I. Lajos flamand gróf
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
I. Lajos flamand gróf | |
Flandria, Nevers és Rethel grófja | |
Uralkodási ideje | |
1322 – 1346 (Nevers) 1322–1346 (Flandria) 1328–1346 (Rethel) | |
Koronázása | 1322 |
Elődje | I. Lajos nevers-i gróf III. Róbert flamand gróf Johanna retheli grófnő |
Utódja | II. Lajos flamand gróf |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Dampierre-ház |
Született | 1304 Nevers |
Elhunyt | 1346. augusztus 25. Crécy |
Nyughelye | Brugge |
Édesapja | I. Lajos nevers-i gróf |
Édesanyja | Johanna retheli grófnő |
Testvére(i) | Joanna of Flanders |
Házastársa | Burgundi Margit |
Gyermekei | Lajos |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lajos flamand gróf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dampierre v. Nevers-i Lajos (1304 – 1346. augusztus 25.) középkori flamand nemes, 1322-től Flandria és Nevers grófja, majd anyja halála után 1328-tól haláláig Rethel grófja.
Élete
[szerkesztés]Apja I. Lajos nevers-i gróf (1272 – 1322. július 22.), anyja Johanna, Rethel grófnője (? - 1328).[1] Apja halála után II. Lajos néven Nevers grófja. Nagyapja, III. Róbert flamand gróf őt nevezte meg örökösének és 1322-ben Flandria grófja lett. Anyjával együtt Rethel társuralkodója, majd 1328-tól egyedül viseli a Rethel grófja címet.
Még nagyapja, Róbert flamand gróf érte el, hogy Lajos feleségül vehesse V. Fülöp francia király lányát, Burgundi Margit hercegnőt, aki egyben Burgundia grófnője is volt. Lajos a francia királyi udvarban nevelkedett és igen jó kapcsolatokkal rendelkezett. 1322-ben Flandriába utazott, hogy elfoglalja a grófi trónt, mielőtt III. Róbert második házasságából származó nagybátyja, Róbert, megkaparintotta volna azt. V. Fülöp utóda, IV. Károly francia király 1323 januárjában börtönbe záratta, mivel részben ő volt a flamand grófok hűbérura és nem hagyta jóvá, hogy Lajos örökölje Flandriát. Csak azután szabadult, hogy a párizsi parlament is elismerte Flandria grófjának.
IV. Károly elérte, hogy Lajos béküljön ki az hainaut-i grófokkal, akikkel még dédapja, Guy de Dampierre uralkodása idején vesztek össze a flamand grófok: Lajos lemondott Zeeland grófsággal szemben követeléséről, míg I. Vilmos hainaut-i gróf lemondott a flamand grófság felé fennálló követeléséről.
A kiegyezés ellenére Lajos idegen maradt a flamandok szemében, aminek összetett okai voltak: a francia királyi udvarban nevelkedett és közelebb állt hozzá a francia kultúra, mint a flamand. Lajos sokat tartózkodott a nevers-i grófságban, ahol jobban fennállt a hagyományos feudális rend, mint Flandriában, ahol a városok polgárainak és kereskedőinek sokkal nagyobb önállósága volt.
1323-ban átadta nagybátyjának, I. János namuri grófnak Sluis kikötőjét, mire a szomszédos Brugge városban felkelés tört ki és a brugge-i polgárok felégették a rivális kikötőt. A Lajos iránti ellenszenv olyan mértékű volt, hogy Nicolaas Zannekin vezetésével fellázadtak a flamandok és elfoglalták Nieuwpoort, Veurne, Ypern és Kortrijk városokat. Kortrijk elfoglalásakor, 1324. június 19-én Lajost is foglyul ejtették kísérőivel, akiket röviddel ezután kivégeztek. Lajos rabsága alatt János namuri grófot nevezték ki régensnek Flandriába. Lajos 1325 novemberében szabadult ki IV. Károly francia király közbenjárására. A gróf és a lázadók rövid életű békét kötöttek, de Lajosnak hamarosan menekülnie kellett és Károlytól kellett segítséget kérnie a lázadás leveréséhez. 1328-ban a casseli csatában a franciák döntő vereséget mértek Zannekin seregére.
1337-ben a százéves háború kitörésekor Lajos hű maradt VI. Fülöp francia királyhoz, aki azt követelte, hogy a flamand flotta szálljon szembe az angolokkal. Ez a flamand városok angol kereskedelmi blokádjához, a szigetországi gyapjúszállítmányok leállításához és újabb felkeléshez vezetett; ezt Artevelde Jakab vezette. A felkeléshez később csatlakozott Brugge és Ypres is. 1138. április 11-én a gentiek sikerrel szálltak szembe a francia királyi sereggel, majd április 23-án a biervliet-i kastély közelében a grófi sereget is legyőzték, és 1338 nyarán Lajosnak ismét menekülnie kellett Flandriából. Távolléte alatt a lázadók szövetséget kötöttek az angolokkal. III. Eduárd angol király 1340. január 26-án bevonult Gentbe, és ott francia királlyá kiáltották ki.
1345-bem Arteveldét Gentben megölték, és Lajos megkísérelte a visszatérést: Dendermonde városába tette székhelyét, de a gentiek hamarosan ismét elüldözték.[2]
Lajos 1346-ban a crécyi csatában esett el. A győztes III. Eduárd Lajost Saint-Riquier apátságban temette el. Fia és örököse, II. Lajos flamand gróf átvitette maradványait Bruggébe, ahol a Szt. Donát-templomban temették újra.
Családja és leszármazottai
[szerkesztés]Felesége (1320. július 22.) Burgundi Margit francia királyi hercegnő, V. Fülöp francia király lánya (1309 - 1382), Burgundia és Artois grófnője. Lajosnak és Margitnak csak egy fia született:
A feljegyzések szerint Lajosnak kilenc törvénytelen gyermeke született számos szeretőjétől.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Iohannis de Thilrode Chronicon adja meg leszármazását: Ludovicus filius Ludovici comitis Nivernensis primogeniti Roberti. Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 583. Idézi: Cawley
- ↑ Forrás: Crawley
- ↑ A Iohannis de Thilrode Chronicon adja meg leszármazását Ludovicus…filius fuit Ludovicus dictus de Male
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis I, Count of Flanders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető
Előző uralkodó: III. Róbert |
Következő uralkodó: II. Lajos |