Júda ben Dávid Hajjudzs
| Júda ben Dávid Hajjudzs | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 945 körül Fez |
| Elhunyt | 1012 (kb. 60–70 évesen) Córdoba |
| Ismeretes mint |
|
| Pályafutása | |
| Szakterület | nyelvészet |
| Kutatási terület | zsidó nyelvészet |
| Hatással voltak rá | Menáhem ben Szaruk |
| Hatással volt | Mózes ibn Dzsikatilla, Ábrahám ibn Ezra |
Júda ben Dávid Hajjudzs (héberül: הודה בן דוד חיוג׳, arabul: أبو زكريا يحيى بن داؤد حيوج الفاسي), (Fez, 945 körül – Córdoba, 1012) középkori zsidó nyelvtudós.
Córdobában Menáhem ben Szaruk tanítványa volt, majd önálló mesterré vált, kortársaitól pedig a „rós ha-medakdekim” ('a grammatikusok elseje') címet érdemelte ki, egyben sokan őt tartják a héber nyelvtudomány megalapítójának. Nála jelent meg először az úgynevezett „három betűs tövek elmélete”, amelyet a gyenge és a két egyforma betűből álló gyökökre is alkalmazott. Rendszerét – amely hat igemódot (binjan) ismer – a terminológiával és paradigmákkal együtt az arab nyelvészet hatására dolgozta ki. Stílusa világos, kerüli a zavaró kitéréseket, mert tankönyvnek szánta művét. Tisztelettel emlékezik a korábbi tudósokról, kiemelt figyelmet fordít a pontozás szabályaira. Arab nyelven megírt könyvét később Mózes ibn Dzsikatilla és Ábrahám ibn Ezra is héber nyelvre fordította.
Források
[szerkesztés]- Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , I. köt., 208–209. o.
