Hosszúlevelű áltiszafa

Hosszúlevelű áltiszafa
	A norvégiai Bergen botanikus kertjében
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Tiszafafélék (Taxaceae);
Nemzetség:	Áltiszafa (Cephalotaxus);
Faj:	Hosszúlevelű áltiszafa (Cephalotaxus fortunei);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hosszúlevelű áltiszafa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúlevelű áltiszafa témájú médiaállományokat és Hosszúlevelű áltiszafa témájú kategóriát.

A hosszúlevelű áltiszafa (Cephalotaxus fortunei) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt tiszafafélék (Taxaceae) családjában az áltiszafa (Cephalotaxus) nemzetség egyik faja. A nemzetségnek a 2000-es évekig külön, áltiszafaféléknek (Cephalotaxaceae) nevezett családot különítettek el.

Származása, elterjedése

Eredetileg Kína déli felében és Észak-Burmában él; onnan terjedtek el világszerte kertészeti változatai. A nevét Robert Fortune (1812–1880) neves skót botanikusról és növényvadászról kapta, aki 1849-ben hozta be Nagy-Britanniába az első példányokat Délnyugat-Kínából. Európa parkjaiban, arborétumaiban szórványosan lelhető fel.

Megjelenése, felépítése

Mutatós, nagy örökzöld cserje vagy kisebb (10 m-nél alacsonyabb), többtörzsű fa. Hajtásai az első három évben zöldek maradnak. Vörösesbarna kérge hamar barázdálódik, majd hosszú pikkelyekben–csíkokban lehámlik a törzsről.

Fényes sötétzöld, enyhén lehajló, puha-rugalmas, hegyecskében végződő, de nem szúrós tűlevelei fésűsen, átellenesen állnak. Egy-egy levél 3–5 mm széles és 4–13 cm hosszú. A levelek fonákán fehéres szürke vagy világosabb zöld sztómasávok húzódnak.

Porzós virágai rövid nyelű vagy ülő fejecskébe rendeződnek. termős virágai (és értelemszerűen a termések is) 3–5-ös csoportokban nőnek. A kb 2 cn hosszú termések éretlenül fényes szürkéskékek; beérve vörösbarnák.

Életmódja, termőhelye

Kétlaki örökzöld. Eredeti termőhelyén többnyire lombos és tűlevelű kevert erdők, bozótosok, útszélek lakója a 200–3700 m magasságtartományban, főleg karbonátos (meszes) kőzeteken, tehát az ezeken kialakult kőzethatású talajokon. Örökzöld. Virágai április-májusban nyílnak.

Felhasználása

Elterjedt dísznövény, de Magyarországon kevéssé ismert.

Jegyzetek

Források

Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap