történt meg művészi áttörése. Lírai és romantikus stílusú festményei fontos szerepet játszott a svéd tájfestészetben. A herceg festményeit megannyi kiállításon mutatta be, melyek közül a legnagyobb a Lijlevalchs Múzeumban bemutatott volt 1925-ben. Műveit Oslóban és Helsinkiben is bemutatták. Nem csak vászonra festett azonban; az ő munkája többek között a kirunai templom oltárképe, a stockholmi városháza (Stockholms stadshus) egy 40 méter hosszú falfestménye, amelynek befejezéséhez 6 évre volt szüksége, valamint a Királyi Drámaszínház (Kungliga Dramatiska Teatern) előcsarnokának falfestménye.

1899-ben megvásárolta a királyi család nyári rezidenciája, Rosendal kastély közelében a Djurgården szigeten lévő területeket, ahol már 1892-ben rövidebb időt töltött. A birtokon már állt két kisebb ház, az egyiket műteremként vette igánybe, a másikat, az úgynevezett Régi házat (Gamla huset) pedig lakhelyként használta azokon a nyarakon, míg a kastély el nem készült. A tervezési munkálatokkal a kor egyik legjobban foglalkoztatott tervezőjét, Ferdinand Boberget bízta meg, a kert megtervezésében a herceg is részt vett. Végül két év után a kastély 1905-ben készült el és az év őszén a herceg be is költözött. 1913-ban újra együttműködve a tervezővel elkészült a galéria, ahol saját festményei és gyűjteményének becses darabjai kerültek kiállításra. A kastélyról 1945-ben a herceg így nyilatkozott: „Egy festő számára jobb helyet képzelni sem lehetne.” A kastélyban látható két legjelentősebb munkája, a Molnet (Felhő) és a Det gamla slottet (A régi kastély) című festménye is.

Élete végéig itt élt és hatalmas műgyűjteményt hozott létre, több mint 2000 alkotást (főleg festmény, de ezenkívül rajzok, szobrok), 444 művésztől, főleg svédektől, de gyűjteményében megtalálható volt Picasso és Munch egy-egy munkája is. A szobrok között eredeti alkotások is találhatók, de másolatok is megtalálhatók Rodintől (Gondolkodó) és a Szamothrakéi Niké-ről is bronzból, melyről festményt is készített 1932-ben. Mikor 1947-ben meghalt kastélyát és gyűjteményét az államra hagyta és kívánságának megfelelően múzeumot alakítottak ki belőle, mely 1948-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A herceg kastélyrészét nagyrészt változatlan hagyták, míg a két felsőbb emelet – beleértve a műtermét is – időszaki kiállításoknak ad helyet.

Soha nem nősült meg, sok kutató szerint homoszexuális volt. Ő volt az első a királyi családban, akit elhamvasztottak. Hamvait a kastély közelében helyezték örök nyugalomra.

1945-ben, 80. születésnapjára a király Prins Eugen-medaljen néven díjat alapított, amit azok kaphatnak meg mind a mai napig, akik művészeti teljesítményükkel kiemelkedőt alkottak.

• 
  Hajó a kikötőben
• 
  A régi vár – Sundbyholm kastély
• 
  Vadstena távolról nézve
• 
  Az östermalmi gimnázium

Festményei

På balkongen, 1888 Kristin (Vid fönstret), 1889 Valdreskvinna, 1889 Motiv från Valdres, 1890 Månuppgång i Valdres, 1890 Kvastmakarbacken, vinter, 1890 Våren, 1891 Skogen, 1892 Regnväder, Balingsta, 1891 Där skogen glesnar, 1892 Lyckans tempel, 1892 Elegi I, 1892 Det gamla slottet, 1893 En sista solglimt, 1893 Gamla huset med staden, 1893 Rött hus, Venedig, 1894 Molnet, 1895 Glimmande fönster, 1895 Vitsippor, 1895 Sommarnatt, 1895 Molnet, 1896 Den blå villan, Florens IV, 1897–1898 Hagastämningar. Del av triptyk, 1896–98 Det stilla vattnet, 1901 Nattmoln, 1901 Trädgårdseken, 1902 Från balkongen, Waldemarsudde, 1903 Gamla Waldemarsudde I, 1904 Det klarnar efter regn, 1904 Afton, Lilla Tyresö, 1905 Disig sommarnatt, 1906 På utgående, 1906 Upplyst ångbåt, 1906 Rökar, Oljefabriken, 1907 Kvarnen, höstkväll, 1908 Rimfrost, 1909 Motiv från Dala, Västergötland, 1910, Gröndal, Frödings bostad, 1911 Altartavlan i Kiruna kyrka. Skiss, 1911 Oakhill, 1911 Solfläck, 1915 Marskväll. Grindstugan, Waldemarsudde, 1916

Staden vid vattnet, 1916–22 Mot Omberg, 1920-tal Akropolis, Aten, 1920 Cap Sunion, 1920 Skylar Örberga, 1920 Forum från Palatinen, 1921 Latinergravarna, 1921 Vatikanen från Petersplatsen, 1921 Hörn av Örgården, 1922 Det regnar på Omberg, 1925 Grå vinterdag, 1926 Ljusglinder från staden, 1927 Aftonhimmel över Vättern, 1927 Åskväder II, 1927 Fåfängan, vintermorgon, 1928 Det övergivna stenbrottet, 1929 Jagande skyar, 1930–1935 Strandbild, Waldemarsudde, 1930 Backarna mot Brösarp, 1931 Hamnen i Kivik, 1931 Bourdelles Herakles i snö, 1931 Gröna kullar II, 1932 Nike i snö mot rosa luft, 1932 Stenbrott nära Arles, 1936 Dyner, Skåne (Sandhammaren), 1936 Röd jord, 1936 Fåfängan i snö, 1937 Sanddyner med tall, 1937 St:e Victoire i moln, 1939 Bergsformation, Aix-en-Provence, 1936 I nödhamn, 1939 Gamla Waldemarsudde, 1942 Gamla pilen, 1942 Snötyngd buske, 1942 Ångbåt och "skyskrapor", 1944 Fredhäll, 1945 Waldemarsudde från viken, 1945 Herakles, 1946 Äng i Frisens park. III, 1946 Mot Hammarbyleden, 1947 Hässjor i Frisens park, 1947

További információk

• [1]
• A Waldemarsudde Múzeum honlapja
• Aherceg festményei és freskói
• Képek a Kirunai templomról