Jeże
| Jeże | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Lengyelország |
| Vajdaság | Varmia-mazúriai |
| Járás | Powiat Piski |
| Alapítás éve | 1445 |
| Irányítószám | 12-200 |
| Rendszám | NPI |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 328 fő (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
 | |
 é. sz. 53° 29′, k. h. 21° 52′53.483333°N 21.866667°EKoordináták: é. sz. 53° 29′, k. h. 21° 52′53.483333°N 21.866667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeże témájú médiaállományokat. | |
.JPG)
Jeże [e. Jeszenszky] (németül: Gehsen) falu Lengyelországban, a Varmia-mazúriai vajdaságban, amely Gmina Piszhez (Johannisburg városi és vidéki önkormányzata) tartozik Piski járás (Johannisburgi járás).
Földrajza
[szerkesztés]Jeże a Pissek folyó keleti partján található) a Varmia-mazúriai vajdaság déli részén, Pisz kerületi várostól 17 kilométerre délkeletre.
_1.JPG)
Története
[szerkesztés]Az 1445-ben alapított falut[1] 1540 után Jeschennek, 1550 után Jeschenn-nek, 1579 körül Jeschouennek hívták, a Német Lovagrend 30 patás szolgálati ingatlanként alapította a magdeburgi törvények szerint.[2]
1874. április 8-án a település közigazgatási székhely lett, így a nevét egy 1945-ig létező közigazgatási kerületnek[3] adta.
Gehsenben 1910-ben 582 lakost regisztráltak.[4] Számuk 1933-ra 661-re emelkedett, 1939-ben pedig 621 volt
A Versailles-i Szerződés feltételei miatt az allensteini szavazókörzet lakossága, amelyhez Gehsen is tartozott, 1920. július 11-én szavazott a Kelet-Poroszországhoz (és így Németországhoz) való folyamatos tartozásáról vagy a Lengyelországhoz való csatolásáról. Gehsenben 460 lakos szavazott amellett, hogy maradjon Kelet-Poroszország része, Lengyelország nem kapott szavazatot.[5]
Amikor 1945-ben a háború következtében Dél-Kelet-Poroszországot átadták Lengyelországnak, Gehsen is érintett volt. A falu megkapta a „Jeże” lengyel nevet. Ma a hely a polgármesteri hivatal székhelye[6] ( lengyelül: Sołectwo ), így a Pisz (Johannisburg) városi és falusi község hálózatában lévő helység a Piski járásban ( Johannisburgi járás), 1998-ig a Suwałki vajdaság, azóta a Warmian-Masurian Vajdaság része. 2011-ben a lakosság 328 fő volt.[7]
Vallások
[szerkesztés]Egyházi épületek
[szerkesztés]1866 óta van egy épület Gehsenben. Ez a kis téglából épült templom nyugati oromtornyos toronnyal.[8] 1945-ig protestáns templomként működött, ma római katolikus plébániatemplom. A két apostolnak, Péternek és Pálnak szentelték.
Plébániák
[szerkesztés]Evangélikus
[szerkesztés]1846-ban Gehsenben protestáns parókiát alapítottak,[9] amelynek plébániáját elválasztották a johannisburgi (pisz) és a kumilskoi (1938–1945 Morgen, lengyel Kumielsk ) templomától. Az 1929-ben összesen 2489 tagot számláló plébánia a kelet-poroszországi egyházi tartományban, a Régi Porosz Unió Egyháza Johannisburg egyházkerületébe került.
A jeżei protestáns egyházközösség életének véget vetett a háborúval összefüggő helyi lakosság menekülése és kiűzése. A ma itt élő protestáns lakosok a lengyelországi Augsburgi Evangélikus Egyház Mazuriai Egyházmegye Pisz kerületi városában található templomhoz csatlakoznak.
Római katolikus
[szerkesztés]1945 előtt nagyon kevés katolikus élt Gehsenben. A warmiai egyházmegyében, a Masurian II. esperesben (székhely: Johannisburg) a johannisburgi római katolikus templomban voltak plébániák. 1945 után és számos új lengyel állampolgár beáramlásával Jeże-ben külön katolikus közösség alakult,[10] és a korábban protestáns helyi gyülekezet a piszi Keresztelő Szent János-templom fiókegyháza lett. 1987-ben a jeże-i templomot Edmund Piszcz warmia püspök plébániatemplommá alakította. A plébánia a Św. Apostołów Piotra i Pawła és a lengyelországi Római Katolikus Egyház Ełk egyházmegyéjében található piszi espereshez tartozik.
Iskola
[szerkesztés]Gehsen 1737-ben iskolafalu lett. A tanítás többosztályos voltak. 1929-ben új iskolaépület épült.[2]
Személyiségek
[szerkesztés]Itt született
[szerkesztés]- Paul Hensel (1867. október 3-án Gehsenben, német protestáns lelkész, Mazuria bajnoka és a Reichstag tagja († 1944)
Csatlakozva a helyhez
[szerkesztés]- Otto Boris (1887–1957) német középiskolai tanár, festő és állatíró, gyermekkorát Gehsenben töltötte.
Közlekedése
[szerkesztés]Jeże a fontos lengyel 63-as országúton (Droga krajowa 63) található, amely a lengyel–orosztól a lengyel–fehérorosz államhatárig tart és négy vajdaságon halad át. A szomszédos Wądołek (Wondollek, 1938–1945 Wondollen) és Brzozowo (már a Podlaskie vajdaságban található) kis mellékutcái a városban végződnek.
Jeże 1945 óta nem volt vasútállomás. 1908 és 1945 között a Johannisburg–Dlottowen/Fischborn vasútvonalon közlekedtek a vonatok – néhány évig még a lengyelországi Kolnóig is elnyúltak – és Gehsenben is megálltak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dietrich Lange, Geographisches Ortsregister Ostpreußen (2005): Gehsen
- ↑ a b Gehsen bei Familienforschung Sczuka
- ↑ Rolf Jehke, Amtsbezirk Gehsen
- ↑ Uli Schubert, Gemeindeverzeichnis, Landkreis Johannisburg
- ↑ Herbert Marzian, Kenéz Csaba: Selbstbestimmung für Ostdeutschland. Eine Dokumentation zum 50. Jahrestag der ost- und westpreussischen Volksabstimmung am 11. Juli 1920. Herausgeber: Göttinger Arbeitskreis, 1970, S. 74
- ↑ Sołtysi w Gminie Pisz
- ↑ Jeże bei Polska w liczbach
- ↑ Walther Hubatsch: Geschichte der evangelischen Kirche Ostpreußens. Band 2: Bilder ostpreussischer Kirchen. Göttingen 1968, 119. o. (összesen 545 o.)
- ↑ Walther Hubatsch: Geschichte der evangelischen Kirche Ostpreußens. Band 3: Dokumente. Göttingen, 1968, 491. o.
- ↑ Parafia Jeże in der Diözese Ełk
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeże (Pisz) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Grzegorz Białuński: Kolonizacja Wielkiej Puszczy (do 1568 roku) – starostwa piskie, ełckie, straduńskie, zelkowskie i węgoborskie (węgorzewskie). Olsztyn, OBN, 2002, 237 str., ISBN 83-87643-97-1, ISSN 0585-3893
- Wacław Kowalski: Województwo olsztyńskie, przewodnik. Olsztyn, Wyd. Sport i Turystyka, 1969, 322 str. (str. 202)
- Mieczysław Orłowicz: Ilustrowany przewodnik po Mazurach Pruskich i Warmii. Na nowo podali do druku Grzegorz Jasiński, Andrzej Rzempołuch, Robert Traba. Olsztyn: Agencja Wydawnicza "Remix", 1991, s. 301. ISBN 83-900155-0-1
