Jakab Ernő salzburgi érsek
Jakab Ernő salzburgi érsek | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1690. február 14.[1][2][3] Doboszowice |
Elhunyt | 1747. június 12. (57 évesen)[1][3] Salzburg |
Iskolái | Collegium Germanicum et Hungaricum |
Munkássága | |
Vallás | római katolikus egyház |
Tisztség |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakab Ernő salzburgi érsek témájú médiaállományokat. |
Jakab Ernő salzburgi érsek (sz. Jakob Ernst Liechtenstein-Kastelkorn gróf; Hertwigswalde Münsterberg Hercegség, 1690. február 14. – Salzburg, 1747. június 12.) Seckau püspöke, olmützi hercegpüspök és salzburgi hercegérsek.
Élete
[szerkesztés]Jakob Ernst von Liechtenstein-Kastelkorn a Liechtenstein-Kastelkorn dél-tiroli nemesi családból származott. Szülei Franz Graf von Liechtenstein-Kastelkorn császári titkos tanácsos és Katharina Pawlowska bárónő. Filozófiát és jogot tanult Brünnben és Olmützben. Miután a papi pálya mellett döntött, 1709-ben Olmützben kanonok lett, majd 1709-től 1712-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricum öregdiákjaként tanult, ahol teológiai doktorátust is szerzett. Miután 1713-ban Rómában pappá szentelték, több évig az olmützi püspöki hivatalban dolgozott, és Opaván főesperes is volt. 1717-ben, bátyja lemondását követően kanonok lett Salzburgban, ahol hamarosan konzisztóriumi elnökké emelkedett. Amikor apja malenovicei birtokát 1724-ben felosztották, a pohořelicei birtok Jakab Ernőhöz került. Örököse Karl Otto Salm és Neuburg grófja volt.
-
Az érsek sírja
-
Síremléke a salzburgi dómban
Seckau püspökeként
[szerkesztés]1728. január 17-én XIII. Benedek pápa nevezte ki Seckau püspökének, amely akkoriban Salzburg saját egyházmegyéje volt; Leopold Anton von Firmian utódja lett, aki Salzburg érseke lett. Elődje 1728. március 14-én szentelte püspökké. Ezzel egy időben Salzburg stájerországi és a neustadti járás általános helynöke lett.
Olmütz püspökeként
[szerkesztés]Wolfgang Hannibál olmützi püspök halála után a székesegyházi káptalan 1738. október 11-én Jakob Ernst von Liechtenstein-Kastelkornt választotta utódjául. A pápai megerősítésre 1739. január 26-án került sor.
Hivatali ideje alatt megalapította a kollégiumot Weißwasserben. A kézművesek alkalmazása érdekében Olmütz 1742-es porosz megszállása után kiterjedt munkákat kezdeményezett a székesegyházban és a hercegpüspöki rezidencián. 1743. május 12-én a prágai Szent Vitus-székesegyházban Mária Teréziát cseh királynővé koronázta. Pápai ornátusa, amelyet a szertartáson viselt, jelenleg az olmützi Szent Vencel-székesegyház kincstárában található.
Salzburgi hercegpüspökként
[szerkesztés]Leopold Anton von Firmian salzburgi hercegpüspök halála után az ottani székesegyházi káptalan 1745. január 13-án őt választotta utódjául. A főegyházmegye túlzott eladósodottsága miatt rövid hivatali idejét beárnyékolták a székesegyházi káptalannal való viták. Halála után a salzburgi dóm kriptájában temették el.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jakob Ernst von Liechtenstein-Kastelkorn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Erwin Gatz : A Szent Római Birodalom püspökei. 3. évf., 275–276. o. ISBN 3-428-06763-0
- Joachim Bahlcke, Winfried Eberhard, Miloslav Polívka (szerk.) : Történelmi helyek kézikönyve . Kötet: Csehország és Morvaország (= Kröner zsebkiadása . 329. kötet). Kröner, Stuttgart, 1998, ISBN 3-520-32901-8
- Életrajzi lexikon a cseh országok történetéről. 2. kötet, 446–447. o. ISBN 3-486-52551-4
További információk
[szerkesztés]- Eintrag zu Jakob Ernst von Liechtenstein-Kastelkorn auf catholic-hierarchy.org
- Biografie von Jakob Ernst von Liechtenstein-Kastelkorn Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Salzburgwiki (német nyelven)
- ↑ a b Encyklopedie Kroměříže (cseh nyelven), 2020. május 1. (Hozzáférés: 2024. május 2.)