Hrenkó Pál

Hrenkó Pál András térképész, térképtörténész, földrajztanár, a Magyar Néphadsereg alezredese szabolcsi kisbirtokos parasztcsalád első gyermekeként született 1929-ben Nyíregyházán, ahol általános- és középiskolai tanulmányait folytatta. Családkutatása során kiderítette, hogy apai ősei eredetileg döntően a felvidék nyugati területéről származó, a későbbiekben Szarvas környékére, majd Szabolcs vármegyébe települő evangélikus tótok, ahogy a Nyírségben mondják: tirpákok.

1950-ben sorkatonai szolgálata alatt térképésztiszti iskolát végzett, 1952-től topográfusként az 1:25000 méretarányú térképek felmérésében, majd a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetben dolgozott ellenőrző tisztként 1981-es nyugdíjazásáig. Alezredesi rangban szerelt le, magasabb fokozatba történő előléptetését párttagságának hiánya nem tette lehetővé. Munkája mellett 1962-67 között az ELTE-TTK-n földrajztanári és térképész diplomát szerzett. Mint geodéta, kartográfus, térképtörténész és tanárember is jelentős teljesítményt hagyott maga után, 1954-től haláláig a hazát és a térképész szakmát szolgálva aktív ismeretterjesztő és tudományos munkát folytatott, mintegy 170 írását tartják számon főként térképtörténeti témákban. Legfőbb művei közé tartozik – társszerzőként – a Magyarország régi térképeken (szerzőtárs Papp-Váry Árpád), A magyar katonai térképészet története (szerzőtárs Balla János), valamint a Tájfutás – verseny és játékszabályok (szerzőtárs Skerletz Iván) kötetek. A magyarországi tájfutás számára 1970-től a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség (MTFSZ) megalakulásától szolgáltatott térképeket 1:10 000 méretarányban, a domborzatot meglehetős pontossággal ábrázoló térképsorozat formájában.

Skerletz Ivánnal közösen dolgozták ki a Honvédelmi Minisztérium és az MTFSZ együttműködési megállapodását, amely mintegy két évtizeden át biztosította a tájfutás létalapját, a korszerű térképeket. Hrenkó Pál nevéhez fűződik ennek a megállapodásnak a tájfutás számára nagyon előnyös kihasználása, kidolgozta a tájfutás térképkiadásának rendszerét, sokszor "partizánakcióban" gyorsította az akkor még titkos alaptérképek fotózását, majd a térképek évi négy alkalommal történő nyomtatását rendkívül gyorsan, önköltségi áron, a kornak megfelelő legjobb minőségben.

Érdemei elismeréseképpen az MTFSZ örökös tiszteletbeli elnökségi tagjává választotta, életműve máig meghatározó jelentőségű és rendszeresen hivatkozott a hazai térképészet és annak története terén.

Két gyermeke, négy unokája és hat dédunokája született. 2001-ben, méltósággal viselt hosszú betegség következtében hunyt el Budapesten, temetésére katonai tiszteletadás mellett, evangélikus tábori szertartás szerint került sor a Farkasréti temetőben.