Ilmari Manninen
Ilmari Manninen | |
Született | 1894. szeptember 2. Viborg |
Elhunyt | 1935. június 14. Helsinki |
Állampolgársága | finn |
Nemzetisége | finn |
Foglalkozása | etnográfus |
Iskolái | Helsinki Egyetem |
Kitüntetései | 3rd Class of the Order of the Cross of the Eagle (1932. június 22.)[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ilmari Justus Andreus Manninen (Viborg, 1894. szeptember 2. – Helsinki, 1935. június 14.) finn etnográfus, múzeumigazgató, a tárgyi néprajz kutatója. 1922 és 1928 között Észtországban működött, az ész néprajz megalapozója volt.
Élete
[szerkesztés]Az Orosz Birodalomhoz tartozó Finn Nagyhercegség Viborg, finn nevén Vilpuri városában született.
Doktori értekezését még a folklór tárgyköréből készítette (1922), de hamarosan a tárgyi néprajz került érdeklődése és tudományos tevékenységének középpontjába. 1922-ben megbízták a Tartuban létrehozott Észt Nemzeti Múzeum rendezésével, melynek 1928-ig volt igazgatója. Ebben a minőségében néprajzi gyűjtőutakat szervezett, melyeken maga is részt vett, irányította az összegyűjtött anyag rendszerező munkáit, egyetemi előadásaival pedig jelentősen hozzájárult az észt néprajzosok képzéséhez.
1929-ben hazatért és Helsinkiben az egyetem docense, illetve a Finn Nemzeti Múzeumban a néprajzi osztály vezetője lett. Folytatta az észt néprajzi anyag feldolgozását, de ekkor már összehasonlító néprajzzal is foglalkozott. Tudományos munkássága egyes (főként északkelet-európai) finnugor népek tárgyi műveltségének kutatására, rendszerbe foglalására irányult. Fő munkáit az észtek és más finnugor rokon nyelvűnépek tárgyi néprajzáról készítette.
A főművének tekintett Die Sachkultur Estlands első kötete (1931) a gyűjtögető gazdálkodás, második kötete (1933) a termelő gazdálkodás és az építkezés témakörét foglalja össze. A harmadik kötetet már nem volt ideje befejezni. Közép-európai és balkáni tanulmányútjának utolsó állomása Magyarország volt; innen hazaérkezése után, 1935 nyarán váratlanul elhunyt.
Fontosabb munkáiból
[szerkesztés]- Die dämonischen Krankheiten im finnischen Volksaberglauben (1922). Doktori értekezés az észak-karjalai folklór tárgyköréből
- Etnograafiline sőnastik (1925). Az észt néprajzi terminológiát magyarázó kis szótár
- Eesti rahvariiete ajalugu (Tartu, 1927). Az észt népviselet egész területére kiterjedő, észt nyelven írt monográfia
- Suomensukuiset Kansat (Porvoo, 1929)
- Soome sugu rahvad (1929). Az észt és a finn kiadás után németül is megjelent (Die finnisch-ugrischen Völker, 1932)
- Die Sachkultur Estlands (Tartu, I. 1931, II. 1933)
- Esineellinen kansatiede (a Suomen suku című sorozat III. kötet, Helsinki, 1934). Összefoglalás az északkelet-európai finnugor népek tárgyi néprajzáról
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Krompecher Bertalan (1935). Manninen Ilmari (PDF). Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet, 416–418. o. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- Krompecher Bertalan (1936). Manninen Ilmari (PDF). Ethnographia 47. évfolyam, 121. o. (Hozzáférés: 2015. július 22.)[halott link]
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)