Ivoti
Ivoti | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Brazília | ||
Állam | Rio Grande do Sul | ||
Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
Mikrorégió | Gramado-Canela | ||
Alapítás éve | 1965 | ||
Polgármester | Martin Cesar Kalkmann | ||
Irányítószám | 93900-000 | ||
Körzethívószám | 51 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 22 983 fő (2022)[1] | ||
Tszf. magasság |
| ||
Terület | 63,138 km² | ||
Elhelyezkedése | |||
d. sz. 29° 35′ 27″, ny. h. 51° 09′ 39″29.590833°S 51.160833°WKoordináták: d. sz. 29° 35′ 27″, ny. h. 51° 09′ 39″29.590833°S 51.160833°W | |||
Ivoti weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivoti témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ivoti egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA), a Gaúcho-hegység lábánál. Népességét 2021-ben 25 068 főre becsülték.[2]
Története
[szerkesztés]Az Umbu-kultúra természeti népei lakták a területét, a bandeirantek csak a 18. században nyitottak utakat az erdőségeken keresztül, majd a csapásokat a szarvasmarha-hajcsárok kezdték használni. A gyarmatosítási folyamat részeként 1826 körül Hunsrück vidékéről származó német telepesek költöztek a vidékre, akiknek 48 telket osztottak ki a Feitoria-patak mellett. Abban az időben a területet Berghanschneiss (Berghan-ösvény, portugálosítva Picada dos Berghan) néven ismerték az első telepesek egyike után.[3]
A telep fejlődött, a lakosok piacot létesítettek, ahol a helyi földművesek eladhatták a maniókát, babot, kukoricát az átutazó kereskedőknek és hajcsároknak, illetve elcserélték azokat ruhákra, cipőkre, edényekre. 1855-ben hidat építettek a Feitoria-patak fölött, amelyet a Császár hídjának (Ponte do Imperador) neveztek, ugyanis II. Péter brazil császár által kiutalt pénzből készült. A patak közelségének azonban negatív kihatásai is voltak, mivel télen a víz gyakran elöntötte a gazdaságokat, így a telepesek fokozatosan a magasabb területekre, a mai település helyére költöztek.[3]
1867-ben Picada dos Berghant átnevezték Bom Jardim-re, és São Leopoldo kerületének nyilvánították. 1938-ban átnevezték Ivotira, amely a helyi őslakosok nyelvén virágot, virágzást jelent, és a vidék virágoskertjeire utal. 1959-ben São Leopoldoé helyett az újonnan megalakult Estância Velha kerülete lett. 1964-ben függetlenedett, majd 1965-ben önálló községgé alakult.[3] 1966-tól japánok is letelepedtek.[4]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Ivoti, további kerületei nincsenek.[3] A község a Gaúcho-hegység közelében fekszik, Porto Alegre metropolisz-övezetében. Községközpontja megőrizte egy vidéki kisváros báját: virágos utcák és terek, régi épületek, vásárok és rendezvények, német és japán kultúra keveredése.[5] A községen áthalad a Rota Romântica,[6] a túlnyomórészt német jellegű községeket összekötő tematikus turistaút.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Ivoti. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ a b c d História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ Memorial da Colônia Japonesa. ivoti.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ Conhecer Ivoti. ivoti.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ Ivoti. Rota Romântica. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
További információk
[szerkesztés]- Cumôia Ivoti!. cumoiaivoti.com.br. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- Perfil das cidades gaúchas: Ivoti. Sebrae. (Hozzáférés: 2022. november 2.)