Chorin Ferenc (üzletember)
| Chorin Ferenc | |
 | |
| A Gyáriparosok Országos Szövetségének 3. elnöke | |
| Hivatali idő 1928 – 1942 | |
| Előd | Fellner Henrik |
| Utód | Haggenmacher Henrik |
| Született | 1879. március 3.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1964. november 5. (85 évesen)[1] New York |
| Szülei | Chorin Ferenc |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chorin Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Chorin Ferenc (Budapest, 1879. március 3. – New York, 1964. november 5.) gyár- és bányatulajdonos, idősebb Chorin Ferenc fia, a Horthy-rendszer egyik legismertebb és legbefolyásosabb üzletembere volt. Sokat tett Trianon után az ország iparának stabilizálásáért.
Családja és származása
[szerkesztés]Jómódú, zsidó-magyar család gyermekeként született. Apja dr. Chorin Ferenc (1842–1925) jogász, politikus, üzletember, a magyar főrendiház tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa,[3] anyja Russ Amália (1859–1921). Dédapja Chorin Áron a hírneves aradi főrabbi.
Házassága és leszármazottjai
[szerkesztés]1919-ben kikeresztelkedett a római katolikus keresztény vallásra. 1921. szeptember 21-én Budapesten, feleségül vette báró csepeli Weiss Margit "Daisy" (Budapest, 1895. április 17.–New York, 1988.) kisasszonyt,[4] akinek a szülei a nagyiparos báró csepeli Weiss Manfréd (1857–1922) és Wahl Alice (1865–1904) voltak.[5] E friggyel példa nélküli ipari és banktőke-koncentráció jött létre.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1901-ben jogi doktori, 1904-ben ügyvédi végzettséget szerzett. 1918-ban felfüggesztette az ügyvédi pályáját és kinevezték a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójává, édesapja 1925-ben bekövetkezett halála után pedig a vállalat elnöke lett.
1925-ben megválasztották a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökévé, 1928-tól 1942-ig pedig az elnöki tisztséget látta el. 1925-ben ő alapította meg a Munkaadó Központot, melynek első elnöki pozícióját is ő látta el. 1927-ben a felsőház tagja lett. Tanácsait gyakran kikérték a legfelsőbb kormányzati körökben. Minden befolyását latba vetette az angolszász orientáció mellett, illetőleg a fenyegető náci veszéllyel szemben.[6] Szoros kapcsolatban állt Bethlen Istvánnal, Horthy Jenővel, a kormányzó öccsével csakúgy, mint mértékadó katolikus egyházi személyiségekkel.
Fölismerte a sajtó jelentőségét. Pénzügyileg támogatta az 1938-ban megalapított Magyar Nemzetet, a GYOSZ révén pedig anyagi forrásokhoz juttatta a Világ című napilapot, valamint – az édesapja példáját követve – a Nyugatot. Az 1944 márciusában bekövetkező német megszállás után vagyonát kénytelen volt átadni a németeknek, s ennek fejében a Gestapo közreműködésével elhagyhatta Magyarországot. Amint a háború befejeződött, haza akart térni Magyarországra, ám a fokozatos kommunista hatalomátvétel ezt megakadályozta. A nagyiparost nemcsak a szélsőjobb, a szélsőbal is gyűlölte, mint „kizsákmányoló kapitalistát”.[7] Bíróság elé is akarták állítani, ám ettől a szándékuktól a későbbiekben elálltak. Magyarországon maradt javait viszont elkobozták. A Weiss Manfréd Művekre a nácik után a kommunisták tették rá a kezüket, és az államosított gyárkomplexumot Rákosi Mátyásról, a párt és az ország első számú vezetőjéről nevezték el.
A második világháború után anyagilag segítette a Portugáliában élő, hatalmát és egzisztenciáját vesztett Horthy Miklós kormányzót. 1947-ben New Yorkban telepedett le, ahol számos üzleti vállalkozást alapított, emellett a Magyar Nemzeti Bizottmány társelnöki pozícióját is ellátta. Otthona az emigráció egyik központja volt.
1964. november 5-én hunyt el New Yorkban. Végakaratához híven hamvait hazaszállították Magyarországra, és a Kerepesi temetőben, a családi sírboltban temették el.
Horthyhoz fűződő kapcsolata
[szerkesztés]A jómódú zsidóság Horthyhoz fűződő barátságát egyesek, többek között Karsai László történész, vitatják és szerintük csak érdekkapcsolat volt köztük és a kormányzó között. Czettler Antal történész szerint azonban Karsai véleménye korszerűtlen és a marxista magyar történetírást idézi fel. Mindenesetre az a tény, hogy Chorin és Horthy között a portugáliai támogatás ideje alatt már nyilvánvalóan nem állt fenn érdekkapcsolat, mégis a barátságukra enged következtetni.[8]
Emlékezete
[szerkesztés]A Salgótarjáni Bányamúzeum falán (Zemlinszki Rezső utca 1.) idősebb és ifjabb Chorin Ferencnek 1998-ban emléktáblát állítottak. Felirata:" A gazdasági életben jelentős szerepet játszó, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósági elnökei emlékére."[9]
A Magyar Történelmi Arcképcsarnok című ismeretterjesztő sorozatban Chorin Ferenc életéről és munkásságáról is készítettek egy kisfilmet. (2001)[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - Gyászjelentések - Chorin Ferenc (idősebb)
- ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Budapest I. kerület - házasságok - Chorin Ferenc és báró Weiss Daisy házassága - 1921. szep. 21.
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Weiss Manfrédné Wahl Alice
- ↑ Egy letűnt kor iparmágnásai; 24.hu; 2000. április 26.
- ↑ A szürke eminenciás: ifj. Chorin Ferenc, megjelent a Flódni +-ban
- ↑ Kortársi szemmel egy vitáról, Sófár, 2007. február 8.
- ↑ Idős és ifjabb Chorin Ferenc salgótarjáni emléktáblája
- ↑ A Chorin Ferencről készült kisfilm adatai a Nemzeti Audiovizuális Archívumban
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon:Chorin Ferenc
- Chorin Ferenc., holokausztmagyarorszagon.hu
- Karsai László: Horthy Miklós (1868–1957) Beszélő, 2007. március, 12. évfolyam, 3. szám
- Dr. Czettler Antal: Kortársi szemmel egy vitáról, Magyar Nemzet, 2007. február 2.
- A szürke eminenciás: ifj. Chorin Ferenc, magyarzsido.hu
További információk
[szerkesztés]- Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből, 1879–1964; sajtó alá rend., szerk., jegyz. Bán D. András, bev. Strasserné Chorin Daisy, előszó Habsburg Ottó; Osiris, Bp., 1999
