Júlialepke

Júlialepke
	Felülről
	Alulról
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Lepkealakúak (Lepidopteroidea);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Alrend:	Valódi lepkék (Glossata);
Alrendág:	Heteroneura;
Osztag:	Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia);
Tagozat:	Cossina;
Altagozat:	Bombycina;
Csoport:	Rhopalocera;
Öregcsalád:	Pillangószerűek (Papilionoidea);
Család:	Tarkalepkefélék (Nymphalidae);
Alcsalád:	Helikonlepkék (Heliconiinae);
Nemzetség:	Helikonlepke-rokonúak (Heliconiini);
Nem:	Dryas; Hübner, 1807
Faj:	D. iulia;
Tudományos név
	Dryas iulia; (Fabricius, 1775)
Szinonimák
	A nem szinonimái: Alcionea Rafinesque, 1815; Colaenis Hübner, 1819; A faj szinonimái: Papilio iulia Fabricius, 1775; Dryas julia (Fabricius, 1775) (lapsus);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Júlialepke témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Júlialepke témájú médiaállományokat és Júlialepke témájú kategóriát.

A júlialepke (Dryas iulia) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a helikonlepkék (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

A júlialepke előfordulási területe Dél- és Közép-Amerika. Brazíliától Texas déli részéig, valamint Floridáig sokfelé megtalálható. Nyáron akár Nebraska keleti részéig is elkóborol.

A lepkeházak egyik kedvelt faja, mivel egész nap tevékeny.

Alfajai

Mivel nagy előfordulási területe van, számos alfaja alakult ki:^[2]

Dryas iulia alcionea (Cramer, 1779)
Dryas iulia carteri (Riley, 1926)
Dryas iulia delila (Fabricius, 1775)
Dryas iulia dominicana (Hall, 1917)
Dryas iulia framptoni (Riley, 1926)
Dryas iulia fucatus (Boddaert, 1783)
Dryas iulia iulia (Fabricius, 1775)
Dryas iulia lucia (Riley, 1926)
Dryas iulia largo Clench, 1975
Dryas iulia martinica Enrico & Pinchon, 1969
Dryas iulia moderata (Riley, 1926)
Dryas iulia nudeola (Bates, 1934)
Dryas iulia warneri (Hall, 1936)
Dryas iulia zoe Miller & Steinhauser, 1992

Megjelenése

Szárnyfesztávolsága 82–92 milliméter. Mindkét nemű példány narancssárga színű, fekete mintázattal; azonban a hím színei élénkebbek. Habár ez a rovarfaj ártalmatlan, színei mérgező fajokat utánoznak, emiatt a madarak békén hagyják.^[3]

Életmódja

Gyors repülő. A nyíltabb tisztásokat és erdőszéleket részesíti előnyben, de az erdőkbe is behatol. Az imágó a Lantana-fajok és a Scandix pecten-veneris nektárjával táplálkozik, az ásványokat és sókat a teknősök és a kajmánformák (Caimaninae) könnyeiből szerzi meg.^[4] A hernyó a különböző golgotavirágok (Passiflora) leveleit fogyasztja.

Képek

Különböző alfajok: Dryas iulia alcionea
Dryas iulia dominicana
Nőstény D. i. delila Jamaica
Hím D. I. iulia, Trinidad
Hernyója
Két imágó
Teknős könnyet ívó példányok

Jegyzetek

↑ Lamas, G. (editor) (2004). Atlas of Neotropical Lepidoptera. Checklist: Part 4A. Hesperioidea - Papilionoidea. ISBN 978-0-945417-28-6
↑ Dryas iulia, funet.fi
↑ Pinheiro, Carlos E. G. (1996): Palatability and escaping ability in Neotropical butterflies: tests with wild kingbirds (Tyrannus melancholicus, Tyrannidae). Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 59(4): 351–365. doi:10.1111/j.1095-8312.1996.tb01471.x (HTML abstract)
↑ Patrick Barkham and Camilla Turner guardian.co.uk, Wednesday 6 April 2011, http://www.guardian.co.uk/environment/2011/apr/06/sensational-butterflies-natural-history-museum

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dryas iulia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Butterflies and Moths of North America (BMNA) (2008). Julia Heliconian. Hozzáférés ideje: 2008-AUG-14.
Miller, L. D. & Miller, J. Y. (2004). The Butterfly Handbook: 115. Barron's Educational Series, Inc., Hauppauge, New York. ISBN 0-7641-5714-0
Hübner, 1807, Samml. Exot. Schmett. 1: pl. 43
Lamas, Gerardo, 2004, Atlas of Neotropical Lepidoptera; Checklist:Part 4A; Hesperioidea-Papilionoidea

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Lamas-1] Lamas, G. (editor) (2004). Atlas of Neotropical Lepidoptera. Checklist: Part 4A. Hesperioidea - Papilionoidea. ISBN 978-0-945417-28-6

[2] Dryas iulia, funet.fi

[3] Pinheiro, Carlos E. G. (1996): Palatability and escaping ability in Neotropical butterflies: tests with wild kingbirds (Tyrannus melancholicus, Tyrannidae). Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 59(4): 351–365. doi:10.1111/j.1095-8312.1996.tb01471.x (HTML abstract)

[4] Patrick Barkham and Camilla Turner guardian.co.uk, Wednesday 6 April 2011, http://www.guardian.co.uk/environment/2011/apr/06/sensational-butterflies-natural-history-museum

[1]

[2]

[3]

[4]