Ignicoccus
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ignicoccus hospitalis (és Nanoarchaeum equitans szimbiótája)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ignicoccus témájú rendszertani információt. |
A Ignicoccus archeanemzetség a Desulfurococcaceae családban, tengeri hidrotermális kürtőkben él. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. A Kolbeinsey-gerincen fedezték fel Észak-Izlandon, és a Csendes-Óceánon (9 fok É, 104 fok NY-nál), 2000-ben. (Huber et al., 2000)
Rendszertan
[szerkesztés]A 16S rRNS gének összehasonlítása szerint az Ignicoccus egy új, mélyen elágazó vonalat képvisel a Desulfurococcaceae családon belül. (Huber et al., 2002). Három faja ismert: I. islandicus, I. pacificus és I. hospitalis KIN4I törzs.
Sejt szerkezete
[szerkesztés]Sejtjei apró gömb alakúak, körülbelül 2 µm átmérőjűek, felszíne sima, egy külső membránja van, nincs S-rétege. Van egy korábban ismeretlen citoplazmatikus membránja, egy periplazmatikus tere változó szélességgel 20-400 nm, membránhoz kötött vezikulumokat tartalmazva, és egy külső membrán (körülbelül 10 nm széles, hasonlít a Gram-negatív baktériumok külső membránjához). Az utóbbi tartalmaz számos szorosan, szabálytalanul csomagolt, egyedülálló részecskét (körülbelül 8 nm átmérőjűben), és pórusokat 24 nm átmérővel, körülvéve apró részecskékkel egy gyűrűben elrendezve (130 nm-es átmérővel), és klaszterekben legfeljebb nyolc részecskével (mindegyik részecske 12 nm átmérőjű). (Rachel et al. 2002)
Fiziológia
[szerkesztés]70–98 °C-os hőmérséklet-tartományban él (kb. 90 °C lenne az ideális számára). Energiát elemi kén hidrogén-szulfiddá redukálásával nyer, molekuláris hidrogént használva elektrondonorként. (Huber et al., 2002) Beszámoltak egy egyedülálló szimbiózisról (vagy parazitizmusról) a Nanoarchaeum equitansal. (Huber et al., 2002)
Források
[szerkesztés]- Huber H, Burggraf S, Mayer T, Wyschkony I, Rachel R, Stetter KO Ignicoccus gen. nov., a novel genus of hyperthermophilic, chemolithoautotrophic Archaea, represented by two new species, Ignicoccus islandicus sp nov and Ignicoccus pacificus sp nov. and Ignicoccus pacificus sp. nov, Int J Syst Evol Microbiol. 2000 Nov;50 Pt 6:2093-100
- Rachel R, Wyschkony I, Riehl S, Huber H (2002. március 1.). „The ultrastructure of Ignicoccus: evidence for a novel outer membrane and for intracellular vesicle budding in an archaeon”. Archaea 1 (1), 9–18. o. DOI:10.1155/2002/307480. PMID 15803654. PMC 2685547.
- Huber H, Hohn MJ, Rachel R, Fuchs T, Wimmer VC, Stetter KO. A new phylum of Archaea represented by a nanosized hyperthermophilic symbiont, Nature, 417(6884):27-8, 2002
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ignicoccus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
