Ugrás a tartalomhoz

Ilja Leonard Pfeijffer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilja Leonard Pfeijffer
Pfeijffer 2016-ban
Pfeijffer 2016-ban
Született1968. január 17.
Rijswijk,  Hollandia (56 éves)
Állampolgárságaholland
Nemzetiségeholland
Foglalkozása
Kitüntetései
  • C. Buddingh'-prijs (1999)
  • Anton Wachter award (2002)
  • Libris Prize (2014)
  • Tzum-prize (2014)
  • Awater Poëzieprijs (2015)
  • Jan Campert-díj (2015)
  • De Inktaap (2015)
  • Edgar du Perron Prize (2015)
  • VSB Poetry Prize (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilja Leonard Pfeijffer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ilja Leonard Pfeijffer (Rijswijk, 1968. január 17. –) holland költő, regényíró, polemikus és klasszika-filológus. A hollandiai Rijswijkben született, Leidenben tanult, élt és dolgozott, majd 2008-ban végleg az olaszországi Genovába költözött.[1]

Életrajza

[szerkesztés]

Ilja Leonard Pfeijffer 1968. január 17-én született a hollandiai Rijswijkben.

1998-ban debütált Van de vierkante man című gyűjteményével, amely ötven, erősen individualista verset tartalmaz. Ezzel a debütálással 1999-ben elnyerte C. Buddingh költészeti díját(wd).

A költészet mellett Pfeijffer egy ideig görög tudós is volt a Leideni Egyetem munkatársainál. Értekezést írt Pindarosz költészetéről, és klasszikus irodalomtörténetet publikált az általános olvasó számára. Saját költészetével kapcsolatban szókimondó nézeteket vall, nemcsak a gyakran idézett programszerű nyitóversében, a „Búcsúvacsora”-ban, amelyben elveti a hermetikus Hans Favereyt(wd)[2], és „vajban sült képekre / és bulimiás versekre” szólít fel. Pfeijffer költői polémiája nem hagy kétséget afelől, hogy milyen költészetet részesít előnyben. Rokonságot érez Luceberttel(wd)[3], és irtózik az introvertált hermetikusok és a szelíd szívű álmodozók papírversétől ("botlik, merev romantikus, motyogj tovább"). A költészetnek legyen élete, és lehetőleg – Lucebert szavaival élve – „teljes élet”.

Így Pfeijffer, a „találkozások kiderítője” nemcsak Pindaroszt és Ezra Poundot, Horatiust és Lucebertet(wd)[3], Szophoklészt, Derek Walcottot, Herman Gortert(wd)[4], Hans Favereyt(wd)[2], Martinus Nijhoffot és Gerard Reve-t idézi, hanem képregényszereplőket is. Nemcsak a politikai mártírról, Ken Saro Wiwa-ról(wd)[5] ír, hanem C&A(wd) pulóverekről és Fiat Cromáról, vonalkódokról, dobozos sörről, fenekes és garamond tízpontos dőlt betűről is ír. A költőből sem a humor, sem az öngúny, sem a komolyság nem hiányzik forrón gyengéd szerelmes verseinek tanújaként: „És bár énekeltem és átadtam az ágyékomat / És nem sikerült felperzselned az érzékeimet / Haszontalan fehérnek kell lennem a fehéren."

Művei

[szerkesztés]
Pfeijffer dedikálja Grand Hotel Europa című regényét Eindhovenben (2019)

Költészet

[szerkesztés]
  • Van de vierkante man, 1998
  • Het glimpen van de welkwiek, 2001
  • Dolores. Elegieën, 2002
  • In de naam van de hond. De grote gedichten, 2005
  • De man van vele manieren (összegyűjtött versek), 1998–2008
  • Idyllen, 2015
  • Giro Giro Tondo, een obsessie, 2015
  • Van oorlog en liefde: een heldendicht, Poëziegeschenk voor Bookstoreday (2017)
  • Sonnetten 2018 (2019)
  • Sonnetten 2019 (2020)

Próza

[szerkesztés]
  • De antieken. Een literatuurgeschiedenis (irodalomtörténet), 2000
  • Rupert. Een bekentenis (regény), 2002
  • Het geheim van het vermoorde geneuzel (esszék), 2003
  • Het grote baggerboek (regény), 2004
  • Het ware leven. Een roman (regény), 2006
  • De eeuw van mijn dochter (színdarab), 2007
  • Second Life. Verhalen en reportages uit een tweede leven (esszé), 2007
  • Malpensa (színdarab), 2008
  • De filosofie van de heuvel. Op de fiets naar Rome (útleírás, Gelya Bogyatishchevával), 2009
  • Harde feiten. Honderd romans (elbeszélés), 2010
  • De Griekse mythen (mitológiai antológia), 2010
  • La Superba (regény), 2013
  • Brieven uit Genua (levelek), 2016
  • Grand Hotel Europa (regény), 2018
  • Monterosso mon amour (novella), 2022
  • Alkibiades (regény), 2023

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Grand Hotel Europa – Gondolat, Budapest, 2021 · ISBN 9789635561322 · Fordította: Bérczes Tibor, Fenyves Miklós

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Onno Blom: ˈHet monster in het labyrint. Ilja Leonard Pfeijffer in Genuaˈ. In: Hollands Diep, 2011
  2. ↑ a b Hans Antonius Faverey (Paramaribo, 1933. szeptember 14. – Amszterdam, 1990. július 8.) suriname-i származású holland költő.
  3. ↑ a b Lucebert (Lubertus Jacobus Swaanswijk; 1924. szeptember 15. – 1994. május 10.) holland művész, aki először a COBRA(wd) mozgalom költőjeként vált ismertté.
  4. ↑ Herman Gorter (Wormerveer(wd), 1864. november 26. – Saint-Josse-ten-Noode, Brüsszel, 1927. szeptember 15.) holland költő és szocialista.
  5. ↑ Kenule Beeson "Ken" Saro-Wiwa (1941. október 10. – 1995. november 10.) nigériai író, televíziós producer és környezetvédelmi aktivista.

Egyéb információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilja Leonard Pfeijffer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ilja_Leonard_Pfeijffer&oldid=27559747”