Izolált gigantizmus
Az izolált gigantizmus egy biológiai jelenség, amely során az elszigetelten, szigeteken élő állatfajok mérete jelentősen megnövekedik pl. egy kontinensen élő rokonaikhoz képest. Ez a jelenség az úgynevezett „sziget-hatás" vagy „Foster-szabály" egyik megnyilvánulása, amely kimondja, hogy amikor szárazföldi állatok szigetekre költöznek, a kisebb fajok hajlamosak nagyobb testméretet kifejleszteni, míg a nagyobb fajok kisebbé válnak (törpenövés). Az izolált gigantizmus az általánosabb „sziget-szindróma" részét képezi, amely az izolált szigeteken élő fajok morfológiai, ökológiai, fiziológiai és viselkedési sajátosságait írja le a szárazföldi társaikhoz képest. Az emberek megérkezése és az általuk behurcolt ragadozók (pl. kutyák, macskák, patkányok, disznók) sok szigeti endemikus faj, köztük számos óriásfaj kihalását okozta. Példák erre a dodó és a Rodrigues-i remetegalamb, amelyek hatalmas, röpképtelen galambok voltak, és közeli rokonságban álltak a Nikobári galambbal. Hasonló testméret-növekedést figyeltek meg bizonyos szigeteken élő növényeknél is. Például a Mauritius szigetén honos Mapou fa (Cyphostemma mappia), amelyet mauritiusi majomkenyérfának is neveznek, a szőlőfélék családjába (Vitaceae) tartozik, és szigeteken különösen fás szárúvá válik.[1]
Az izolált gigantizmus lehetséges okai
[szerkesztés]A nagy testű emlősragadozók gyakran hiányoznak a szigetekről, mivel a szigeti élőhelyek nem biztosítanak számukra elegendő területet, vagy az ilyen fajok számára nehézséget jelent a vízi akadályok átlépése.[2] Az ő hiányukban a nagy ragadozók ökológiai fülkéit más állatok – például madarak, hüllők vagy kisebb ragadozó emlősök – foglalhatják el, amelyek így a megszokottnál nagyobbra nőhetnek. Például a miocén-pliocén időszakban a mediterrán Gargano-szigeten, a Karib-tenger térségében fekvő Kubán, Madagaszkáron és Új-Zélandon az őshonos csúcsragadozók közé madarak tartoztak, mint a sasok, sólymok és baglyok, köztük ezeknek a csoportoknak néhány legnagyobb ismert képviselője.[3][4]
Ugyanakkor a madarak és hüllők általában kevésbé hatékonyak nagy ragadozóként, mint a fejlettebb ragadozó emlősök. A ragadozók hiánya különösen a növényevők esetében teszi lehetővé a testméret növekedését. Mivel kisebb méretük általában segíti őket abban, hogy elmeneküljenek vagy elrejtőzzenek a ragadozók elől, a szigeti környezetben csökkenő ragadozói nyomás lehetőséget biztosít számukra, hogy nagyobb méretre fejlődjenek.[5] Emellett a kisebb növényevők előnyt élvezhetnek a nagyobb növényevők versenyének hiányában.[6] Az óriás szigeti teknősök esetében a nagy méret előnyei közé tartozhat az élelmiszer- és vízhiány okozta fenyegetések csökkentése.[7] Nagyobb testüknek köszönhetően hosszabb időt képesek túlélni táplálék és víz nélkül, illetve nagyobb távolságokat képesek megtenni ezek beszerzéséért. Az ilyen időszakos hiány nagyobb veszélyt jelenthet az óceáni szigeteken, mint a szárazföldön.[8] Az izolált gigantizmus tehát evolúciós tendencia, amely abból ered, hogy a kisebb állatok méretét korlátozó ragadozói vagy versengési tényezők megszűnnek. Ezek a korlátok különbözőképpen hatnak az állatok méretére.[9] Például a kisebb növényevők a rejtőzködés révén menekülhetnek meg a ragadozók elől, míg a nagyobb növényevők megfélemlítéssel tarthatják távol a támadókat. Ezért a szigeti törpenövés is abból eredhet, hogy a nagy növényevők méretére vonatkozó korlátok eltűnnek.[10] Ezzel szemben a szigeti törpenövés a ragadozóknál gyakrabban azzal magyarázható, hogy a szigeteken korlátozott mennyiségű zsákmány áll rendelkezésre.
A területi viselkedés is elősegítheti az izolált gigantizmus evolúcióját. Egy Nevada állambeli Anaho-szigeten végzett tanulmány szerint a területi hüllőfajok szigeti populációi általában nagyobbak voltak, mint szárazföldi rokonaik, különösen a kisebb fajok esetében. A nagyobb testméret előnyt jelenthet a területvédelmi versenyben, ami a szigeteken élő populációk méretbeli növekedését ösztönözheti. Egy másik lehetséges tényező az izolált gigantizmus kialakulásában az úgynevezett alapító hatás, amely során a szárazföldi populációk nagyobb egyedei nagyobb eséllyel képesek szigeteket benépesíteni. A sziget mérete is befolyásolja az óriásnövés mértékét. A kisebb szigeteken általában gyorsabban zajlik a testméret evolúciós változása, és az ott élő szervezetek szélsőségesebb méretbeli változásokat mutathatnak.[11]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Island gigantism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ William E Cooper, Jr, Theodore Garland, (2014. február 22.). „Island tameness: living on islands reduces flight initiation distance” (angol nyelven). Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 281 (1777). [2024. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/r. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Jaffe, Alexander L, Michael E (2011. január 26.). „The evolution of island gigantism and body size variation in tortoises and turtles” (angol nyelven). Biology Letters 7 (4). [2024. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/r. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ William E Cooper, Jr, Theodore Garland, (2014. február 22.). „Island tameness: living on islands reduces flight initiation distance” (angol nyelven). Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 281 (1777). [2024. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/r. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Barahona, F., J. A. (2000. március 1.). „Endemism, gigantism and extinction in island lizards: the genus Gallotia on the Canary Islands” (angol nyelven). Journal of Zoology 250 (3), 373–388. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2000.tb00781.x. ISSN 1469-7998. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Naish, Darren: Late Cretaceous Animals of Romania's Haţeg Island--a More Complex View (angol nyelven). Scientific American. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Pavia, Marco, Maria Adelaide (2017. január 11.). „The extreme insular adaptation of Garganornis ballmanni Meijer, 2014: a giant Anseriformes of the Neogene of the Mediterranean Basin” (angol nyelven). Royal Society Open Science 4 (1). [2024. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/r. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Titan-hawks and other super-raptors | ScienceBlogs (angol nyelven). scienceblogs.com. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Kerry-Jayne Wilson: Flight of the Huia: Ecology and Conservation of New Zealand's Frogs, Reptiles, Birds and Mammals. 2004. ISBN 978-0-908812-52-3 Hozzáférés: 2025. január 15.
- ↑ Stewart, Craig: Diplodactylus Geckos of Australia (amerikai angol nyelven). Reptiles Magazine, 2014. május 9. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Hamper, Julie Bergman and Roberta: New Caledonian Giant Gecko Care Sheet (amerikai angol nyelven). Reptiles Magazine, 2013. november 4. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Cione, Alberto, Leopoldo (2014. június 16.). „The Broken Zig-Zag: Late Cenozoic large mammal and tortoise extinction in South America”. Revista del Museo Argentino de Ciencias Naturales nueva serie 5 (1), 1–19. o. ISSN 1853-0400. (Hozzáférés: 2025. január 15.)