Jülin-barlangok
Jülin-barlangok (榆林窟 ) | |
Pipa player, south wall of Cave 25 (Tang-dinasztia) | |
Ország | Kína |
Település | Tunhuang |
Típus | buddhista |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 03′ 33″, k. h. 95° 56′ 10″40.059167°N 95.936111°EKoordináták: é. sz. 40° 03′ 33″, k. h. 95° 56′ 10″40.059167°N 95.936111°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jülin-barlangok témájú médiaállományokat. |
A Jülin-barlangok (kínai: 榆林窟, pinjin: Jü-lin ku) barlangsor Kuacsou megyében, Kanszu tartományban, Kína északnyugati részén, Tunhuang várostól és a Mokao-barlangoktól 100 km-re keletre. Nevét a Jülin-folyót övező, azonos nevű szilfákról kapta. A folyó keresztülfolyik a területen, két csoportra osztva a barlangokat. Az itt feltárt 42 barlangban mintegy 250 színes szobor és 4200m² falfestmény található, amelyeket a Tang-dinasztiától a Jüan-dinasztia koráig (7-14. század) hoztak létre és építettek át vagy újítottak fel a különböző korok uralkodói.[1][2] A helyszín az 1961-ben létrehozott nemzeti történelmi és kulturális jelentőségű helyszínek megállapításakor bekerült a védelem alá első helyszínek közé.[3] 2008-ban a Jülin-barlangok felkerült Kína világörökségi helyszíneinek várólistájára a selyemút részeként.[4]
Barlangok
[szerkesztés]A barlangok többsége bejárati folyosóként, előteremként vagy főteremként funkcionált. Három barlang közepén tartóoszlopot hagytak meg, majd falfülkéket vájtak mind a négy oldalon. Néhány barlangot a történelem során átépítettek vagy felújítottak a Tang-dinasztia után az Öt dinasztia, a Szung, a Nyugati Hszia vagy a Jüan-dinasztia korában. A Ming-dinasztia idején teljesen használaton kívülre került. A Csing-dinasztia korában próbálkozásokat tettek a barlangok felújítására, és ebben a korban újabbakat is létrehoztak. A Tunhuang Akadémia tevékenységének köszönhetően jelenleg a helyszín állapotának megőrzésért fáradoznak szakemberek a sziklafalak megerősítésével és a turistalátogatások szabályozásával.[1][5]
Falfestmények
[szerkesztés]A falfestmények buddhista vallási témájúak – buddhák, bódhiszattvák és a dzsátaka mesék varázslatos lényei – világi témákkal kiegészítve (szponzorok, go játékosok és kisebbségi népek nevei), így az ábrák jól mutatják a különböző korok haj és ruhaviseleteit, földművelési szokásait, például fejés, borkészítés, olvasztás kemencében, zenés és táncos műsorok, illetve házasodási szokások.[1][2] A festmények nem freskók, inkább keleties vakolatra felhordott ásványi és organikus pigment festékanyagok és gumi vagy ragasztó kötőanyagok.[5]
Barlangok listája
[szerkesztés]A 42 barlang számozása főleg a falfestmények stílusa és a falfeliratok alapján készült (kínai, mongol, tibeti, szanszkrit, tangut és óujgur nyelven):[6][7]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c szerk.: Fan Jinshi: 安西榆林窟 The Anxi Yulin Grottoes (kínai, english nyelven). Gansu National Publishing House, 6–9. o. (1999). ISBN 7542106465
- ↑ a b szerk.: Tunhuang Akadémia: 安西榆林窟 (Anhszi Jülin-barlangok) (kínai nyelven). 文物出版社 (1997). ISBN 7501007748
- ↑ 国务院关于公布第一批全国重点文物保护单位名单的通知 (1st Designations) (kínai nyelven). State Administration of Cultural Heritage, 1961. április 3. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
- ↑ Chinese Section of the Silk Road. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. április 28.)
- ↑ a b Whitfield, Roderick (et al.). Cave Temples of Mogao: Art and History on the Silk Road. Getty Conservation Institute, 5, 114 ff, 135. o. (2000). ISBN 0892365854
- ↑ szerk.: Tunhuang Akadémia: 安西榆林窟 (Anhszi Jülin-barlangok) (kínai nyelven). 文物出版社, 254–263. o. (1997). ISBN 7501007748
- ↑ Dai Matsui (2008). „Revising the Uigur Inscriptions of the Yulin Caves”. Studies on the Inner Asian Languages 23, 17–33. o, Kiadó: Osaka University. ISSN 1341-5670.