Hylocereus triangularis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hylocereus triangularis (L) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:429 (1909) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hylocereus triangularis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus triangularis témájú kategóriát. |
A Hylocereus triangularis kaktusz a legkorábban megismert kaktuszfajok egyike, már Linné is leírta Cactus triangularis néven.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A Hylocereus alnemzetség tagja. Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területeiről származik. A Karib-szigetvilágban általánosan elterjedt.
Szinonímába hozták a korábban különállónak tekintett Hylocereus trigonus fajjal és e faj alakkörébe vonták össze a korábban különálló Hylocereus napoleonis és H. plumieri taxont is.
Antigua, Kuba, Haiti, Dominika, Jamaica, Puerto Rico, Virgin-szigetek, Kis-Antillák.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Kapaszkodó vagy elfekvő hajtásainak hossza eléri az 5 m-t, átmérője a 4 cm-t; rajtuk 3 borda fut végig. Hegyes, vaskos tövű, rövid levéltövisei 6–8-as csoportokban fejlődnek az areolákon; az idősebb hajtásokról lehullanak. Sok léggyökeret hajt.
Fehéres-sárgás, mutatós virágai 20 cm-nél is hosszabbak és akár arasznyi szélesek lehetnek. Külső pikkelyeik 2–5 cm hosszúak, a külső szirmok a belsőknél hosszabbak, a bibe-lobusok nem osztottak.
A vörös termést méregzöld pikkelyek borítják úgy, hogy mintázatuk egy sárkány bőrére emlékeztet; erről kapta a nép ajkán a „sárkánygyümölcs” nevet.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Egyaránt megél a parti síkságokon és a fennsíkokon is.
Felhasználása
[szerkesztés]Termése a vörös pitaya. Az indiánok több évezrede eszik, de csak ritkán termesztik.
Források
[szerkesztés]- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Ehető kaktuszgyümölcsök I.
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
