Ioszif Vlagyimirovics Gurko

Ioszif Vlagyimirovics Gurko
Született	1828. július 16. Velikij Novgorod
Elhunyt	1901. január 15. (72 évesen) Szaharovo
Állampolgársága	orosz
Házastársa	Maria Gurko
Gyermekei	Vlagyimir Ioszifovics Gurko Vaszilij Ioszifovics Gurko Dmitrij Ioszifovics Gurko
Szülei	Tatyana Alekszejevna Korff Vlagyimir Ioszifovics Gurko
Foglalkozása	politikus fegyveres erők tagja
Tisztsége	member of the State Council of the Russian Empire
Iskolái	Page Corps (–1846)
Kitüntetései	Knight of the Order of St. Alexander Nevsky Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Anna, 2nd class Order of Saint Anna, 3rd class Fehér Sas-rend Order of Saint Stanislaus, 1st class Order of Saint Stanislaus, 2nd class Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata Order of St. Vladimir, 1st class Szent András-rend Gold Sword for Bravery Order of St. George, 3rd class Vörös Sas-rend 1. osztálya Order of St. George, 2nd class Pour le Mérite Order of the Saxe-Ernestine Takovo-rend Szent Sándor Rend Cross "Danube Crossing" Military Merit Cross (Mecklenburg) Szent Szaniszló-érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioszif Vlagyimirovics Gurko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gurko az 1880-as években

Ioszif Vlagyimirovics Gurko (oroszul: Иосиф Владимирович Гурко; Novgorod, 1828. július 28. – Szaharovo, 1901. január 28.) orosz tábornok, Varsó főkormányzója.

1828-ban született régi fehérorosz nemesi családban. A szentpétervári apródiskolában kezdte tanulmányait, majd 1846-ban mint tiszthelyettes lépett be a gárda-huszárezredbe, ahonnan századosi ranggal ment át a gyalogsághoz, közben 1857-ben mint eszkadronparancsnok újra visszament a gárdahuszársághoz, 1860-ban a cár szárnysegéde, majd 1861-ben ezredese lett. 1863-ban részt vett a lengyel felkelés leverésében, 1866-ban egy lovas gránátos ezred parancsnokságát bízták rá, 1876-ban pedig már hadosztályparancsnok volt.

Szerepe az 1877. évi orosz–török háborúban

Az 1877-es orosz–török háborúban egy nagyobbrészt lovasságból összeállított előhadat vezérelt, mellyel előbb Tarnovóig, majd a Balkánon át Drinápolyig nyomult előre. Ez a vakmerő hadimenet azonban, melynek révén az oroszok a Sipka-szoros birtokába jutottak, nem volt oly döntő befolyással a háborúra nézve, mint amilyennek kezdetben látszott, mert előretolt hadait a török déli hadsereg mihamar visszaszorította. Nemsokára ezután Szentpétervárra hívták Gurko tábornokot, hogy lovasosztályát a harctérre vezesse. Október havában vette át az összes testőrhadaknak és a nyugati hadtest lovasságának vezérletét azzal a meghagyással, hogy az Oszmán pasa vezérsége alatt Plevna mellett álló török hadaknak háta mögött az összeköttetést elvágja és Plevna körülzárolását befejezze. Ez, miután Gurko október 24-én az elsáncolt Gorni Dabnikot rohammal bevette s a szintén elsáncolt Telist heves ágyúzással megadásra kényszerítette. Erre december végén átkelt a Balkánon, 1878. január 4-én megszállta Szófiát, innen Filippopol ellen ment, ott Szulejmán pasa hadseregét háromnapi csata után (június 15–17-én) szétszórta, mire az orosz főhadsereggel Drinápolynál egyesült, és ezzel együtt egészen Konstantinápoly közelébe haladt előre.

A háború befejezése után Gurko lovassági tábornoki rangot kapott és a cár fő hadsegéde lett, 1879. április 14-én pedig Szentpétervár teljhatalmú kormányzójává nevezték ki. Azonban az ezt követő év telén a cár ellen intézett merényletet Gurko nem tudta megakadályozni, 1880-ban állásából és minden más katonai szolgálatából felmentették.

1882-ben csak III. Sándor orosz cár hívta őt vissza aktív szolgálatba, majd 1883-ban a varsói katonai kerület kormányzóságát bízta rá. Ez állásában világszerte mint a lengyelek kegyetlen sanyargatója vált ismertté.

Források

• Pallas Nagylexikon