Indoktrináció
Az indoktrináció (a latin nyelvből: doctrina - tan, tanítás, tudományos elmélet, rendszer) ellentmondást nem tűrő nevelés, az emberek célzott manipulációja az információk ellenőrzött szűrésén keresztül. Célja ideológiai szándékok érvényesítése, a kritika kiküszöbölése. Fő módszere a sulykolás, az ismétlésen alapuló tanítás.[1] Szélesebb értelemben a szocializáció része lehet.[2]
A köznyelvben pejoratív hangulatú szó, rokon az agymosással vagy a szocializáció más negatív formáival.[2] Semleges értelemben azonban jelentheti a kulturális értékek átvitelének pozitív és negatív formáit egyaránt, és mint a tanultak ismétlése, bevésése, minden oktatási tevékenység része.[3]
Társadalmi méretekben az indoktrináció lényeges jellemzője, központi módszere a propaganda. A diktatúrákban hatalom kezében lévő tömegtájékoztatás révén az információk megjelenítésének formája torz, egyoldalú, cenzúrázott Az uralkodó ideológiának ellentmondó információkat visszatartják, kifejezésre juttatását hátrányokkal vagy konkrét büntetésekkel fenyegetik.
A tömegtájékoztatás és a tekintélyelvű, vallási vagy politikai indíttatású oktatási formák ellenőrizetlen monopóliuma a nem-diktatórikus berendezkedésű államokban is elősegítheti az indoktrinációt. A rendszer (látszólag) pozitív aspektusait eltúlozzák, míg a kritikus vagy népszerűtlen információkat elnyomják.
Története
[szerkesztés]Az indoktrináció és a nevelés megkülönböztetése újkori jelenség. A középkorig az oktatás, nevelés elsősorban vallási környezetben történt, ahol a nevelés és az indoktrináció szinonim, egy jelentésű fogalmak voltak.[4] A felvilágosodás kora óta azonban elterjedt az a felfogás, ami szerint az indoktrináció és a nevelés egymást kizáró fogalmak. Az indoktrinációt leginkább szándékoltnak vagy másképp az iskolai oktatás strukturális összetevőjének tekintették a rejtett tanterv értelmében. A Szovjetunió összeomlása után az oktatási vitákban az indoktrinációt elsősorban a zárt, totalitárius társadalmak jellegzetességének tekintették.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Funk and Wagnalls: "To instruct in doctrines; esp., to teach partisan or sectarian dogmas"; I.A. Snook, ed. 1972. Concepts of Indoctrination (London: Routledge and Kegan Paul).
- ↑ a b (2024. december 8.) „Varieties of Indoctrination: The Politicization of Education and the Media around the World” (angol nyelven). Perspectives on Politics 22 (3), 771–798. o. DOI:10.1017/S1537592723002967. ISSN 1537-5927.
- ↑ Allison, Safwaan Zamakda (2024. június 28.). „Socialisation and character education in the Muslim world: exploring the role, impact, and necessity of indoctrination” (angol nyelven). IJoReSH: Indonesian Journal of Religion, Spirituality, and Humanity 3 (1), 76–100. o. DOI:10.18326/ijoresh.v3i1.76-100. ISSN 2962-665X.
- ↑ Matthias Heil: Das Lehramt als politischer Beruf. Siegen: universi. 43 sk. o.
- ↑ Annette M. Stroß: Indoktrination — ein (un)pädagogischer Begriff? Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften. 2007. 13–34. o. = Indoktrination und Erziehung: Aspekte der Rückseite der Pädagogik,
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Indoktrination című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Indoctrination című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Olivier Reboul: Indoktrination. Wenn Denken unterdrückt wird. Walter-Verlag, Olten 1979, ISBN 3-530-67990-9.
- Henning Schluß (Hrsg.): Indoktrination und Erziehung. Aspekte der Rückseite der Pädagogik. VS-Verlag, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-531-15169-4.