Japán Alpok
Japán Alpok (日本アルプス Nihon Arupuszu) | |
Akaisi-, Kiszo- és a Hida-hegység | |
Magasság | 3193 m |
Hely | Japán |
Legmagasabb pont | Kita-hegy 3193 méter |
Hosszúság | 200 km |
Szélesség | 40 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 35° 40′ 27″, k. h. 138° 14′ 12″35.674167°N 138.236667°EKoordináták: é. sz. 35° 40′ 27″, k. h. 138° 14′ 12″35.674167°N 138.236667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Japán Alpok témájú médiaállományokat. |
A Japán Alpok (japánul: 日本アルプス Nihon Arupuszu) egy három, nagyjából párhuzamos észak-déli csapású hegyvonulat, a Hida-, a Kiszo- és az Akaisi-hegység összefoglaló neve. A Japán főszigeten Honsún helyezkedik el, egyben ketté is választva azt. Ez a terület a japán szigetvilág legnagyobb átlagmagasságú része háromezres csúcsokkal, több nemzeti parkkal és számtalan népszerű sí- és hegymászóparadicsommal. Fő turisztikai központja Nagano, a téli olimpiai város.[1] Niigata, Tojama, Jamanasi, Nagano, Gifu, Sizouka prefektúrák osztozkodnak a területén.
Név eredete
[szerkesztés]Az elnevezést egy angol régésznek William Gowlandnek köszönheti, de egy szintén angol, bizonyos Walter Weston nevű misszionárius (akit a Japán alpok atyjának is neveznek) segítette elő a név népszerűvé válását. Westonról egy emléktábla is el van helyezve Kamikócsiban a Hida-hegységben, amely híres az alpesi klímájáról. Gowland eleinte csak a Hida-hegységre használta a Japán Alpok elnevezést, de ma már a Kiszo- és az Akaisi-hegységet is magába foglalja.[2] Az elnevezés azonban nem minden tekintetben fedi a valóságot, ugyanis azt leszámítva, hogy néhol a csúcsok magassága vetekedik az Alpok hegyeivel és a legmagasabb gerinceket egész évben hó borítja a pleisztocénban a hegységek csak nagyon kis része jegesedett el, ezért a glaciális formakincs rendkívül csekély az Alpokhoz képest. Valamint számos vulkán is előfordul a Japán Alpokban.[3]
Történelme
[szerkesztés]Már az 1600-as években tettek kísérleteket a hegység folyóvölgyeinek felfedezésére és az úthálózatainak a feltérképezésére. Ennek ellenére a hegygerincek sokáig ismeretlenek maradtak. Ahogy később Kodzsima Uszui fogalmazott „Azokban az időkben nemhogy a hegyek magasságát és földrajzi helyzetét nem ismerték, de még neveik sem voltak a hegyeknek. A hegymászás ezen a területen tehát azt jelentette, hogy útra kelünk egy ismeretlen országba.” Az első cikkek a geológiai felmérésekről 1890-ben jelentek meg. Ebben említésre kerültek a legmagasabb csúcsok, de a hegység topográfiája többnyire találgatáson alapult. 1891 után, az ide utazók már tájékozódhattak Basil Hall Chamberlain és W. B. Manson kézikönyvéből. A könyv, bár angol nyelven jelent meg, az itt hegyet mászó japánok mindenféle útikalauz nélkül tették ezt meg. Az 1890-es években osztották fel először a Japán Alpokat három részre (északi, középső és déli). Az 1860-as években William Gowland a hegység több részén is felfedezőutakat tett, így ő lett az első dokumentált külföldi, aki megmászta a Jarigatake és a Norikura hegyet. Gowland régész volt, ezért a felfedezésében inkább a régészeti célok vezérelték. Bár Gowland volt az első aki felfedezte ezeket a hegygerinceket, Walter Weston volt ez aki először dokumentálta a tapasztalatait. Körülbelül húsz évvel Gowland felfedezése után, Weston maga is elindult a saját tapasztalatszerzésre a Japán Alpokba kezében Gowland jegyzeteivel. Weston nem csak a Gowland által bejárt hegyeket mászta meg, hanem olyan kisebb csúcsokat is mint a Jonendake, Kaszadake és a Hodakajama. Elsőként dokumentálta az ittlévő geológia struktúrájukat tekinve különböző hegységrendszert. Az elsőt Kínai rendszernek nevezte, mert összefügg a Dél-kínai hegyvidék vonulataival. A második a Karafuto rendszer, mert északról, Karafutóból (egykori japán prefektúra a Szahalin szigeten) érkezik Japánba és halad dél-nyugat felé. E két embert tekintik a Japán Alpok első, nyugati felfedezőinek. Ennek eredményeként Weston, Gowland segítségével népszerűsítette és dokumentálta a hegység különböző részeit hihetetlenül mélyreható módon.
Éghajlat
[szerkesztés]Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rekord max. hőmérséklet (°C) | 16,7 | 18,5 | 23,4 | 30,6 | 32,1 | 34,7 | 36,3 | 37,3 | 35,4 | 30,2 | 23,9 | 21,7 | 37,3 |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 3,0 | 4,2 | 9,1 | 16,9 | 22,3 | 25,7 | 29,0 | 30,7 | 25,6 | 19,2 | 12,7 | 6,2 | 17,1 |
Átlaghőmérséklet (°C) | −1,4 | −0,9 | 2,9 | 9,6 | 15,1 | 19,4 | 23,0 | 24,1 | 19,7 | 12,9 | 6,6 | 1,4 | 11,1 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −5,1 | −5,2 | −2,0 | 3,2 | 9,0 | 14,6 | 18,9 | 19,7 | 15,7 | 8,5 | 2,4 | −2,1 | 6,5 |
Rekord min. hőmérséklet (°C) | −23,5 | −25,5 | −21,2 | −7,6 | −3,1 | 1,8 | 8,1 | 9,4 | 3,8 | −3,5 | −10,7 | −19,5 | −25,5 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 97 | 99 | 123 | 119 | 137 | 172 | 231 | 165 | 236 | 134 | 99 | 88 | 1700 |
Havi napsütéses órák száma | 96 | 113 | 151 | 175 | 181 | 143 | 146 | 181 | 124 | 126 | 99 | 89 | 1623 |
Forrás: Japan Meteorological Agency[4] |
Részei
[szerkesztés]Manapság a Japán Alpok magába foglalja a Hida-hegységet (飛騨山脈 Hida Szanmjaku), a Kiszo- hegységet (木曽山脈 Kiszo Szanmjaku) és az Akaisi- hegységet (赤石山脈 Akaisi Szanmjaku). A két legmagasabb pontja a Hotaka-hegy 3190 méterrel a Hida-hegységben és a Kita-hegy 3193 méterrel az Akaisi-hegységben. Az utóbbi a Fudzsi-hegy után a második legmagasabb csúcs Japánban. Itt található még Japán második legmagasabb vulkánja is az Ontake-hegy, amely még ma is aktív és legutóbb 2014. szeptember 27-én tört ki legutóbb.[5]
Hida-hegység
[szerkesztés]Más néven az Északi Alpok (北アルプス Kita Arupuszu). Nagano, Tojama és Gifu prefektúrákban terül el, egy kis része Niigata prefektúrába is belenyúlik. Legmagasabb pontja a Hotaka-hegy 3190 méterrel. Itt található Takayama, egy eldugott hegyi falu a Japán Alpok vonulatai között. A Kóbe marha világuralmának egyik legnagyobb kihívója a Takayama hegyi legelőin nevelkedett Hida marha.[6] A Hida-hegységben található Tateyama 3015 méter magas, Japán egyik szent hegyének tartják számon és valószínűleg az egyik leghavasabb terület a Földön. A Hida-hegység a japán Alpok részét képezik és a meteorológusok szerint bizonyos részein akár 38 méter hó is hullhat egy év alatt. A hófedte tájat egy főútvonal szeli át, mely az óceánparti Tojama városánál indul, a nyugati oldalon éri el a Tatejama-csúcsot és egy hosszú alagúton vezet tovább Nagano prefektúrába, ahol az 1998-as téli olimpiát is rendezték. Az autóút ezen szakaszát Japánban csak úgy ismerik, a hókanyon. A hegyi utakat kísérő hófal akár a megdöbbentő húszméteres magasságot is elérheti.[7] Bár eddig úgy tudták, hogy Kamcsatkától délre, Kelet-Ázsiában, nem léteztek gleccserek, egy nemrégi kutatás szerint három gleccser még mindig jelen van a Curugi-hegy és a Tate-hegy közelében, köszönhetően az extrém nedves éghajlatnak a Hokuriku régióban, mely bőséges hómennyiséggel látja el a magasabb csúcsokat.[8]
Kiszo- hegység
[szerkesztés]Más néven a Középső Alpok (中央アルプス Csúó Arupuszu). Nagano és Gifu prefektúrákban található. Legmagasabb pontja a Kiszokoma-hegy 2596 méterrel. Gránitból épül fel. A folyói, mint a Kiszo- és a Tenrjú-folyó az Isze-öbölbe folynak, a Csendes-óceánba. Itt van Japán második legmagasabb tűzhányója, az Ontake-hegy. Szerkezete szerint rétegvulkán. A hegyen 2905 méteres magasságban található Japán legmagasabban fekvő tava.
Akaishi-hegység
[szerkesztés]Másnéven Déli-Alpok (南アルプス Minami Arupuszu), Nagano, Sizouka és Jamanasi prefektúrákban található. Legmagasabb pontja a Kita-hegy 3193 méterrel, mely egyben a Japán Alpok legmagasabb hegye is. A hegység a forrása az Ói és a Tenrjú folyóknak, melyek a Csendes-óceánba ömlenek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gyuricza László: A turizmus nemzetközi földrajza, Dialóg Campus Kiadó, 2008. 238. oldal, ISBN 978 963 7296 28 4
- ↑ https://www.britannica.com/place/Japanese-Alps
- ↑ Horváth Gergely-Próbáld Ferenc-Szabó Pál: Ázsia regionális földrajza, Elte Eötvös Kiadó, 2008. 211. oldal ISBN 978 963 284 021 5
- ↑ 平年値(年・月ごとの値). Japan Meteorological Agency. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
- ↑ https://www.hirado.hu/2014/09/28/japan-vulkankitores-egy-ember-meghalt-tobbtucatnyian-eltuntek/
- ↑ http://www.agra.hu/utazas/azsia/foodways-japan-osz
- ↑ https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2017/03/17/ahol-huszmeteres-hofalak-kozt-kozlekednek-a-jarmuvek/
- ↑ First glaciers of Japan recognised
Források
[szerkesztés]- Gyuricza László: A turizmus nemzetközi földrajza, Dialóg Campus Kiadó, 2008. 238. oldal, ISBN 978 963 7296 28 4
- Horváth Gergely-Próbáld Ferenc-Szabó Pál: Ázsia regionális földrajza, Elte Eötvös Kiadó, 2008. 211. oldal ISBN 978 963 284 021 5
- http://www.japan-alps.com/en/?tid=200005 Archiválva 2019. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.agra.hu/utazas/azsia/foodways-japan-osz
- https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2017/03/17/ahol-huszmeteres-hofalak-kozt-kozlekednek-a-jarmuvek/
- https://www.japanspecialista.hu/2018/08/17/japan-alpok-a-sielok-paradicsoma/ Archiválva 2019. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben