Ugrás a tartalomhoz

Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
Alapítás éve1896
OrszágMagyarország
Hely1108 Budapest, Kozma u. 13.
Elhelyezkedése
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (Magyarország)
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 17″, k. h. 19° 10′ 38″47.471389°N 19.177222°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 17″, k. h. 19° 10′ 38″47.471389°N 19.177222°E
Térkép
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet weboldala

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (rövidítése: IMEI) 1896-ban alapították. A létesítmény a Budapesti Fegyház és Börtön területén működik, amely 1894 és 1896 között épült Wagner Gyula tervei alapján.[1]

Alapvetően a kényszergyógykezelés végrehajtására hozták létre. Az intézet speciális egészségügyi tevékenységet végez, melyben sajátosan ötvöződik a klasszikus pszichiátriai gyógykezelés és a büntetés-végrehajtási tevékenység. Kezdetben 70 ággyal kezdte meg működését, napjainkban már 311 fő befogadására képes.

Elnevezésének változásai

[szerkesztés]
  • 1896–1906 Letartóztatottak és Elítéltek Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézete
  • 1906–1950 Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
  • 1950–1961 Elmebetegek Biztonsági Intézete
  • 1961–1978 Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
  • 1978–     Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

Vezetői

[szerkesztés]
  • 1896–1908 – Moravcsik Ernő Emil – igazgató (egyetemi tanár), az elmekórtan professzora
  • 1908–1935 – id. Németh Ödön egyetemi tanár – igazgató
  • 1935–1949 – vit. Szecsődy Imre – igazgató, Dr Sombor József o. alezredes – igazgató
  • 1949–1968 – ifj. Németh Ödön – igazgató
  • 1968–1979 – Dr. Marton György – igazgató
  • 1979–1982 – Dr. Magyar Miklós – igazgató
  • 1982–1999 – Dr. Csicsay Claudius Iván bv. o. alezredes

1999–2015 – Dr. Antal Albert Phd – főigazgató főorvos

  • 2016–2020 – Dr. Hamula János – főigazgató főorvos
  • 2020–2022 – Kurusa János bv. alezredes – főigazgató
  • 2022–2023 – Kollár Roland bv. ezredes – főigazgató
  • 2023–2024 – Matos Máté bv. alezredes – mb. főigazgató
  • 2024–     Dr. Kiss-Diófalvi Katalin bv. o. alezredes – mb. főigazgató

Története

[szerkesztés]

Az első magyar büntető törvénykönyv – melyet kodifikátoráról, Csemegi Károlyról Csemegi-Kódexnek neveztek el – az 1878 évi V. törvénycikként került be az Országos Törvénytárba, és 1880. szeptember 1-jén lépett hatályba. Csemegi Károly a kódex elkészítésekor figyelembe vette a belga és olasz javaslatokat, korának kriminológiai kutatásait, és ezek indították arra, hogy az elmebeteg bűnözők más elbírálás alá kerüljenek, mint az épelméjű bűnelkövetők. Ezen a mai kényszergyógykezelteknek megfelelő elkövetői körön kívül jelen voltak még a büntetőeljárásban az ún. kétes elmeállapotú előzetesen letartóztatottak és vizsgálati foglyok, valamint a jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, akiken az elmebetegség jelei mutatkoztak, és ápolásra, gyógykezelésre szorultak.

A Budapesti Királyi Törvényszék lőportár dűlői fogháza mellett (a mai Budapesti Fegyház és Börtön területén) 1896-ban kezdte meg a működését. A Királyi Országos Gyűjtőfogház mellett egy elmebeteg-megfigyelő osztályt is felállítottak, mely Letartóztatottak és Elítéltek Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézete néven önálló intézményként működött a 60789/1896. sz. igazságügyi miniszteri rendelet alapján.

Az 1896-ban létesített Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) első igazgatója Moravcsik Ernő Emil volt, az intézet megnyitásától 1908-ig vezette az intézetet. Ezt követően tanítványa, Németh Ödön vette át az intézet irányítását, másik tanítványával egyetemben. Fő érdeklődési körük a fogsági elmezavar, valamint a lombrosói alapelvek szerinti anatómiai vizsgálat volt.

Az 1961. évi V. törvény, a Csemegi-kódexet felváltó büntető törvénykönyv új feladatot adott az intézetnek az addig meglévők mellé, de egyben törölte a biztonsági őrizetet. A kényszergyógykezelés elrendeléséről a bíróság határozott. A kényszergyógykezelést az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben, az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kellett végrehajtani. A kényszergyógykezelés létrejötte az addig alacsony szintű telítettséget többszörösre emelte, az intézetben jelentősen megnövekedett a beteglétszám, ezért a zsúfoltság elkerülése miatt szükséges volt egy kihelyezett osztály létesítése is Márianosztrán. Az 1978. évi V. törvény nem hozott létre új feladatokat az intézet számára. 1982-ben a Márianosztrára kihelyezett osztály megszűnt.

Az intézet szervezeti önállóságát és működését az 5/1974. (VI. 16.) IM. Rendelet szabályozta. A szervezeti és működési szabályzat a 110/1975. (IK. 8.) IM-utasítás alapján került kiadásra. A szervezeti önállóság feltételei azonban még sokáig hiányoztak. A működés során fokozatosan tisztázódtak és bővültek azok a területek, ahol az intézet önállósága indokolt volt, más területen megmaradt a közös ügyintézés és együttműködés a Budapesti Fegyház és Börtönnel.

Fekvése

[szerkesztés]

Az IMEI a Budapesti Fegyház és Börtön területén belül helyezkedik el. Címe: 1108 Budapest, Kozma u. 13.

Feladatai

[szerkesztés]

Felépítése

[szerkesztés]

I. épület

[szerkesztés]

Az I. épület két pszichiátriai rehabilitációs osztályán a kényszergyógykezelésre, előzetes kényszergyógykezelésre utalt férfi és női betegek, valamint a kóros elmeállapotú elítéltek gyógykezelését végzik.

II. épület

[szerkesztés]

A II. épület ad helyet a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak pszichiátriai és neurológiai kivizsgálására és ellátására, az előzetes letartóztatottak elmeállapotának megfigyelésére, a korlátozott beszámítási képességű, valamint a személyiségzavarban szenvedő fogvatartottak kivizsgálására és gyógyítására.

III. épület

[szerkesztés]

A III. épületben kizárólag azokat a betegeket helyezik el, akiket kényszergyógykezelésre utaltak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az intézet története. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.)

Források

[szerkesztés]