I. Galeazzo Visconti
I. Galeazzo Visconti | |
Milánó ura (signore) | |
Uralkodási ideje | |
1322 – 1328 | |
Elődje | Matteo Visconti |
Utódja | Azzone Visconti |
Uralkodóház | Visconti-család |
Született | |
Elhunyt |
Pescia[3] |
Nyughelye | Luccai katedrális |
Édesapja | Matteo Visconti |
Édesanyja | Bonacossa Borri |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Beatrice d’Este |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Galeazzo Visconti témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Galeazzo Visconti (1277. január 21. – Pescia, 1328. augusztus 6.) a Visconti-család tagja, 1322 és 1327 között Milánó ura. Miután a város kapitányává választották, legyőzött két pápai sereget, és XXII. János pápa kiközösítette. A gyilkosság vádjával ideiglenesen bebörtönzött Galeazzo Pesciába vonult vissza, és 1328 augusztusában ott halt meg.
Élete
[szerkesztés]Matteo Visconti és Bonacosa Borri fia volt. 1300. június 24-én feleségül vette Beatrice d’Estét, II. Obizzo d’Este leányát. A következő évben Viscontiék azonban kénytelenek voltak elhagyni Milánót, és több évig az Este és Bonacolsi-udvarban éltek száműzetésben.
1322-ben Galeazzót milánói capitano del popolónak nevezték ki, és Bassignanánál legyőzte a pápai-Anjou hadsereget. XXII. János pápa 1323 márciusában kiközösítette, és a milánói zavargások is csorbították tekintélyét. IV. Lajos német-római császár támogatásával Monzában legyőzte a János pápa által ellene küldött sereget. 1328-ban, miután bátyja, Marco árulással, valamint testvére, Stefano Visconti meggyilkolásával vádolta, a császár Monzában bebörtönöztette. Galeazzo 1328 márciusában kiszabadult és a másik akkori itáliai ghibellin vezető, Castruccio Castracani irányítása alatt kapott menedéket. 1328 augusztusában azonban Pesciában meghalt.
Fia, Azzone követte a trónon Milánóban. Lányát, Ricciardát II. Tommaso di Saluzzo vette feleségül.
Származása
[szerkesztés]16. Uberto Visconti | ||||||||||||||||
8. Obizzo Visconti | ||||||||||||||||
17. Berta Pirovano | ||||||||||||||||
4. Teobaldo Visconti | ||||||||||||||||
18. Ruffino Mandelli | ||||||||||||||||
9. Fiorina Mandelli | ||||||||||||||||
19. Aldesia Pietrasanta | ||||||||||||||||
2. Matteo Visconti, Milánó ura | ||||||||||||||||
20. Uberto IV. Pirovano | ||||||||||||||||
10. Ubertus Pirovano | ||||||||||||||||
5. Anastasia Pirovano | ||||||||||||||||
11. Casati | ||||||||||||||||
1. I. Galeazzo Visconti, Milánó ura | ||||||||||||||||
24. Lanzo Borri | ||||||||||||||||
12. Lanfranco or Ruffino Borri | ||||||||||||||||
25. Elsie Bouve | ||||||||||||||||
6. Squarcino Borri | ||||||||||||||||
3. Bonacossa Borri | ||||||||||||||||
7. Antonia | ||||||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b p16405.htm#i164041
- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Galeazzo I Visconti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Black, Jane. Absolutism in Renaissance Milan: Plenitude of Power Under the Visconti and the Sforza 1329-1535. Oxford University Press (2009)
- Newman (2005). „The Heretic Saint: Guglielma of Bohemia, Milan, and Brunate”. Church History 74 (1 Mar.), Kiadó: Cambridge University Press.
- Parker (1993). „Ideology and Cultural Practice: The Case of Dante's Treatment of Beatrice d'Este”. Dante Studies, with the Annual Report of the Dante Society No. 111, Kiadó: The Johns Hopkins University Press.