Jean Pierre Louis Girardin
Megjelenés
Jean Pierre Louis Girardin | |
Született | 1803. november 16.[1][2][3][4][5] former 6th arrondissement of Paris |
Elhunyt | 1884. május 30. (80 évesen)[1][2] Rouen |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | elnök (1840–1841) |
Iskolái | Collège de France |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Cimetière monumental de Rouen (1884. június 2. – ) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Pierre Louis Girardin témájú médiaállományokat. | |
Jean Pierre Louis Girardin (Párizs, 1803. november 16. – Rouen, 1884. május 24.) francia kémikus.
Élete
[szerkesztés]Thénard tanítványa volt és 1828-ban Rouenban az alkalmazott kémia tanára lett. Ugyanitt munkások számára is rendezett tanfolyamot kémiából; 1838-ban a mezőgazdasági kémia tanára lett és nagy érdemeket szerzett a mezőgazdaság előmozdítása körül. 1858-ban Lille-be, később Clermont-ba az akadémia rektorául hívták meg.
Művei
[szerkesztés]- Éléments de minéralogie appliquée aux sciences chimiques (Párizs, 1826, 2 kötet);
- Considérations générales sur les volcans (Rouen, 1830);
- Du sol arabe (Párizs, 1842);
- Des fumiers et autres engrais animaux (7 kiad., uo. 1875);
- Moyens d'utiliser le marc de pommes (4 kiad., uo. 1854);
- Des marcs dans nos campagnes (Rouen, 1854);
- Traité élémentaire d'agriculture (2 kötet, 3 kiad., Párizs, 1874),
- Chimie générale et appliquée (4 kötet, uo. 1868-69),
- Leçons de chimie élémentaire appliquée aux arts industriels (5 kötet, 1. kiad. uo. 1880).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ [LH//1146/73 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Académie nationale de médecine (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Base biographique (francia nyelven). Bibliothèque interuniversitaire de Santé
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X