Iparcsarnok (Szeged)
| Iparcsarnok | |
_2012-04-13.JPG) | |
| Az épület 2012-ben | |
| Cím | Szeged |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1936 |
| Építési stílus | modernista |
| Védettség | helyi védelem alatt |
| Építész(ek) | Sebestyén Endre |
| Elhelyezkedése | |
 Iparcsarnok
Pozíció Szeged térképén
| |
 é. sz. 46° 15′ 18″, k. h. 20° 09′ 04″46.255000°N 20.151111°EKoordináták: é. sz. 46° 15′ 18″, k. h. 20° 09′ 04″46.255000°N 20.151111°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iparcsarnok témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Iparcsarnok a modernista építészeti stílus egyik legjellegzetesebb képviselője a szegedi belvárosban.
Története
[szerkesztés]A szegedi Ipartestület az első világháború utáni években Magyarország legnépesebb szakmai tömörülése volt. A szervezet az 1920-as években tűzte ki célul, hogy a város kézműveseinek és iparosainak megélhetését segítő kiállítási teret hoz létre. A leginkább kézenfekvő megoldás a Ipartestület székházával szomszédos telek megvásárlása volt, az ott létrehozandó épületet Sebestyén Endre tervezte. Az építkezés 1936. március 17-én kezdődött és igen gyors ütemben haladt előre. 1936. május 30-án Bornemissza Géza iparügyi miniszter a Szegedi Ipari Vásár keretében nyitotta meg az elkészült létesítményt.
Az Iparcsarnok eredetileg kétszintes. Homlokzatának legjellegzetesebb eleme a két egymással szemben repülő, férfi és női angyalalak, akik kezükben a mezőgazdaságot jelképező koszorút és az ipart jelképező fogaskereket tartanak. A két angyalt a hódmezővásárhelyi kerámiagyárban készítették Bakonyi Viktor Géza szobrász irányításával. Az épület tetején elhelyezkedő teraszt vaskorlát kerítette. Az Iparcsarnok eredeti funkciójának megfelelően működött 1945-ig, ám kiállításokat a második világháború kitörése után már nem tartottak benne.
A második világháború után az állam vette birtokba az épületet és saját céljaira kezdte használni. Falai között kezdődött meg Szegeden a képzőművészeti szabadiskola működése.[1] A háború utáni években a tetőteraszt beépítették, az épületet pedig 1952-től a Móra Ferenc Múzeum képtáraként és ideiglenes kiállítóhelyként használták. Az ezredfordulóra az épület lakatlanná és kvázi gazdátlanná vált, állaga igen leromlott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szeged története – A képzőművészet (magyar nyelven). Csongrád megyei örökségtár. (Hozzáférés: 2012. április 17.)
Források
[szerkesztés]- Újszászi Ilona: A második város két rendezvénye (magyar nyelven). Délmagyarország, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2012. április 18.)[halott link]
- A mezőgazdaság az ipar allegóriája dombormű (magyar nyelven). Szoborlap. (Hozzáférés: 2012. április 17.)[halott link]
- Iparcsarnok és Ipartestületi székház (magyar nyelven). Egykor.hu. (Hozzáférés: 2012. április 18.)
- "Középület" (magyar nyelven). muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2012. április 18.)
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Iparcsarnok témájú kategóriát.
