Hosszúfarkú réticsiröge
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Leistes loyca (Molina, 1782) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú réticsiröge témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú réticsiröge témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú réticsiröge témájú kategóriát. |
A hosszúfarkú réticsiröge (Leistes loyca) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Juan Ignacio Molina chilei ornitológus írta le 1782-ben, a Sturnella nembe Sturnella loyca néven.[2] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[3][4]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika déli részén, Argentína, Chile, a Falkland-szigetek és Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]A hím átlagos testhossza 26,9 centiméter, a testtömege 112,4 gramm, a tojóé átlag 97,1 gramm.[2]
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés]Rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik, de néha gyümölcsöket is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
