Irgalom Háza
| Irgalom Háza | |
| Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon, Gyermekotthon | |
 | |
| Település | Budapest III. kerülete |
| Cím | 1032 Budapest, San Marco utca 69. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1901 |
| Bezárás | 1950 |
| Építési stílus | neoromán építészet |
| Tervező | Hofhauser Antal |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Kezelő | Irgalmas Nővérek |
| Elhelyezkedése | |
 Irgalom Háza
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 32′ 10″, k. h. 19° 02′ 06″47.536090°N 19.035090°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 10″, k. h. 19° 02′ 06″47.536090°N 19.035090°E | |
 | |
| Irgalom Háza weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irgalom Háza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Irgalom Háza vagy Jó Pásztor Háza 1901 és 1950 között működött Budapest III. kerületében, a San Marco u. 69. szám alatt. Napjainkban iskolaként működik.
Története
[szerkesztés]Egy olyan menedékhely volt, melyet gyógyíthatatlan betegek számára alapítottak és az Irgalmas Nővérek üzemeltették. Nákó Mileva, San Marco hercegné 1900-ban tett alapítványt a létrehozására, s 1901-ben nyílt meg, eredetileg 100 gyógyíthatatlan beteg befogadására volt tervezve. Az épületet Hofhauser Antal tervezte.[1]
1904 körül a férőhelyek számát 120-ra bővítették. 1950-ben az intézményt államosították, előbb nevelőotthon, később pedig egészségügyi szakiskola és kollégium lett belőle. Ma Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon, Gyermekotthon néven működik.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (szerk.) Rozsnyai József: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2018, ISBN 978-615-5445-52-1, 119. o.
- ↑ Archivált másolat. [2022. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 28.)
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
|
Ez a Budapesttel kapcsolatos szócikk egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |