Ugrás a tartalomhoz

James Clark Ross

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Clark Ross
Született1800. április 15.[1][2][3][4][5]
Finsbury Square
Elhunyt1862. április 3. (61 évesen)[1][2][3][4][5]
Aylesbury[6]
Állampolgársága
HázastársaAnne Coulman (1843. október 18. – )[7][8]
GyermekeiJames Coulman Ross
SzüleiChristian Clark
George Ross
Foglalkozása
  • felfedező
  • természettudós
  • tengerésztiszt
  • botanikus
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja
  • a Royal Society tagja (1828. december 11.)[9][8]
  • Founder’s Medal (1842)[10][8]
  • Grande Médaille d'Or des Explorations (1843)
SírhelyeAston Abbotts
A Wikimédia Commons tartalmaz James Clark Ross témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Stephen Pearce: James Clark Ross

sir James Clark Ross (1800. április 15., London? – 1862. április 3., Aylesbury) brit tengerésztiszt, sarkkutató.

Egyes nézetek[11] szerint valószínűleg Skóciában született. Apja, id. James Clark Ross az előkelő Wigtownshire családra vezette vissza származását. Apjának öccse John Ross, a brit flotta feltörekvő, ifjú tisztje volt, és az ifjabb Clark gyermekéveit nagybátyjának befolyása határozta meg. Tíz nappal tizenkettedik születésnapja előtt csatlakozott John Rosshoz a napóleoni háborúkban.

Első önálló beosztását őfelsége Briseis nevű hajóján kapta mint első osztályú önkéntes. Valószínűleg nagybátyja befolyásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, és hamarosan ő lett a hajó első tisztje, mint tengerészkadét. Hat évig szolgált nagybátyja parancsnoksága alatt — a Briseis után előbb az Actaeon (Fehér-tenger, Balti-tenger, La Manche), majd a Driver fedélzetén (Skócia nyugati partjainál).

1817-ben barátja, sir George Hope, az Admiralitás első lordja (azaz a haditengerészeti miniszter) felkérte John Rosst, vezessen expedíciót az északnyugati átjáró felkutatására: a Baffin-öböltől hajózzon át a Bering-szorosig. Az ajánlat mindkét Ross életét megváltoztatta: e pillanattól már nem annyira haditengerészeknek kell őket tekintenünk, hanem egyre inkább felfedezőknek.

1839–1843 között az Antarktiszra vezetett expedíciót. Ezen felfedezte a Viktória-földet, a róla elnevezett Ross-tengert, valamint az Antarktisz két működő vulkánját — ezeket hajóiról nevezte el Erebusnak, illetve Terrornak. Kereste, de nem találta meg a déli mágneses pólust.

Három oldalról:

felől is körbehajózta az Antarktiszt, és ezzel bizonyította, hogy az önálló kontinens.

Fő műve: A Voyage of Discovery and Research is the Southern and Antarctic Regions (1847).

Ő volt az első, akit a Franklin-expedíció felkutatásával megbíztak. A Investigator fedélzetén ekkor még csak főhadnagyként vele hajózott Robert MacClure is. 1848–ban indultak útnak. Hajójuk a Lancaster-szorosban fagyott a jégbe. Ezután a legénység szánokon indult Franklinék keresésére, de nem találták. A jéggel visszasodródtak a Baffin-öbölbe, ahol a hajó kiolvadt, és ők visszahajóztak Angliába.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Росс Джеймс Кларк, 2015. szeptember 28.
  7. p63117.htm#i631164, 2020. augusztus 7.
  8. a b c Ross, James Clark (NBD)
  9. Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
  10. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
  11. Dictionary of Canadian Biography. [2014. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 18.)

Források

[szerkesztés]