Jankó Pál
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Jankó Pál | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1856. június 2. Tata |
Elhunyt | 1919. március 17. (62 évesen) Konstantinápoly |
Pályafutás | |
Hangszer | zongora |
Díjak | Elliott Cresson-emlékérem (1893) |
Tevékenység | zeneművész, zeneszerző |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jankó Pál témájú médiaállományokat. | |
Jankó Pál (Tata, 1856. június 2. – Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, zeneszerző, eszperantista.
Életrajza
[szerkesztés]Apja, Jankó Mihály uradalmi jószágigazgató volt. Bécsben H. Schmitt és Bruckner (osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini egyetemen matematikát is tanult. Heinrich Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.
Munkássága
[szerkesztés]![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6d/Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg/250px-Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg)
1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület is alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is. Komolyabb elterjedést mégsem ért el a Jankó-féle zongora, pedig találmánya érdekében sok cikket is írt külföldi lapokban.
Az I. világháborút megelőzően Párizsban felújították a Jankó-zongorát, és némi javítással mint „système Jankó Dierner” került újra a köztudatba.
1892-től Konstantinápolyban, az ottani banknál foglalt el előkelő állást, az állami dohányjövedék tisztviselője volt. Itt hunyt el 1919. március 17-én.
Művei
[szerkesztés]- Mittheilungen über die Jankó-Claviatur. 1. Heft. Wien, 1890. (Különnyomat a Musikalische Rundschauból)
- Az ismétléssel képezett combinatiókról. Budapest: Weiszmann Ny., 1894.
- Az önoktatás módszere a Jankó-zongorán - In: Zenealap, 1888.
- Über mehr als 12 stufige gleichschwebende Temperaturen. Beiträge zur Akustik und Musikwissenschaft, 1901.
Irodalom
[szerkesztés]- Weisshappel: A Jankó-klaviatúra. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
- A Jankó-féle kromatikus lépcsőzetes billentyűsor. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
- Rehberg, W.: Jankó Pál klaviatúrája. - In: A Zene, 1934. 10. sz..
- Jankó Pál. - In: Élet és Tudomány, 1955. 11. sz.
További információk
[szerkesztés]- Vasárnapi Újság, 1889. XXXVI. évf. 48. sz. december 1. p. 787-788.
- A Műveltség Útja. XII. kötet. Budapest: Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat Rt., 1925.
- Magyar életrajzi lexikon
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
- Innovációs lexikon
- Zongoratanulás: A zongorák alakja Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben