Hova (Madagaszkár)

Egy hova férfi vagy szabad közember a Merina népből 1896-ban

A hova vagy a szabad közemberek egyike volt a három fő történelmi kasztnak a madagaszkári Merina Királyságban, az andriana (nemesek) és az andevo (rabszolgák) mellett. A hova kifejezés eredetileg egy madagaszkári klán tagjaira vonatkozott (valószínűleg a zafiraminia népre), amely a 15. század körül a sziget délkeleti partjairól vándorolt be a középső hegyvidékre, és magába szívta Vazimba meglévő lakosságát.^[1] Andriamanelo (1540–1575) megszilárdította a hovák hatalmát, amikor az Antananarivo környéki hova főnökségeket egyesítette uralma alatt.^[2] A hova kifejezést a 20. századig használták, bár egyes külföldiek ezt a szót ankovának írták át, és a 19. század óta egyre gyakrabban használják.^[3]

A 16. században és után rabszolgákat hoztak Madagaszkár különböző királyságaiba, és társadalmi rétegek alakultak ki a Merina Királyságban. A hova a szabad közemberség kasztjaként jelent meg a nemesi hierarchia alatt. Azok a hovák, akik a királlyal vér szerinti rokonságban állnak, az andriana címet viselik.^[4] Az új királyság társadalmi szerkezetét fia, Ralambo (1575–1612) határozta meg, aki az andrianákat négy rangra osztotta tovább.^[1] Ralambo volt az első, aki használta az Imerina kifejezést (a Merina földje), hogy leírják a földet, amit elfoglalt a hova nép, akik ezt követően fokozatosan átvették a 'Merina' identitását.^[4]

A merina társadalom harcosait és katonáit hagyományosan az andriana kasztból vagy a nemesek közül választották ki. Azonban a 19. században, amikor a merinák meghódították a többi királyságot, és a sziget nagy részét uralták, sokkal nagyobb hadseregre volt szükségük, így a katonák közé betették a hova kasztot is.^[5] A hova kaszt hagyományos foglalkozása a rizs- és termőföldek tulajdonosként való kezelése és kereskedelme volt. A tanyákon végzett munka és egyéb szolgaság az andevo (rabszolga) kaszt, más néven mainty foglalkozása volt, akiktől megfosztották a földtulajdon jogát.^[6] ^[7] Egy hova személy rabszolgasorba kerülhetett bűncselekményekért vagy késedelmes adósság miatt, ilyen esetekben zaza-hovaként emlegették őket.^[8]

Az andriana, a hova és az andevo réteg endogám volt a merina társadalomban. William Ellis 1838-as emlékirata szerint a madagaszkári társadalomban egy hovának megtiltották, hogy nemeshez vagy rabszolgához, valamint zaza-hovához menjen férjhez.^[9] A kivétel, mondta Ellis, a hajadon királynő, aki bármely rétegből bárkit elvehetett, beleértve a hovákat is, és gyermekeit királyinak tekintették.^[9]

Jegyzetek

↑ ^a ^b Raison-Jourde (1983), pp. 141–142
↑ de la Vassière & Abinal (1885), p. 62
↑ Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 410. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9
↑ ^a ^b Kus (1995), pp. 140–154
↑ Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 623–624. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9
↑ Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 63–67. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9
↑ Janice Harper. Endangered Species: Health, Illness, and Death Among Madagascar's People of the Forest. Carolina Academic Press, 105–107. o. (2002). ISBN 978-0-89089-238-1
↑ Conrad Keller. Madagascar, Mauritius and Other East-African Islands. S. Sonnenschein, 90–91. o. (1901)
↑ ^a ^b William Ellis. History of Madagascar. Fisher, 164 with footnote. o. (1838)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hova (Madagascar) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Vingt ans à Madagascar: colonisation, traditions historiques, moeurs et croyances (francia nyelven). Paris: V. Lecoffre (1885). ISBN 3-540-63293-X
Kus, Susan. Sensuous human activity and the state: towards an archaeology of bread and circuses, Domination and Resistance. London: Psychology Press (1995). ISBN 978-0-415-12254-2
Raison-Jourde, Françoise. Les souverains de Madagascar (francia nyelven). Paris: Karthala Editions (1983). ISBN 978-2-86537-059-7

[RAISON-1] Raison-Jourde (1983), pp. 141–142

[2] Vassière & Abinal (1885), p. 62

[3] Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 410. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9

[KUS95-4] Kus (1995), pp. 140–154

[5] Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 623–624. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9

[6] Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 63–67. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9

[7] Janice Harper. Endangered Species: Health, Illness, and Death Among Madagascar's People of the Forest. Carolina Academic Press, 105–107. o. (2002). ISBN 978-0-89089-238-1

[Keller1901p90-8] Conrad Keller. Madagascar, Mauritius and Other East-African Islands. S. Sonnenschein, 90–91. o. (1901)

[Ellis1838p164-9] William Ellis. History of Madagascar. Fisher, 164 with footnote. o. (1838)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]