Ugrás a tartalomhoz

Hutter Ottó (villamosmérnök)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az állami díjas villamosmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Hutter Ottó (egyértelműsítő lap).
Hutter Ottó
Született1930[1][2]
nem ismert
Elhunyt2008[3]
nem ismert
Állampolgárságamagyar
GyermekeiHutter Ottó
Foglalkozásavillamosmérnök
Kitüntetéseia Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985)[4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Hutter Ottó (?, 1930 – ?, 2008) állami díjas (1985) villamosmérnök, a Távközlési Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője.[5]

Pályafutása

[szerkesztés]

Félvezetőgyártás, technológiai feladatok

[szerkesztés]

A Távközlési Kutató Intézet vezető munkatársa, sokoldalú mérnök volt, aki több területen is eredményesen munkálkodott. Kezdetben elektronikai-technológiai problémák megoldásában kifejtett munkásságát említik. Ezek a félvezetőgyártás, majd a radar- illetve televíziós képmegjelenítés témakörébe estek.[6][7][8][9][10]

Ezek a témák a későbbi időszakokban sem kerültek távolabb tőle. Színes tévétechnikai fejlesztésről ad hírt, közreműködésével, a Népszava, 1963-ban.[11]

Átviteltechnikai és kapcsolástechnikai fejlesztések

[szerkesztés]

Később csoportjával[12][13][14] átviteltechnikai berendezések kifejlesztésében tűnt ki.[15] Hutter és munkatársai olyan korszerű, digitális vivőfrekvenciás berendezéseket és rendszereket fejlesztettek, amelyek mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli átvitelt ki tudják szolgálni. Rendszertechnikailag meg kellett oldani azt is, hogy a már meglévő átviteli vonalak és központok is felhasználhatók maradjanak, és bővítéskor ezeket össze lehessen kapcsolni a legfejlettebb készülékekkel. Így például a csatornáknak a frekvencia-tartományban egymás mellett történő átvitele, FDM-rendszerben már az analóg átviteltechnikában is alkalmazott módszer volt. A korszerű vivőfrekvenciás rendszereket pedig a PCM impulzuskód-modulációs elv szerint alakították ki.[16][17][18][19]

Már az 1960-as években felfigyelt a honvédség vivőfrekvenciás átviteltechnikai fejlesztéseik eredményeire, ekkor a csoportot ráállították speciális híradástechnikai berendezések kidolgozására.[20] Ezek jelentősége mind védelmi, mind gazdasági – export – szempontból a következő évtizedben teljesedett ki.[21]

Természetesen azonban nem csak ezeknek a rendszereknek a fejlesztése történt az irányításával. Közreműködött egyebek közt az AKS[22] modulációs rendszer kidolgozásában is, ami a TKI igazgatója, Ács Ernő koncepciója volt, és 1962-től egészen 1975-ig napirenden maradt.[23] Az AKS-rendszer azt az ígéretet hordozta, hogy lényegesen több, végső összevetésben körülbelül kétszer annyi információt képes átvinni egy csatornán, mint az akkor már létező, de sorozatgyártásba még nem került PCM–TDM (impulzuskód-moduláció, és a jeleknek nem frekvencia szerinti, hanem időosztásos multiplexelés révén történő átvitele). Az AKS elv szerinti megoldás végül nem maradt talpon a nemzetközi versenyben, de az elképzelésben érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel a későbbiekben általánosan elterjedt internetes átviteli protokollal.[24]

Impulzuskód-modulációs rendszerek fejlesztése

[szerkesztés]

A 70-es évek elején határozta el a TKI, hogy távközlési profilját a digitális átvitel irányában bővíti ki, korábbi tevékenységük révén ebben is Hutter és munkatársai kerültek meghatározó pozícióba.[25] Ennek az évtizednek összegzi az eredményeit a PCM a távközlésben[26] című szakmunka, melynek létrehozásában társszerzőként működött közre.

A Hutter Ottó vezetése alatt álló osztály a távbeszélő és adatátvivő rendszerek kifejlesztése során kezdettől fogva korszerű, digitális, mikroprocesszoros megoldásokat keresett. Egy jó példa az Orion megbízásából történt modem-fejlesztés, melyre 1981-ből tekint vissza.

A melyiket válasszuk? – kérdésre végső soron Hutter Ottónak, a TÁKI tudományos főosztályvezetőjének kellett felelnie: – Elvileg választhattam volna bármelyiket, valójában azonban muszáj volt a digitális típust, vagyis az akkor (2–3 éve) még világszerte újdonságnak számító mikroprocesszoros modem mellett dönteni – magyarázza. – A TÁKI kutatói, gazdálkodási szelleme, a tervezőirodákban uralkodó légkör azt diktálja, hogy minden várható nehézség ellenére vállalnunk kell az újjal járó kockázatot, ha az a műszaki haladás élvonalába tartozó berendezést eredményez.
– Népszava, Mónus Miklós riportja[27]

Telefonhálózatok és telefonközpontok

[szerkesztés]

A magyar telefonhálózatnak az ismertetett időszakban a Magyar Posta volt a tulajdonosa és üzemeltetője. Ez az intézmény maga is elkötelezettje volt (bár erőforrásai korlátozottak voltak) a távközlési összeköttetések korszerűsítésének. A városi illetve falusi („rural”) környezetben telepített elektromechanikus (a korszakban tipikusan crossbar) központok, illetve a mikrohullámú, vivőfrekvenciás átvitel jellemzi a fejlesztési elképzelések irányait. Ebbe a vonulatba illeszkedett Hutter Ottó osztályának tevékenysége is.[28][29][30][31][32][33][34][35][36][37][38]

Állami Díj

[szerkesztés]

1985-ben Állami Díjat kapott, a vele ezen a területen együtt tevékenykedő kollégáival megosztva („A híradástechnikai nagyberendezések, komplex rendszerek kidolgozásában, a termékszerkezet korszerűsítésében végzett kimagasló tudományos és irányító munkásságukért”).[39][40] A díj indoklásában felsoroltak egy része ugyancsak a Távközlési Kutató Intézet alkalmazottja volt[41], a többiek ezzel szemben az állítólagos Elektronikai Igazgatósági Vállalat munkatársai.[42][43][21] Az elnevezés a Vezérkar 2. Csoportfőnöksége (vagyis a katonai felderítés) mellett működő Magyar Néphadsereg Elektronikai Igazgatósága intézményét takarta. Ez a körülmény magyarázza, hogy a magas elismerés ellenére nyilvánosan nem részletezték a fejlesztők eredményeit.[44] [45][46]

Optikai távközlési rendszerek fejlesztése

[szerkesztés]

Nyugdíjba vonulása előtt még részese volt annak a nagy paradigmaváltásnak, amit az optikai távközlés megjelenése és elterjedése jelentett.[47]

– Az optikai információátvitel a fejlett országokban ma már kiszorítja a hagyományos fémkábeles, vezetékes megoldásokat – magyarázza Hutter Ottó, a TÁKI tudományos főosztályvezetője. – Mi is idejében hozzákezdtünk a kutatáshoz, mégis több mint öt évbe telt, mire az idén átadhattuk az új optikai átviteltechnikai berendezés laboratóriumi mintáját partnerünknek, a Telefongyárnak. Közrejátszottak ebben embargók is, bár meghatározóbbnak tetszenek az alkalmazói háttér hiányosságai.
– Népszabadság, Bossányi Katalin riportja[48]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 963-05-4420-2, Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985
  2. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/collection/ADT_IskolaiErtesitok_Matyasfold_20064_CorvinGimnazium/
  3. ↑ Gyászhír Értesítő Hutter Ottónak a Farkasréti temetőben történt búcsúztatásáról
  4. ↑ Átadták az idei Állami és Kossuth-díjakat, 1985. április 3.
  5. ↑ PIM-archívum
  6. ↑ Hazai tévé-képcső
  7. ↑ Számos szabadalma volt, ezek mindegyike munkatársaival együtt benyűjtott, szolgálati találmány volt, ezért ezt külön nem jelezzük. Az adatok a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nyilvántartásából származnak, és a dátumokhoz a bejelentés időpontját adom meg.
  8. ↑ Szabadalom (152.624)  – 1966
  9. ↑ Szabadalom (151.228)  – 1964
  10. ↑ Szabadalom (151.414)  – 1964
  11. ↑ Az első színes képek magyar televízión. Népszava, XCI. évf. 119. sz. (1963. május 24.) 4. o. Hozzáférés: 2022. július 17. (BME, Orion, TKI együttműködés)
  12. ↑ Hutter Ottó, Paksy Géza, Meggyesi Csaba, Tatai Péter, Heszberger Antal (a forrásban Hessberger), Blum Endre etc.
  13. ↑ Paksy Gézáról, mint Hutter munkatársáról: A Puskás Tivadar díjasok összegyűjtött méltatásai (1960-2009)
  14. ↑ Magyarország a XX. században IV. 256., 259.
  15. ↑ Magyarország a XX. században IV. 256
  16. ↑ Dr. Kiss István – Hutter Ottó: FDM és PCM berendezések kutatása és fejlesztése az intézet Digitális Átvitel- és Kapcsolástechnikai Főosztályán. In A Távközlési Kutató Intézet jubileumi évkönyve 1950–1970. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1971. 29–34. o.  .
  17. ↑ Lajkó Sándor (TRT) – Hutter Ottó (TKI) – Bakos Gyula (TKI): PCM 32. típusú berendezések rendszertechnikai felépítése. Közlekedéstudományi Szemle, XXII. évf. 3. sz. (1972) 145. o. Hozzáférés: 2021. december 2. (A Híradástechnikai Tudományos Egyesület és a KTE Postai és Távközlési Tagozata közös rendezésében.)
  18. ↑ Szabadalom (165.851)  – 1974
  19. ↑ Hutter Ottó: PCM-technika bevezetése által jelentőssé váló új szolgáltatások: Korreferátum a Digitális híranyagok és digitális berendezések a távközlő hálózatban előadásokhoz. Közlekedéstudományi Szemle, XXIV. évf. 12. sz. (1974) 575. o. Hozzáférés: 2021. december 2. )
  20. ↑ Magyarország a XX. században  255–256., 259.
  21. ↑ a b Germuska
  22. ↑ Az AKS rövidítés feloldása: címkód, Adressen-Kode-System. – Az AKS-rendszer történetéről lásd: Berecz Frigyes, BHG Híradástechnikai Vállalat: Az elektronikus kapcsolástechnika megjelenése és elterjedése Magyarországon. Híradástechnika, XXXV. évf. 11. sz. (1984) 484. o. arch Hozzáférés: 2021. április 5.
  23. ↑ AKS programok 244. o. A katalógus két program esetében jelöli meg szakértőként Hutter Ottót. a) AKS-rendszer szimulálás. A beérkezés és a kiszolgálás időpontjainak különbségéből adódó hiba minimalizálása valamint b) AKS szimuláció 2. Torlódási torzítások számítása Monte-Carlo-módszerrel. Mindkét programot az ugyancsak TKI-s Siklósi Attila írta, GIER-ALGOL-4 programnyelven.
  24. ↑ Horváth Iván: A hálózati kultúra fenomenológiája: Egy általános textológia vázlata. magyar-irodalom.elte.hu. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (2001) (Hozzáférés: 2021. november 8.) – A dokumentumot a Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program keretében tették közzé..
  25. ↑ Magyarország a XX. században  258.
  26. ↑ PCM a távközlésben. Főszerk. Lajkó Sándor, Lajtha György. Budapest: Műszaki. 1978. 791. o. ISBN 963-10-2071-1 Hozzáférés: 2021. április 5.  
  27. ↑ Mónus Miklós: : A távközléskutatók témát választanak. Népszava, CIX. évf. 110. sz. (1981. május 13.) 4. o. Hozzáférés: 2021. november 17. Orion modem fejlesztése
  28. ↑ (Híradástechnikai Tudományos Egyesület): Digitális rural telefonhálózatok kialakítása. Műszaki Élet, XXXV. évf. 17. sz. (1980. augusztus 22.) 6. o. Hozzáférés: 2021. december 6.
  29. ↑ Szabadalom (188.998)  – 1986
  30. ↑ Dr. Sárkány Tamás: Tudományos nap a Távközlési Kutató Intézetben. Híradástechnika, XXXV. évf. 3. sz. (1984) 121–122. o. arch Hozzáférés: 2021. április 5. Tudományos nap, első alkalommal 1983. november 2-án
  31. ↑ YUTEL '83 XVII. Jugoszláv Távközlési Szimpózium Ljubljana, 1983. október 4–5. Híradástechnika, XXXIV. évf. 12. sz. (1983. december 10.) 574. o. arch Hozzáférés: 2021. július 10. A kapcsolórendszerek koncepciója és hardware megoldások szekcióban került ismertetésre Blum E., Hutter O., Horváth L. , Németh G.: Meglevő telefonközpontok bővítése elosztott digitális előfizetői fokozatokkal című előadása
  32. ↑ Tudományos szakirodalmi tevékenység 1983-ban. A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve, (1983–84) 2. sz. Hozzáférés: 2021. április 7. Az évkönyv két ide vágó szakcikket említ: Blum, Endre - Hutter, Ottó - Horváth, László - Németh, Gábor: Extension of existing telephone exchanges with distributed digital subscriber switching stages. YUTEL 83. Zbomik referatov. Ljubljana, 1983. Ljubljana, Elektrotehniška Zveza Slovenie, 1983. A/I-I - A/I-10. p. és Blum, Endre - Hutter, Ottó - Horváth, László - Németh, Gábor: Microcomputers in a distributed digital subscriber switching system. = Proceedings of 3rd symposium on microcomputer and microprocessor application. Budapest, 1983. Bp. OMIKK-TECHNOINFORM, 1983. 657-668. p
  33. ↑ Dr. Csapodi Csaba publikációi Csapodi–Hutter: PCM kapcsolófokozat szinkron működésű tartalékolt vezérlőegységgel. TKI Jubileumi Tudományos Konferencia Közleményei, Budapest, (1985. szeptember) 38–42. o..
  34. ↑ Szabadalom (191.428)  – 1987
  35. ↑ Dr. Csapodi Csaba publikációi Balogh-Csapodi-Hutter-Seres-Tasnádi: ARF típusú távbeszélő központok bővítése kihelyezhető PCM Kapcsoló rendszerrel. TKI Közlemények, XXXI. évf. 2. sz. (1986) 31–50. o..
  36. ↑ Dr. Csapodi Csaba publikációi Balogh-Csapodi-Hutter-Seres-Tasnádi: Wyniesiena cyfrowa centrala telefoniczna, Warszawa. Dni elektryki wegierskiej w Polsce, (1986) 4–16. o. Ref. 7.6.b.
  37. ↑ Dr. Csapodi Csaba publikációi Balogh-Blum-Csapodi-Hutter-Seres-Tasnádi: A PCM Remote Switching System. Budavox Review, 1. sz. (1987) 25–31. o..
  38. ↑ Szabadalom (195.711)  – 1988
  39. ↑ MTVA 1985
  40. ↑ Sajtóközlemény 1985
  41. ↑ Dr. Forgó László a TKI tudományos főosztályvezetője, Dr. Heszberger Antal a TKI tudományos főmérnöke, Kiss István, a műszaki tudomány kandidátusa, a TKI vezérigazgatója
  42. ↑ Balázsi Károly mérnök, polgári alkalmazott, HM főtanácsos, Lugosi György vezérőrnagy, osztályvezető, Szőnyi István mérnök ezredes, osztályvezető, Szűcs László mérnök ezredes, igazgatóhelyettes
  43. ↑ Felderítő Szemle
  44. ↑ A Magyar Néphadsereg állományába tartozó említett szakemberek kutató, fejlesztő, szervező és támogató tevékenysége rádiófelderítő- és -zavaró-rendszereknek a harmadik világba történő nagyszabású exportjára irányult.
  45. ↑ Kolozsvári Sándor: Katonák a múltból: akikre ma is büszkék vagyunk: Állami díjas obsitosok I. rész. Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum – A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hivatalos lapja, X. évf. 1. sz. (2006) arch Hozzáférés: 2021. április 5. ISSN: 1588-1482()
  46. ↑ Kolozsvári Sándor: Katonák a múltból: akikre ma is büszkék vagyunk: Állami díjas obsitosok II. rész. Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum – A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hivatalos lapja, X. évf. 2. sz. (2006) Hozzáférés: 2021. július 21. ISSN: 1588-1482. A cikk második része nem található a szerveren, csak a rá mutató tartalomjegyzék-hivatkozás. Fennmaradt azonban egy tükrözése, Gerlits Péter ny. mérnök alezredes visszaemlékezése (Archiválva 2021. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.)
  47. ↑ Prezentáció: PKI, a hazai távközlésfejlesztés bölcsője: Az optikai távközlés hazai elindulása. Varga József osztályvezető, PKI Távközlésfejlesztési Intézet; Jeszenői Péter fejlesztési témavezető, Matáv hálózati rendszerek; Paksy Géza osztályvezető, PKI Távközlési Intézet átviteli hálózattervező osztály itf.njszt.hu. Budapest: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Informatikatörténeti Fórum (iTF) (2015. június 4.) 3. o. (Hozzáférés: 2021. április 5.) A fényvezető szálas technológia hazai birtokbavételére 1970-1990 témakörnél felsorolja a közreműködőket, közöttük szerepel a Távközlési Kutató Intézet az alábbi módon: Optikai átviteli berendezések fejlesztése, OVB–480, DMB–480 (Hutter Ottó, Megyesi Csaba, Fazakas Csaba). A rövidítések feloldása: OVB-480 optikai vonali berendezés, DMB-120 szekunder digitális multiplex betét, DMB-480 tercier digitális multiplex betét.
  48. ↑ Bossányi Katalin: Gyorsuló vagy távolodó kutatás?: Hiányzik az összhang a távközlési kutatási-fejlesztési programban. Népszabadság, XLV. évf. 217. sz. (1987. szeptember 15.) 5. o. Hozzáférés: 2021. augusztus 11.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hutter_Ottó_(villamosmérnök)&oldid=27287157”