I. Róbert nyugati frank király
I. Róbert | |
Francia király | |
Uralkodási ideje | |
922. június 29. – 923. június 13. | |
Koronázása | 922. június 29., Reimsi katedrális |
Elődje | III. Károly |
Utódja | Rudolf |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Robertians |
Született | 866. augusztus 15. Angers |
Elhunyt | 923. június 13. (56 évesen) Soissons |
Édesapja | Erős Róbert |
Édesanyja | Adelaide Tours |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1) Aelis 2) Vermandoisi Béatrice |
Gyermekei | Nagy Hugó, Franciaországi Adele, I. Herbert Vermandois |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Róbert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Róbert (866. augusztus 15. – Soissons, 923. június 13.) nyugati frank király 922-től haláláig. Mielőtt megválasztották a trónra, számos egyéb címe mellett ő volt Párizs, valamint Poitiers grófja, és Neustria egyesített őrgrófja. Megkoronázása után utóbbi címében fia, Nagy Hugó követte.
Élete
[szerkesztés]Róbert a neustriai Erős Róbert tartományúr (őrgróf) fiatalabbik fia volt. Hűségesen szolgálta a királyság érdekeit, amíg bátyja, Odó nyugati frank király volt a frankok választott királya. 898-ban Odó halálával Róbert örökölte a család összes birtokát a Szajna és a Loire között, Franciaország trónját azonban a Karolingok közül származó Együgyű Károly nyerte el. Róbert az egyik leghatalmasabb hűbérúrként belenyugodott a választás eredményébe, és más grófokkal együtt hűbéresküt tett Károlynak.[1]
911-ben döntő győzelmet aratott Chartres-nál a normannok felett. Ezzel megszűntek a normann támadások, és a letelepült normannok számára még ez évben megalapították a normann hercegséget. A katonai siker növelte Róbert tekintélyét, és viszályhoz vezetett Károly és Róbert között. Amikor a meggondolatlan Károly kizárólag lotharingiai hűbérurakat léptetett elő, a neustriai urak Róbert vezetésével nyílt lázadást robbantottak ki, és 922 júniusában Reimsben királlyá kiáltották ki Róbertet. 923-ban Soissons mellett a lázadók szétverték Károly seregét, ám az ütközetben maga Róbert is elesett. Bár fiát, Nagy Hugót nem választották királlyá, de unokáját, Capet Hugót már igen, és ezzel a század végétől — az oldalágakkal együtt, kisebb megszakításokkal - egészen 1848-ig az ő leszármazottai uralkodtak Franciaországban.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
További információk
[szerkesztés]- Philippe Lauer: Robert Ier et Raoul de Bourgogne. Rois de France (923–936). Champion, Paris 1910, (Bibliothèque de l'École des Hautes Études - Sciences philologiques et historiques 188, ISSN 0761-148X
Előző uralkodó: III. Károly |
Következő uralkodó: Rudolf |