Indali Gyula

	Indali Gyula
Született	1851. február 23.; Felsőábrány
Elhunyt	1880. július 5. (29 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Indali Péter
Foglalkozása	szerkesztő; író; újságíró; költő; jogász;
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (38-3-75)
	A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Indali Gyula témában.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Indali Gyula témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Indali Gyula (Felsőábrány, ma Bükkábrány, 1851. február 23. – Budapest, 1880. június 29.) magyar költő, jogász, író, újságíró. Édesapja, Indali Péter (1824–1885) pedagógus volt.

Életpályája

A kolozsvári református kollégiumban tanult; Kolozsváron és Kassán jogot hallgatott. 1874-ben a brassói Nemere című hetilap szerkesztője lett. 1878-ban a kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Ezt követően joggyakornok volt Kolozsvárott. 1880-ban Budapestre költözött, s a törvényszéknél joggyakornok volt. Mielőtt hivatalnoki tevékenységét megkezdte volna, eltűnt. Holttestét napok múlva fogták ki a Dunából. Temetésén Reviczky Gyula búcsúztatta.^[2]

Verseit a korabeli folyóiratok (Kelet, Fővárosi Lapok, Hölgyfutár, Vasárnapi Ujság, A Hon, Magyarország, Ország-Világ, Aradi Hírek, Új Idők) és antológiák közölték. A Keletben a Csalány álnevet használta. Légrády Mária 1937-ben néhány prózai munkáját is kiadta. Életrajzírója, Both István egy félbehagyott drámájáról és Heine-fordításairól is tudott.^[2]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (38-3-75). A 47. parcellából 1922. október 28-án újratemették közös sírba a nővérével. A síremlék alkotója: Varga Oszkár.^[3]

Művei

Indali Gyula költeményei (Bevezetéssel sajtó alá rendezte Both István, Zilah, 1902)
Néhány verse olvasható a 'Századvégi költők' című antológiában (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959.)

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2018. szeptember 23., PIM63198
↑ ^a ^b Gyula jogász, költő. Szózat, 2009
↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 279. o.

Források

Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János 15. kötet 236-237. o.

További információk

Légrády Mária: Indali Gyula (kiadatlan verseit is közli, Budapest, 1937)
Krúdy Gyula: Hét bagoly (regény, Budapest, 1922)
Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1997.
Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3

[d837bbc050827d94464f288858f261ba0b0044bb-1] Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2018. szeptember 23., PIM63198

[Szózat2009-2] Gyula jogász, költő. Szózat, 2009

[3] Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 279. o.

[1]

[2]

[3]

Indali Gyula

Született	1851. február 23.^[1] Felsőábrány^[1]
Elhunyt	1880. július 5. (29 évesen)^[1] Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Szülei	Indali Péter
Foglalkozása	szerkesztő író újságíró költő jogász
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (38-3-75)^[1]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Indali Gyula témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Indali Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség