III. kationosztály

A III. kationosztályba azokat az ionokat soroljuk, melyek ásványi savval savanyított közegből kénhidrogénnel nem választhatók le, ezzel szemben ammónium-szulfid hatására csapadékként kiválnak.

A nikkelionok reakciói

• A nikkelsók vizes oldatai zöld színűek, és savas kémhatásúak.
• NaOH. Zöld, kocsonyás csapadék formájában nikkel(II)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegében oldhatatlan.

A nikkel(II)-hidroxidot fekete színű nikkel(III)-hidroxiddá sem a levegő oxigénje, sem a hidrogén-peroxid nem képes oxidálni, de a hipoklorition igen:
2 Ni(OH)₂ + ClO^- + H₂O → 2 Ni(OH)₃ + Cl^-

• NH₃. A reakció elején leváló nikkel-hidroxid-csapadék a reagens feleslegében kék színnel igen könnyen oldható:

Ni(OH)₂ + 6 NH₃ → Ni(NH₃)2+6 + 2 OH^-
Sok ammóniumsó jelenlétében csapadék nem is válik le.

• (NH₄)₂S hatására fekete színű nikkel-szulfid válik le, mely tulajdonságaiban a kobalt-szulfidhoz hasonló.

A dekantálva mosott csapadékot három részre osztva észlelhetjük, hogy
a, a csapadék nem oldódik szulfidionok feleslegében
b, nem oldódik reagens töménységű savakban
c, 30%-os salétromsav oldja:
3 NiS + 2 NO−3 + 8 H⁺ → 3 Ni²⁺ + 3 S + 2 NO + 4 H₂O

• KCN. A nátronlúggal éppen leválasztott nikkel(II)-hidroxid sárga színnel oldódik cianidionok hatására:

Ni(OH)₂ + 4 CN^- → Ni(CN)2−4 + 2 OH^-

• Dimetil-glioximmal a nikkelionok semleges, gyengén ecetsavas vagy gyengén ammóniás (esetleg tartarátot is tartalmazó) közegben egyaránt igen jellemzően élénkvörös, pelyhes csapadékot adnak. A csapadékot erős savak oldják.

A nikkelionokra elsősorban a dimetil-glioximos reakció jellemző, emellett azonban figyelembe kell venni a hidroxidcsapadékának oldódási és redoxireakcióit is. Szulfidjának kétféle módosulata és azok eltérő oldódása elkülönítésre jól használható.

A kobaltionok reakciói

• A hexaakva-kobalt(II)-ion rózsaszínű, savtermészetű, így vizes oldata savas kémhatású.
• NaOH. Kék színű, bázisos kobaltsó-csapadék válik le, mely a reagens feleslegében nem oldódik, de átalakul rózsaszínű kobalt(II)-hidroxiddá.

A dekantálva mosott csapadékot osszuk három részre:
a, Hipoklorit hatására sötétbarna kobalt(III)-hidroxiddá alakul: 2 Co(OH)₂ + ClO^- + H₂O → 2 Co(OH)₃ + Cl^-
b, Hidrogén-peroxiddal hasonló oxidáció következik be: 2 Co(OH)₂ + H₂O₂ → 2 Co(OH)₃
c, Hosszas állás közben lúgos közegben a levegő oxigénje is képes a kobalt(II)-hidroxidot kobalt(III)-hidroxiddá oxidálni:
4 Co(OH)₂ + O₂ + H₂O → 4 Co(OH)₃

• NH₃. Ugyancsak kék bázisos kobalt(II)-vegyületet választ le, mely a reagens feleslegében sárga színnel könnyen oldódik:

Co(OH)Cl + 6 NH₃ → Co(NH₃)₆²⁺ + OH^- + Cl^-

• (NH₄)₂S. Fekete színű kobalt(II)-szulfidot választ le, mely a reagens feleslegében nem oldódik.

A csapadékot dekantálva osszuk két részre: a, A csapadék nem oldódik híg erős savakban.
b, Bróm-sósavval melegítve a csapadék (kék színnel) oldódik:
CoS + Br₂ + 4 Cl^- → CoCl2−4 + S + 2 Br^-

• KCN. A kis feleslegű nátronlúggal hidegen leválasztott kobalt(II)-hidroxid cianidionok hatására barnás színnel oldódik:

Co(OH)₂ + 6 CN^- → Co(CN)4−6 + 2 OH^-
Az oldat levegőn állva lassan, hipoklorit hatására pillanatszerűen sárga színűvé válik:
2 Co(CN)4−6 + ClO^- + H₂O → 2 Co(CN)3−6 + Cl^- + 2 OH^-
de az oldatból nem válik le kobalt(III)-hidroxid: eltérés a nikkel megfelelő reakciójától.

• NaNO₂. Ecetsavas közegben redoxi- és komplexképződése reakció egyidejűen megy végbe:

Co²⁺ + 7 NO−2 + 2 H⁺ → Co(NO₂)3−6 + NO + H₂O
A sárga színű hexanitrozo-kobaltát(III)-ionok káliumionokkal (kálium-klorid) sárga csapadékot adnak:
3 K⁺ + Co(NO₂)3−6 → K₃[Co(NO₂)₆]

• Tömény sósav. A kobalt(II) kék színű klorokomplexei nem túlzottan stabilisak, viszonylag tömény kobaltoldatból is csak igen nagy kloridkoncentrációval, tömény sósavval állíthatók elő:

Co²⁺ + 2 Cl^- → CoCl₂
CoCl₂ + 2 Cl^- → CoCl2−4
AZ oldatot hígítva a kék szín eltűnik.

• NH₄SCN. Nem túl stabilisak, de jellemzően kékek a kobalt(II) rodanidkomplexei:

Co²⁺ + n SCN^- → Co(SCN)_n^2-n
A reakciót célszerű szilárd ammónium- (vagy kálium-)-rodaniddal végezni, így elkerülhetjük a hígulást.
Még előnyösebb, ha reagensként telített acetonos ammónium-rodanidot alkalmazunk: a nagy rodanidkoncentráció biztosítása mellett csökkentjük az akvakomplexet kialakító víz koncentrációját is.
A kék oldat fluoriddal nem bontható (eltérés az Fe³⁺-tól), így a reakció fluorid jelenlétében szelektív és egyben érzékeny is.

A kobaltionra jellemző, hogy ammin-, de nem hidroxokomplexképző. Kloro- és rodanátkomplexe nem túl stabilis, de élénk színű. Szulfidja savas közegből nem választható le, de a levált csapadék már nem oldódik.

A vas(II)-ionok reakciói

• A leggyakrabban használt vas(II)-só, a Mohr-só: az ammónium-vas(II)-szulfát vizes oldata gyengén, egyéb vízoldható vas(II)-sók vizes oldatai határozottan savas kémhatásúak és halványzöld színűek. A levegő oxigénjére valamennyi érzékeny:

4 Fe²⁺ + O₂ + 2 H₂O → 4 Fe(OH)²⁺
viszonylag a Mohr-só oldata a legstabilisabb.

• NaOH. Zöldes színű vas(II)-hidroxid válik ki, mely a reagens feleslegében nem oldódik.

Állás közben a csapadék oxidáció révén sötétedik, és fekete színen át végül rozsdabarnává válik:
4 Fe(OH)₂ + O₂ + H₂O → 4 Fe(OH)₃
A vas(III)-hidroxid-csapadék oxidációja hipoklorittal vagy hidrogén-peroxiddal szinte pillanatszerű.

• NH₃. Ugyancsak vas(II)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegében nem oldódik.
• (NH₄)₂S. Kiválik a fekete vas-szulfid, mely a reagens feleslegében nem oldódik.

A dekantálva mosott csapadékot három részre osztjuk:
a, ecetsavban nehezen,
b, sósavban (kénhidrogén-fejlődés közben) könnyen oldódik:
FeS + 2 H⁺ → Fe²⁺ + H₂S
c, hosszabb állás, még inkább hidrogén-peroxid hatására a vas(II)-szulfid vas(III)-hidroxiddá alakul:
2 FeS + 3 H₂O₂ → 2 Fe(OH)₃ + 2 S
és megbarnul.

• KMnO₄. Gyengén kénsavas közegben pillanatszerűen megy végbe az

5 Fe²⁺ + MnO−4 + 8 H⁺ → 5 Fe³⁺ + Mn²⁺ + 4 H₂O
redoxireakció, amit a permanganát élénk színének eltűnése egyértelműen jelez.

• Br₂. Gyengén savas közegben egy-két csepp brómosvíz a vas(II)-ionokat vas(III)-ionokká oxidálja. Az oldat halványzöld színe sárgára változik, mely akkor is megmarad, ha a bróm feleslegét forralással elűzzük.
• A K₃[Fe(CN)₆] gyengén savas közegben "Turnbull-kék"-nek nevezett csapadékot választ le:

3 Fe₂₊ + 2 Fe(CN)3−6 → Fe₃[Fe(CN)₆]₂
A reakció szűrőpapíron is jól látható és érzékeny.

A vas(II)-ionok igen könnyen oxidálhatók. Jellegzetes, hogy sem nátronlúg, sem ammóniafeleslegben nem oldódó hidroxidcsapadéka már levegőn állva is változtatja színét. Gyors ez a változás oxidálószerek hatására.
Érzékeny és jellemző a dimetil-glioximmal alkotott vörös színű komplex képződése.

A vas(III)-ionok reakciói

• A vas(III)-vegyületek vizes oldatai sárga színűek, s erősen savas kémhatásúak.
• NaOH. Vörösbarna, kocsonyás vas(III)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegében nem oldódik.

A frissen leválasztott csapadék híg savakban könnyen oldódik és lúgos tartarátoldatban is.

• NH₃. A leváló vas(III)-hidroxid ammóniafeleslegben is oldhatatlan.
• H₂S. Savas közegben a vas(III) kénkiválás közben oxidálja a kénhidrogént:

2 Fe³⁺ + H₂S → 2 Fe²⁺ + S + 2 H⁺

• (NH₄)₂S. Egy bizonyos határig az előző redoxireakció folyik, majd a szulfidion bázisos reagensként:

2 Fe³⁺ + 3 S^2- + 6 H₂O → 2 Fe(OH)₃ + 3 H₂S
vas(III)-hidroxidot választ le.
A redoxireakcióban képződött vas(II)-ionok a szulfidionokkal természetesen vas(II)-szulfidot képeznek, ennek fekete színe a vas(III)-hidroxid színét elfedi.

• KI. Sósavas közegben a jodid redukálja a vas(III)-at:

2 FeCl−4 + 2 I^- → 2 Fe²⁺ + I₂ + 8 Cl^-

• K₄[Fe(CN)₆]. Kálium-hexaciano-ferrát(II)-tal "berlini-kék", vas(III)-hexaciano-ferrát(II)-csapadék képződik.

A csapadék híg savakban nem oldódik, lúggal főzve bomlik vas(III)-hidroxid képződése közben.

• KSCN. Már kis mennyiségű rodaniddal vörös színű komplex képződik:

Fe³⁺ + n SCN^- → Fe(SCN)_n^3-n

A komplexeket híg savak nem bontják.
A vörös oldatot osszuk három részre:
a, Megfelelő arényok mellett fő komponensenként a töltés nélküli trirodanáto-vas(III)-komplex képződik, mely apoláros oldószerekben is jól oldódik, így a vizes közegből (vörös színnel) éterrel is kirázható.
b, Az oldathoz ón(II)-kloridot csepegtetve az oldat a vas(III) redukciója miatt elszíntelenedik: Fe(SCN)−4 + 4 Cl^- → FeCl−4 + 4 SCN^-
az oldat elszíntelenedik.

A vas(III)-hidroxid igen könnyen leválasztható, hidrolizáltatható. Jellem színe is, valamint az, hogy sem lúgokban, sem ammóniában nem oldódik. A vas(III)-ion oxidáló tulajdonsága számos reakcióban megmutatkozik. Rodanidos komplexe intenzív és jellemző színű, használható azonosítási és szennyezésvizsgálati célokra egyaránt.

A mangán(II)-ionok reakciói

• A mangán(II)-szulfát (-klorid, -perklorát, -nitrát stb.) vizes oldata savas kémhatású és halványrózsaszínű.
• NaOH. Oxigénmentes közegben fehér mangán(II)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegében nem oldódik.

A csapadékos oldatot háromfelé osztjuk:
a, Ha az oldatot állni hagyjuk, lassan megsötétedik, s közel fekete színen át végül megbarnul mangán(IV)-oxid-hidroxid képződése miatt:
2 Mn(OH)₂ + O₂ → 2 MnO(OH)₂
b, A barnulás, azaz a mangán(IV)-vegyület képződése hipoklorit hatására pillanatszerűen bekövetkezik.
c, A hidrogén-peroxid ugyanígy oxidálja a mangán(II)-hidroxidot:
Mn(OH)₂ + H₂O₂ → MnO(OH)₂ + H₂O

• NH₃. Ugyancsak mangán(II)-hidroxid válik le, mely a 2 mol*dm⁻³ töménységű reagens feleslegében nem oldódik.
• (NH₄)₂S. Hidroxil-ammónium-klorid jelenlétében enyhén barnásrózsaszínű mangán(II)-szulfid válik le.

A dekantálva mosott csapadékot osszuk három részre:
a, A csapadék kénhidrogén fejlődése közben:
MnS + 2 H⁺ → Mn²⁺ + H₂S
ecetsavban is oldódik.
b, A reagens feleslegében oldhatatlan. Ha ehhez az oldathoz ammóniát adunk és főzzük, a csapadék zöld színű mangán(II)-szulfiddá alakul.
c, Hosszabb állás után a csapadék színe mangán(IV)-oxid-hidroxid képződése miatt megbarnul:
MnS + O₂ + H₂ → MnO(OH)₂ + S

• Kimutatás mangán(IV)-oxid formájában.

a, Szűrőpapíron egy csepp vizsgálandó oldathoz egy csepp nátronlúgot adunk. Néhány perces állás után a képződött mangán-dioxid 1 csepp 0,05%-os benzidinoldattal (10%-os ecetsavban) kék színeződés formájában, érzékenyen kimutatható. (A reakciót oxidálószerek természetesen zavarják.)
b, Szelektívebb az a reakció, mely a mangán(II)-hidroxid ezüst katalizálta oxidációját használja fel. A reakció érzékenységét fokozza, hogy végbemegy gyengén ammóniás közegben a
Mn²⁺ + 2 Ag(NH₃)+2 + 4 OH^- → MnO₂ + 2 Ag + 4 NH₃ + 2 H₂O
redoxireakció is, és kiváló ezüst miatt a szín mélyül.

• Oxidáció mangán(VI)-tá. A

MnO2−4 + 2 H₂O + 2 e → MnO₂ + 4 OH^-
folyamat redoxipotenciálja tömény kálilúgban: + 0.5V.
Bármilyen mangánvegyületből lúgos-oxidatív ömlesztéssel mangán(VI), manganát képződik. Pl.:
MnSO₄ + 2 NaNO₃ + 2 Na₂CO₃ → Na₂MnO₄ + 2 NaNO₂ + 2 CO₂ + Na₂SO₄

• Savanyú közegben peroxi-diszulfát-ionokkal, ezüstionokkal katalizált reakcióban a mangán(II)-ionok permanganáttá oxidálhatók:

2 Mn²⁺ + 5 S₂O2−8 + 8 H₂O → 2 MnO2−4 + 10 SO2−4 + 16 H⁺

• KIO₄. A kálium-perjodát semleges vagy gyengén savanyú oldatban, ezüstkatalízis nélkül is képes a mangán(II)→mangán(VII) oxidációra:

2 Mn²⁺ + 5 IO−4 + 3 H₂O → 2 MnO−4 + 5 IO−3 + 6 H⁺

A mangánra mindenekelőtt változatos redoxireakciói jellemzőek. Hidroxidja levegőn sötétedik, lúgokban és híg ammóniában nem, tömény ammóniában azonban oldható. Oxidációja manganáttá vagy permanganáttá nemcsak specifikus, hanem rendkívül érzékeny reakció is.

A króm(III)-ionok reakciói

• Hidrolízis. A színes (az ibolya különböző árnyalatait mutató) króm(III)-vegyületek vizes oldatai határozottan savanyúak; legkevésbé a kálium-króm-timsó vizes oldata.
• NaOH. Zöld színű króm(III)-hidroxid-csapadék képződik, mely a reagens feleslegében oldódik:

Cr(OH)₃ + OH^- → Cr(OH)−4

Az oldatot osszuk három részre:
a, A sárgászöld oldatból forralás hatására ismét csapadék válik le, mely már nátronlúgban alig, de sósavban is csak nehezen, melegítéssel oldódik.
b, Hipohalogenitekkel melegítve az oldatot, kromát képződése miatt megsárgul:
2 Cr(OH)−4 + 3 H₂O₂ + 2 OH^- → CrO2−4 + 8 H₂O

• NH₃. Ugyancsak króm(III)-hidroxid válik le, mely a híg reagens feleslegében nem változik.

Ha frissen, hidegen, híg ammóniával éppen leválasztott króm-hidroxidhoz tömény ammóniát adunk, a csapadék lassan vörösesibolya színnel oldódik:
Cr(OH)₃ + 6 NH₃ → Cr(NH₃)3+6 + 3 OH^-

• (NH₄)₂S hatására - hidrolízis révén - króm(III)-hidroxid válik le:

Cr³⁺ + 3 SH^- + 3 H₂O → Cr(OH)₃ + 3 H₂S
mely savakban és nátronlúgban egyaránt oldható: Cr(OH)₃ + 3 H⁺ → Cr³⁺ + 3 H₂O Cr(OH)₃ + OH^- → Cr(OH)−4

• (NH₄)S₂O₈. A króm(III) nemcsak lúgos közegben, hanem savas közegben is oxidálható kromáttá, peroxo-diszulfáttal:

2 Cr³⁺ + 3 S₂O₈^2- + 8 H₂O → CrO2−4 + 6 SO2−4 + 16 H⁺

• Jellemző a krómvegyületekre (a vízben oldhatatlanokra is), hogy lúgos oxidatív ömlesztés során ugyancsak kromáttá alakulnak, pl.:

Cr₂(SO₄)₃ + 3 NaNO₃ + 5 Na₂CO₃ → 2 Na₂CrO₄ + 3 NaNO₂ + 5 CO₂ + 3 Na₂SO₄

• Fémcink. Sósavas közegben a fémcink igen kevéssé stabilis (elvileg a vizet is bontó, a levegő oxigénjétől könnyen oxidálódó), kék színű króm(II)-ionokká redukálja a króm(III)-at:

2 Cr³⁺ + Zn → 2 Cr²⁺ + Zn²⁺

A krómvegyületek kivétel nélkül színesek. Jellemző a króm(III)-ionra hidroxokomplex-képzése. Analitikailag legfontosabb reakciói, amelyekben kromáttá oxidáljuk, s úgy mutatjuk ki.

A titanilionok reakciói

• Hidrolízis. A TiO²⁺ -ionokat tartalmazó oldat mindig erősen savas. Nagy mennyiségű szulfát vagy klorid jelenlétében szulfáto-, illetve klorokomplexek képződésével is számolni lehet.

A nem túlzottan savas oldatból a fehér színű titán(IV)-hidroxid egyszerű hígítás hatására leválik: a folyamat már pH=1,9-nél elkezdődik.
A leválás klorid-acetátos reagenssel kvantitatív.

• NaOH. Fehér színű titán(IV)-hidroxid válik le, mely töményebb nátronlúg feleslegében oldódik:

Ti(OH)₄ + 2 OH^- → Ti(OH)2−6
Melegítés hatására ismét titán(IV)-hidroxid válik le az oldatból, mely a lúgfeleslegben lehűtéskor már nem oldódik, sőt hígabb savak sem oldják.

• NH₃. Ugyancsak titán(IV)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegébe nem oldódik.

Ha frissen és hidegen leválasztott csapadékhoz szilárd ammónium-karbonátot adunk, a csapadék feloldódik trikarbonátp-titanát(IV)-ionok formájában:
Ti(OH)₄ + 3 CO₃^2- → Ti(CO₃)2−3 + OH^-
Az oldat forralása során ismét titanil-hidroxid, más néven a metatitánsav válik le.

• Ammónium-szulfid. Mint bázikus reagens, a szulfidionok hatására ugyancsak titán(IV)-hidroxid válik le.

A hidegen leválasztott csapadék híg, erős savakban oldódik, de melegítés hatására ez az oldhatóság megszűnik.

• Fémcinkkel sósavas közegben melegítve a színtelen titán(IV) ibolyaszínű titán(III)-má redukálódik.
• H₂O₂. Kénsavas közegben 1-2 csepp híg hidrogén-peroxid élénk sárga színeződést okoz; peroxo-titán(IV)-komplex képződik:

TiO²⁺ + H₂O₂ → TiO2+2 + H₂O
Az oldathoz fluoridot adva elszíntelenedik:
TiO2+2 + F^- + H₂O → TiOF2−4 + H₂O₂

A titanilionok csaknem valamennyi csapadékos reakciójában hidroxidja válik ki. Feltűnő erős hidrolízise.
Jellemző reakciója a hidrogén-peroxidos reakció kiegészítve azzal, hogy a sárga színeződés fluoridionok hatására eltűnik.

A cinkionok reakciói

• A cink-szulfát (-klorid, -perklorát, -nitrát stb.) vizes oldata a hidrolízis miatt savanyú.
• NaOH. A nátronlúg hatására leváló fehér színű cink-hidroxid-csapadék a reagens feleslegében oldódik:

Zn(OH)₂ + 2 OH^- → Zn(OH)2−4

• NH₃. Az ammónia hatására először cink-hidroxid-csapadék válik le, mely a reagens feleslegében oldódik:

Zn(OH)₂ + 4 NH₃ → Zn(NH₃)2+4 + 2 OH^-

• A H₂S a fehér színű cink-szulfid-csapadékot csak nátrium-acetáttal pufferolt közegben választja le, mert a

Zn²⁺ + H₂S → ZnS + 2 H⁺
reakciót csak a hidrogénionok megkötése révén tudjuk eltolni a felső nyíl irányába. (A III. osztályba tartozó többi ion hasonló körülmények között, rövid időn belül csapadékot nem ad).
A reakció egyben azt is jelzi, hogy a cink-szulfid ecetsavban oldhatatlan.

• (NH₄)₂S. A rendszerint kolloidálisan leváló fehér cink-szulfid-csapadékot forralással tömörítjük, majd dekantálás után négyfelé osztjuk:

a, A csapadék ecetsavban nem oldódik.
b, A csapadék már kevés reagens sósav hatására is kénhidrogénfejlődés közben oldódik: ZnS + 2 H⁺ → Zn²⁺ + H₂S
c, Bár a cink hidroxokomplex-képző, a csapadék nátronlúgban nem oldódik.
d, Hasonlóan nem oldódik a csapadék ammóniában sem, annak ellenérem hogy a cink amminkomplexképző is.

• KCN. A cinkionokat tartalmazó oldathoz óvatosan annyi ammóniát csepegtetünk, hogy a cink-hidroxid-csapadék éppen leváljon. A gyengén ammóniás oldathoz kevés cianidot adva a csapadék komplexképződés közben oldódik:

Zn(OH)₂ + 4 CN^- → Zn(CN)2−4 + 2 OH^-
Az oldatból ammónium-szulfid hatására lassan leválik a fehér színű cink-szulfid-csapadék.

• K₄[Fe(CN)₆]. A cinkionok hexaciano-ferrát(II)-ionokkal gyengén savas közegben fehér csapadékot adnak.

A csapadékot osszuk két részre:
a, A csapadék ecetsavban oldhatatlan, híg sósavban is csak nehezen oldódik.
b, A csapadékot a nátronlúg oldja:
Zn₂[Fe(CN)₆] + 8 OH^- → 2 Zn(OH)2−4 + Fe(CN)4−6
A színtelen oldatból ecetsav hatására a csapadék ismét leválik.

A cinkre jellemző, hogy hidroxo- és amminkomplexképző egyben, fehér szulfidja pedig ecetsavas közegből is leválasztható. Ez utóbbi főleg az I-II. osztály kationjainak távollétében előnyös reakció. Kétes esetben érdemes kiszűrni, majd hevíteni: cink-oxiddá alakul, mely forrón sárga, hidegen pedig fehér színű.

A berilliumionok reakciói

• Hídrolízis. A berillium-szulfát (vagy -klorid stb.) vizes oldata színtelen és erősen savas kémhatású.
• NaOH. Fehér berillium-hidroxid válik le, mely nem-öregedett állapotában híg savakban, s kissé töményebb nátronlúgban oldódik:

Be(OH)₂ + 2 OH^- → Be(OH)2−4
Az oldatot főzve a csapadék ismét leválik.

• NH₃. A levált berillium-hidroxid ammónia feleslegében nem oldódik.
• (NH₄)₂S ugyancsak berillium-hidroxidot választ le:

Be²⁺ + S^2- + 2 H₂O → Be(OH)₂ + H₂S
A csapadék a reagens feleslegében nem, híg sósavban (egy ideig) könnyen oldódik.

• (NH₄)₂CO₃. A reagens első lépésben berillium-hidroxidot választ le, ez azonban a felesleg hatására komplexként oldódik:

Be(OH)₂ + 2 CO₃^2- → Be(CO₃)2−2 + 2 OH^-
Az oldatot főzve a berillium-hidroxid ismét leválik.

A berilliumionokra jellemző, hogy hidroxo-, karbonáto- és acetátokomplexek formájában is oldható, az utóbbi - megfelelő előkészítés után - kloroformban is. A hidroxo- és karbonátokomplexek oldatát forralva ismét berillium-hidroxid-csapadék válik le.

Az alumíniumionok reakciói

• Az alumínium-szulfát (-klorid, -perklorát, -nitrát stb.) vizes oldata színtelen és erősen savas kémhatású.

Az acetát-kloridos hidrolizáltató reagens hatására csapadék hidegen, acetátkomplex-képződés miatt nem válik le, forralásra azonban igen. A levált csapadék lehűtés után is megmarad.

• NaOH. Fehér, áttetsző kocsonyás csapadék formájában alumínium-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegében oldódik:

Al(OH)₃ + OH^- → Al(OH)−4

Az oldatból forralásra csapadék válik le.
Ha az oldatban ammónium-nitrátot oldunk, és ismét forraljuk, az oldat hidroxidion-koncentrációja annyira csökken:
OH^- + NH₄⁺ → NH₄OH → NH₃ + H₂O
hogy az előző reakció visszafordul, és ismét alumínium-hidroxid válik le.

• NH₃. A levált alumínium-hidroxid a reagens feleslegében nem oldódik. A kocsonyás csapadék nehezen észlelhető.

A csapadék tartarátokban oldódik, illetve tartarát jelenlétében le sem válik.

• (NH₄)₂S. A szulfidionok bázikus reagensként viselkedik és alumínium-hidroxidot választ le:

Al³⁺ + 3 S^2- + 6 H₂O → 2 Al(OH)₃ + 3 H₂S
A csapadék a reagens feleslegében nem, híg sósavban könnyen oldódik.

• NaF. A fluoridionok az alumíniummal igen stabilis komplexet képeznek:

Al³⁺ + 6 F^- → AlF3−6

• Thénard-kék próba. A cinkionok Rinman-zöld reakciójához hasonló körülmények között (nátrium-karbonáttal ömélesztve, majd híg kobaltoldattal megcseppentve és ismét hevítve) kék termék képződik.

Hasonló színeződést adnak a szilikátok és a borátok is.

Az alumíniumionokra jellemző, hogy stabilis hidroxo- és fluorokomplexeket képeznek, ezzel szemben amminkomplexet nem. Alumínium-hidroxidként történő kimutatása nem túl érzékeny, de a legmegbízhatóbb; alizarinos reakciója viszont azonosítási szempontból túlzottan érzékeny, s csak körültekintéssel alkalmazható.