Jean-François Portaels

Jean-François Portaels
Önarcképe (1842)
Született	1818. május 1. Vilvorde, Flamand-Brabant
Meghalt	1895. február 8. (76 évesen) Brüsszel
Sírhely	Laeken Churchyard
Nemzetisége	belga
Stílusa	klasszicizmus realizmus orientalizmus
Iskolái	brüsszeli akadémia párizsi akadémia
Mestere(i)	Paul Delaroche
Aki hatott rá	Gustave Courbet
Aki(k)re hatott	Alfred Bastien, Théo van Rysselberghe Emile Wauters
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Portaels témájú médiaállományokat.

Jean-François Portaels (Vilvorde, Flamand-Brabant, 1818. május 1. – Brüsszel, 1895. február 8.) belga festő és tanár.

Életútja

Polgári családból származott, a brüsszeli akadémián tanult képzőművészetet, itt François-Joseph Navez (későbbi mostohaapja) tanította. Tapasztalatszerzés céljából Párizsban tanult tovább, itt Paul Delaroche volt a mestere, 1842-ben diplomázott és elnyerte a római nagy díjat. Néhány évet Itáliában és Észak-Afrikában töltött (1843-1847 között). Sokat utazott, 1870-74 közt Marokkóban festett.

Főleg történelmi és vallási jeleneteket ábrázolt, de őt tartják a belga orientalista iskola alapítójának is, hiszen szívesen festette képein a keleti és az egzotikus témákat, különösen a keleti nőket. Kiváló arcképfestő is volt egyben, például remekbe sikerült Paul Déroulède francia politikusról és íróról festett portréja. Eleinte klasszicista stílusban festett (A bölcsek csillaga, Szárazság Júdeában, Júdás öngyilkossága /philadelphiai múzeum/, de stílusát Gustave Courbet hatására realisztikusabb, színesebb festésmód váltotta fel, lásd például Temetés a szuezi sivatagban, Szárhum. 1847-ben a genti akadémia igazgatója lett, 1868-70 közt saját festőiskolát nyitott, 1878-tól pedig a brüsszeli akadémia igazgatójaként működött.

Szabadabb szellemet hozott az akadémiára, s így mint pedagógus erősen hatott a fiatal belga képzőművész nemzedékre, köztük Alfred Bastien, Théo van Rysselberghe, Emile Wauters és Edward Agneessens festőkre, valamint a szobrász Charles van der Stappen és építész Charles Licot. Tanultak nála Európa számos nemzetének képzőművészei is, köztük franciák (Fernand Cormon) és magyarok is (Baumgarten Miksa arcképfestő).

Magyar vonatkozás

Utazásai közepette Pestre is eljutott, ennek emlékét őrzi Páholy a pesti színházban című képe, amelyet 1869-ben festett, s a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeumban őrzik.

Képeiből

• 
  Egy keleti szépség
• 
  Keleti asszony (1877)
• 
  Nővérek
• 
  Bacchus papnője
• 
  Eszter
• 
  Hendrik Conscience flamand író portréja

Források

• Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Éber László kiadása, 1936. Portaels szócikkét lásd 323. p.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.