Ugrás a tartalomhoz

Igazságosság Párt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Igazságosság Párt
Partido Justicialista
Adatok
ElnökAlberto Fernández
Alapítva1946. november 21.
Tagok száma3,818,678 (2019)
IdeológiaPeronizmus[1][2][3]
Szociáldemokrácia[4][5][6]
Populizmus[7]
Tagozatok:
Kirchnerizmus[8][9][10]
Menemizmus[11][12]
Politikai elhelyezkedésHarmadik utas[13][14]
Kirchneristák:
Balközép[15][15] és Baloldal[16] között
Menemisták:
Jobbközép
Parlamenti jelenlétKépviselőház:
91 / 257
Szenátus:
36 / 72
Weboldala

Az Igazságosság Párt (spanyolul: Partido Justicialista) egy argentin politikai párt, amely a peronizmus legfőbb képviselője.

Története

[szerkesztés]

A párt neve a spanyol justicio social, magyarul társadalmi igazságosság kifejezésből ered.

1946-ban alapította Juan és Evita Perón a pártot, több őket támogató párt egyesülésével, miután életbe léptették Argentínában a nők szavazati jogát. A populizmus volt a párt központi ideológiája és a szegényebb rétegek valamint a munkások között volt népszerű a párt. Erős bázisuk volt Argentína legnagyobb szakszervezete, az Általános Munkás Konföderáció.

Perónék számos vállalatot államosítottak, szociális reformokat hajtottak végre, javítottak a munkásság életkörülményein. Javítottak a közműellátottságon valamint erősödött a városiasodás úgy hogy, az agrárszektorra magasabb adókat róttak.

Az argentín középosztály és gazdagoknak nem tetszett ez a politika és Perón munkásokat támogató politikája összehozta őket, emellett 1955-re a katolikus egyház sem támogatta tovább Peronékat, majd puccsal eltávolították Juan Perónt a hatalomból és száműzték a Francoista Spanyolországba. Habár Perón csak 1973-ban tért vissza a hatalomban, amikor győzött az az évi választáson. A peronizmus addig is megvolt és a társadalom szegényebb rétege igényt tartott rá. A visszatérése előtt számos erőszakos incidens történt, valamint Perón a hadsereg és a politikai elit különböző embereivel folytatott tárgyalásokat, amely segítette a visszatérését.

A pártban olyan tagok is voltak, akik szélsőbaloldali gerillaszervezetek tagjai voltak,[17] mint a Montoneros vagy szélsőjobboldali terrorszervezetek, mint a José López Rega vezette Argentín Antikommunista Szövetség. 1974-ben Juan Perón meghalt, helyét alelnöke és felesége Isabel Perón vette át. Perón asszony uralma alatt feszült politikai légkör volt: gyakorivá vált a politikai erőszak, amely elvezetett az 1976-os puccsig. Ekkor Isabel Perónt eltávolította a hatalomból a hadsereg Jorge Rafael Videla vezetésével.

Ezt követően piszkos háború néven Argentínában diktatúra lett. A katonai junta alatt számos peronistát kivégeztek, majd a peronizmus ismét népszerűvé vált. A junta gazdasági miniszterének José Alfredo Martínez de Hoznak a neoliberális, szabadkereskedelmi, deregulációs politikája rontott a recesszión, 1981-ben pedig lemondott.

1983-ban a junta bukása után tartottak először választásokat, ahol a Radikális Polgári Unió legfőbb kihívói voltak. A választás után ellenzékbe került a párt. Az 1989-es választáson a párt Carlos Menemet indította elnök-jelöltként, aki megnyerte a választást és ő lett Argentína új elnöke. Menemmel együtt a párt neoliberális, jobboldali fordulatot vett. 1994-ben új alkotmányt hagytak jóvá Argentínában, amivel lehetővé vált, hogy a hivatalban levő elnököt újraválasszák, 1995-ben újraválasztották Menemet.

Az 1999-es választáson elbukott az Igazságosság Párt. 2001-ben azonban a törvényhozási választásokon a párt első helyen végzett. Ezzel egyidőben az Argentin válság mélypontja volt: peso leértékelése, menekülő tőke, államcsőd volt. 2003-as választáson a pártból három ember indult egymás ellenfeleként a választáson, Carlos Menem, Nestor Kirchner és Adolfo Rodríguez Saá. A második fordulóban azonban Nestor Kirchner győzött. Kirchner alatt a párt ideológiailag folyamatosan balra tólódott.[18][19]

Ideológia

[szerkesztés]

A párt eleinte gyűjtőpárt volt, amely főleg Juan Perón és felesége Evita Perón iránti személyi kultuszon alapult, emellett gazdasági populizmus jellemezte a pártot.[20]

1973 után, Isabel Perón elnöksége alatt a párt már kevésbé volt imperialistaellenes, viszont erősen antikommunista szellemiségű lett és támogatta a gazdasági liberalizmust.

Ez a szellemiség a katonai junta bukását követő években is jelen volt, Carlos Menem elnökségével egészen Eduardo Duhalde hivataláig. Ekkor a párt jobbközép erővé vált, miközben a Radikális Polgári Unió balközép irányultságú volt.

2003 óta komoly, forradalmi változások mentek végbe a pártban: Nestor Kirchner elnökségével erősödött a párt Front a Győzelemért (Frente para la Victoria) szárnya. A pártban a peronizmus mellett, hamarosan a szocializmus, baloldali nacionalizmus és radikalizmus sajátos egyvelege, a kirchnerizmus született meg. Emiatt a párt határozottan baloldali nacionalistaként van számontartva, emellett a Radikális Polgári Unió Kirchner-ellenes jobbközép és centrista pártokkal együtt megalkották a Republikánus Ajánlat nevű koalíciót. Nestor Kirchner halála után, felesége Cristina Fernández de Kirchner tovább vitte férje szellemiségét, és ez vált meghatározóvá az Igazságosság Pártbnan.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Claeys, Gregory.szerk.: CQ Press: Encyclopedia of Modern Political Thought (set), 617. o. (2013. november 20.). ISBN 9781506317588 
  2. ↑ Ameringer, Charles D..szerk.: Greenwood: Political Parties of the Americas, 1980s to 1990s: Canada, Latin America, and the West Indies, 43. o. (1992. november 20.). ISBN 9780313274183 
  3. ↑ „The persistence of Peronism”, The Economist , 2015. október 15. 
  4. ↑ Veltri, Gustavo: La idea de Kirchner de afiliar al PJ a la socialdemocracia generó revuelo interno (spanyol nyelven). www.cronista.com . (Hozzáférés: 2022. január 2.)
  5. ↑ El peronismo, entre la socialdemocracia y la izquierda
  6. ↑ Alberto Fernández: "Soy más hijo de la cultura hippie que de las veinte verdades peronistas" (spanyol nyelven). Perfil , 2020. április 12. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
  7. ↑ Populists in Power Around the World (angol nyelven). Institute for Global Change . [2019. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  8. ↑ „Argentina's Fernández Moves from Little-Known Politician to Next Likely President”, Wall Street Journal , 2019. augusztus 19. 
  9. ↑ Jalalzai, Farida.szerk.: Routledge: Women Presidents of Latin America: Beyond Family Ties?, 27. o. (2015. november 20.). ISBN 9781317668350 
  10. ↑ szerk.: Springer: Podemos and the New Political Cycle: Left-Wing Populism and Anti-Establishment Politics, 195. o. (2017. november 20.). ISBN 9783319634326 
  11. ↑ Gallego-Díaz, Soledad. „El peronista Duhalde intenta conservar una parcela de poder en Buenos Aires”, El País , 2011. október 19. 
  12. ↑ szerk.: University of Pittsburgh Press: Reshaping the Political Arena in Latin America: From Resisting Neoliberalism to the Second Incorporation (2018. november 20.). ISBN 9780822983101 
  13. ↑ szerk.: Springer: Reconfiguring Institutions Across Time and Space: Syncretic Responses to Challenges of Political and Economic Transformation, 107. o. (2007. november 20.). ISBN 9780230603066 
  14. ↑ Weitz-Shapiro, Rebecca.szerk.: Cambridge University Press: Curbing Clientelism in Argentina, 19. o. (2014. november 20.). ISBN 9781107073623 
  15. ↑ a b Página/12 :: El país :: Kirchner con Capitanich
  16. ↑
  17. ↑ Los montoneros, auge y caída del peronismo armado. (Hozzáférés: 2022. szeptember 16.)
  18. ↑ Argentina hopes for new beginning. News.bbc.co.uk , 2003. május 26. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
  19. ↑ „The return of populism”, The Economist , 2006. április 12. (Hozzáférés: 2017. október 13.) 
  20. ↑ The death of Néstor Kirchner. Stabroeknews.com , 2010. október 29. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Igazságosság_Párt&oldid=27571707”