Inczefi Géza
| Inczefi Géza | |
| Született | 1906. július 12. Szászrégen |
| Elhunyt | 1974. április 10. (67 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész, főiskolai tanár |
| Iskolái | Szegedi Tanárképző Főiskola (–1935) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Szeged Belvárosi temető (U/G-3-75)[1] |
Inczefi Géza (Szászrégen, 1906. július 12. – Szeged, 1974. április 10.[2]) nyelvész, főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1967).
Életpályája
[szerkesztés]1930-ban Magyarországra települt. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte el magyar-német szakon 1935-ben. Szegeden, Budapesten, Makón (1939-1940),[3] Naszádon volt középiskolai tanár. 1953-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára volt.[4] 1967-ben nyugdíjba vonult.[4] Öngyilkos lett.[4]
Művei
[szerkesztés]- Abafája és vidékének nyelvjárása (1938)
- Szeged műveltségének régi nyomai (1955)
- Insula Lebő (helynévmagyarázat, 1956)
- Szeged környékének földrajzi nevei (1960)
- A Tisza-Maros szöge halászatának nyelvi emlékei (1961)
- Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata Makó környékének földrajzi nevei alapján (1970)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
- ↑ Gyászjelentése. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ Makó monográfia
- ↑ a b c Inczefi Géza. [2016. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 15.)
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
