I. Edmund wessexi király

	I. Edmund
Ragadványneve	Nagyszerű Edmund
	Wessex királya
	Uralkodási ideje
	939 – 946
Koronázása	Kingston-upon-Thames; 939. november 29.
Elődje	Ethelstan
Utódja	Edred
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Cerdic-ház
Született	921?; Wessex
Elhunyt	946. május 26. (25 évesen); Pucklechurch, Wessex
Nyughelye	Glastonbury apátság, Somerset;
Édesapja	I. Eduárd
Édesanyja	Eadgifu
Testvére(i)	Æthelstan wessexi király; Eadred wessexi király; Ælfweard wessexi király; Edwin, son of Edward the Elder; Eadburh of Winchester; Eadgyth; Eadgifu of Wessex; Edith of Polesworth; Eadhild; Eadgifu;
Házastársa	Ælfgifu of Shaftesbury; Æthelflæd of Damerham;
Gyermekei	Eadwig wessexi király; I. Edgár angol király;
	A Wikimédia Commons tartalmaz I. Edmund témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

I. Eadmund vagy Edmund (921^[2]^[3]/922 – 946. május 26.^[1]^[2]^[3]), melléknevei: Idősebb, Nagyszerű. 939-től haláláig Anglia királya volt. Rövid, ám eseményekkel teli uralkodása alatt sikerrel harcolt a vikingek ellen Közép-Angliában és Northumbriában.^[2]

Idősebb Edward fia és Athelstan féltestvére volt. Ott harcolt bátyja mellett Brunanburghi csatában 937-ben.^[1] Athelstan halála után örökölte a trónt. Nem sokkal királlyá koronázását követően több katonai támadást kellett kezelnie. II. Olaf dublini király elfoglalta Northumbriát és bevonult Közép-Angliába^[3] (Midlandsbe). Mikor 942-ben meghalt, Edmund visszafoglalta Midlands területét.^[3] 943-ban ő lett Olaf yorki király keresztapja. 944-ben sikeresen visszafoglalta Northumbriát.^[3] Ugyanebben az évben szövetségese, York királya elvesztette a trónját, s Dublinba menekült. Olaf lett Olaf Cuaran néven a dublini király, és ezután innen segítette keresztapját. 945-ben Edmund meghódította Strathclyde-ot, de átadta uralkodói jogait I. Malcolm skót királynak.^[1]^[3] Cserébe megállapodtak, miszerint kölcsönösen támogatják egymást háború esetén.^[3] Így Edmund létrehozott egy biztonságos határsávot és békés külpolitikát folytatott Skóciával.^[3] Uralkodása idején kezdődött a X. századi kolostori újjáéledés is Angliában.^[3] Legismertebb tette, hogy ő nevezte ki Glastonbury apátjává Dunstant.^[1] 946-ban tárgyalásra küldte embereit Franciaországba Lajos királyhoz,^[1] aki Athelstan udvarában nevelkedett,^[1] de a tárgyalás eredményeit már nem tudhatta meg.^[1]

Leofa, egy száműzött tolvaj ölte meg Edmundot palotájában.^[3] Ünnepségen volt Pucklechurchben, mikor észrevette a tömegben Leofát. Miután megpróbált a tolvaj elmenekülni, a király és a tanácsadói elfogták. Edmund és Leofa mindketten meghaltak. A trónon 946 és 955 között öccse, Edred követte.

Gyermekei

Edmund első felesége, Shaftesbury-i Szent Ælfgifu^[1]^[2] (†944) két gyermeket szült férjének:
- Eadwig^[2] (941 – 959. október 1.), angol király 955-től.
- Edgar^[2] (943 – 975. július 8.), angol király 959-től.^[4]
Második feleségétől, Damerham-i Æthelflæd^[1]^[2] nem született gyermeke.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k http://www.anglo-saxons.net/hwaet/?do=get&type=person&id=Edmund
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 25. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 146. oldal
↑ Egyes területeken már 957-től uralkodhatott.

Előző uralkodó:
Æthelstan

Wessex királya
939 – 946