Ugrás a tartalomhoz

Ignatyij Ignatyjevics Nyivinszkij

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ignatyij Ignatyjevics Nyivinszkij
Született

Moszkva[2]
Elhunyt1933. október 27. (52 évesen)[2][1]
Moszkva[2]
Foglalkozása
  • festőművész
  • építész
  • színházi díszlettervező
  • grafikusművész
IskoláiRussian State University of Design and Applied Arts (Stroganov University)
SírhelyeNovogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignatyij Ignatyjevics Nyivinszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ignatyij Ignatyjevics Nyivinszkij (oroszul: Игна́тий Игна́тьевич Ниви́нский Moszkva, 1881. január 11. – Moszkva, 1933. október 27.) orosz festő, grafikus és díszlettervező.

Élete

[szerkesztés]
Zagesz (1927)

Nyivinszkij Moszkvában született 1881. január 11-én, egy jól ismert kézműves mester fiaként, aki bútorokat és belsőépítészeti tárgyakat gyártott.

1898-ban fejezte be tanulmányait a moszkvai Sztroganov Művészeti és Ipari Intézetben, ahol ugyanettől az évtől 1905-ig tanári posztot töltött be.[3][4]

Ivan Vlagyiszlavovics Zsoltovszkij építésszel az 1917-es októberi orosz forradalomig együttműködött, számos általa épített épületet díszített, köztük a moszkvai Taraszov-palotát.[3]

Az 1910-es évek elején olyan épületek festésének és díszítésének szentelte magát, mint a Puskin Szépművészeti Múzeum. Később rézkarcokat is készített, amelyek elismerést és sikereket értek el ebben az Oroszországban nem elterjedt műfajban, az ember ipari, természetátalakító tevékenységéről készített tájképeket, például a ZAGESZ című sorozatot (1927).[3][5]

Később visszatért a monumentális díszítéshez, megalkotva a Lenin-mauzóleum ravatalozójának belső terét, amelyet a vörös és a fekete színek jellemeznek.

Nyivinszkij művészi együttműködése Valentyin Jevgenyjevics Dubovszkijjal lehetővé tette számára, hogy részt vegyen új típusú moszkvai lakóépületek létrehozásában, amelyek egyszerre foglalták magukba a várak, paloták és a színpadi díszletek vonásait. A lépcsőházak és a lakások Nyivinszkij vázlatai alapján voltak díszítve, néha ősi olasz tájat vagy középkori elemekkel átitatott hátteret imitálva.[3]

1919-ben az országban szétküldött politikai propagandakonvojok előkészítését vezette.[3][6]

Az 1920-as években számos orosz színházban dolgozott díszlettervezőként, 1921-ben kitüntette magát August Strindberg XIV. Erik című művében Moszkvában, valamint 1923-ban a moszkvai Mezőgazdasági Kiállításon a „Sesztyigrannyik” pavilon kurátoraként. Ugyanebben az évben tanított a Vhutyemaszban, és vezette a moszkvai népszerű fesztiválok szekcióját, amelyet addig avantgárd művészek vezettek.[3]

Ezt követően a szcenográfiának és a jelmezeknek szentelte magát,[7] számos előadásban közreműködött, többek között a Turandot hercegnőben, Jevgenyij Bagratyionovics Vahtangov híres színrevitelében a Moszkvai Művész Színházban és 1933-ban A sevillai borbély című opera bemutatásában, amelyet Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij rendezett.

Nyivinszkij egyik utolsó munkája Goethe Római elégiák című könyvének címlapképe volt, amelyhez a színes rézkarc technikáját használta.

Művei

[szerkesztés]

Dekorációk és berendezések

[szerkesztés]
  • Taraszov-palota dekoráció, Moszkva;
  • Dekoráció Puskin Szépművészeti Múzeum;
  • A Lenin-mauzóleum ravatalozójának díszítése;
  • Politikai propagandakonvojok előkészítése (1919);
  • A „Sesztyigrannyik” pavilon díszítése az Összoroszországi Mezőgazdasági Kiállításon Moszkvában (1923);
  • Moszkvai népi fesztiválok szekciója;

Szcenográfia

[szerkesztés]
  • Festészet
  • Turandot hercegnő (1922)
    Turandot hercegnő (1922)
  • ua.
    ua.
  • ua.
    ua.
  • Rézkarc
  • A szobában (1916)
    A szobában (1916)
  • Akt (1915–1916)
    Akt (1915–1916)
  • Építészet
  • Arhangelszkoje palota, belső tér
    Arhangelszkoje palota, belső tér
  • Arhangelszkoje palota, belső tér
    Arhangelszkoje palota, belső tér
  • Arhangelszkoje palota, külső
    Arhangelszkoje palota, külső

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  2. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Нивинский Игнатий Игнатьевич, 2015. szeptember 28.
  3. ↑ a b c d e f le muse (olasz nyelven). Novara: De Agostini 
  4. ↑ Nivinski, Ignati Ignatievich (angol nyelven). [2019. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
  5. ↑ The 1920's and 1930's in the Soviet Period of Art (angol nyelven)
  6. ↑ ARTE RUSSA E SOVIÉTICA (portugál nyelven)
  7. ↑ Le origini del teatro moderno: Da Jarry a Brecht

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ignatij Ignat'evič Nivinskij című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Az orosz avantgárd enciklopédiája (orosz nyelven) 
  • Mesterek és mesterműveik (orosz nyelven) 
  • John Milner: A dictionary of Russian and Soviet artists 1420-1970, Woodbridge, Antique Collectors' Club, 1993, SBN IT\ICCU\BVE\0043949 (angolul)
  • Giuseppe Morello.szerk.: Fabbri Editori: Il lavoro dell'uomo da Goya a Kandinskij (1991) 
  • Vahtangovval (orosz nyelven) 
  • Festészet és grafika (orosz nyelven) 
  • Tournée théatrale du Théâtre Vachtangov : la Princesse Turandot (francia nyelven) 

További információk

[szerkesztés]
További információkat találhatsz Ignatyij Ignatyjevics Nyivinszkij témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ignatyij_Ignatyjevics_Nyivinszkij&oldid=26821703”