Ugrás a tartalomhoz

Horvátországi albánok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvátországi albánok
Teljes lélekszám
17 513 (2011)[1]
Lélekszám régiónként
RégióFő
Zágráb4292[1]
Tengermellék-Hegyvidék megye2410[1]
Isztria megye2393[1]
Split-Dalmácia megye1025[1]
Zágráb megye921[1]
Zára megye908[1]
Vallások
iszlám (54,8%), katolikus (40,6%), egyéb (4,6%)[2]

A horvátországi albánok kisebbségi népcsoport Horvátországban, Horvátország alkotmánya(wd) által elismert őshonos nemzeti kisebbség.[3][4] Ebben a minőségükben különleges képviselővel rendelkeznek a horvát parlamentben, akit négy másik nemzeti kisebbséggel közösen választanak.[3] Az albán nyelvet elismerik Horvátországban.[5]

A 2011-es népszámláláskor Horvátországban 17 513 albán élt, ami a teljes népesség 0,41%-ának felel meg. Többségük muszlim (9594 fő vagyis 54,8%) és katolikus (7109 fő vagyis 40,6%).[2]

Történelem

[szerkesztés]

Az albánokról a 11. század első feléből maradt fenn a legkorábbi forrás; ekkoriban elsősorban a mai Koszovó, Észak-Albánia és Montenegró hegyvidékein laktak, utóbb fokozatosan a mai Albánia felé irányultak. A 14. századtól kezdve a síkságokra is leereszkedtek. A velencei illetve török uralom idején a jelenlegi Albánia és Horvátország területe közös uralom alatt volt,[6] így belső vándorlásról volt szó. Ezt jellemzően gazdasági okok motiválták. Később, a török elleni háborúk idején az albánok azért költöztek Horvátország már felszabadult területeire, hogy elkerüljék a katonai szolgálatot, illetve az iszlám hitre térést. A Zára környék katolikus albánok 1726 és 1733 között telepedtek le Vincenc Zmajevic érsek támogatásával.[7]

Az 1712–1714 között Likában és Krbavában(wd) a horvátországi vlachok körében végzett összeírás során, és más dokumentumokban több albán gyökerű nevet jegyeztek fel. Ilyenek például az "-aj" (Bulaja, Mataija, Šolaja, Saraja, Suknajić, Rapajić) illetve "-ez" (Kokez, Kekez, Ivez, Malez) képzővel ellátottak és más nevek (Šimleša, Šimrak, Šinđo/a/n, Šintić, Kalember, Flego, Macura, Cecić, Kekić, Zotović).[8][9]

1945 után, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság idején a koszovói és albánok a jobb életkörülmények reményében telepedtek át a többi tagköztársaságba.[10][11]

Jakša Raguž, a horvát Történeti Intézet doktora szerint a horvátországi háborúban közel háromezer albán harcolt a horvát hadseregben vagy horvát csapatokban, közülük 87-en estek el.[12] A horvát oldalon harcoló albánok között voltak Rahim Ademi és Agim Çeku(wd) tábornokok.

Népesség

[szerkesztés]

A 2011-es népszámláláskor 17 513 albán élt Horvátországban, ami a teljes népesség 0,41%-ának felel meg. 2001-ben az albánok száma 15 082 volt, arányuk csak 0,34%.

Az összes horvátországi albánból 9594 fő (54,8%) muszlim, 7109 fő (40,6%) római katolikus. 17 fő más keresztény felekezethez tartozik, a fennmaradó 793 fő részben ateista, részben agnosztikus, részben nem nyilatkozik a vallási hovatartozásáról vagy más vallású.

A legtöbb albán Isztriában (2393 fő), Dalmáciában (1025), Zárában (908) illetve a horvát tengerpart északi részén (2410) lakik, illetve a fővárosban (4292).

Megye vagy régió Albánok száma
2001-ben[13] 		% 2001 Albánok száma
2011-ben[1] 		% 2011
Zágráb város 3389 0,43% 4292 0,54%
Tengermellék-Hegyvidék megye 2063 0,68% 2410 0,81%
Isztria megye 2032 0,98% 2393 1,15%
Split-Dalmácia megye 900 0,19% 1025 0,23%
Eszék-Baranya megye 858 0,26% 865 0,28%
Zágráb megye 835 0,27% 921 0,29%
Belovár-Bilogora megye 755 0,57% 743 0,62%
Zára megye 629 0,39% 908 0,63%
Sziszek-Monoszló megye 511 0,28% 576 0,33%
Vukovár-Szerém megye 487 0,24% 492 0,27%
Dubrovnik-Neretva megye 328 0,27% 408 0,33%
Šibenik-Knin megye 322 0,29% 379 0,35%
Varasd megye 304 0,16% 264 0,15%
Károlyváros megye 300 0,21% 340 0,26%
Kapronca-Kőrös megye 285 0,23% 249 0,22%
Bród-Szávamente megye 285 0,16% 315 0,20%
Verőce-Drávamente megye 229 0,25% 234 0,28%
Muraköz megye 185 0,16% 200 0,18%
Pozsega-Szlavónia megye 146 0,17% 196 0,25%
Krapina-Zagorje megye 129 0,09% 132 0,10%
Lika-Zengg megye 110 0,20% 171 0,34%
Horvátország 15 082 0,34% 17 513 0,41%

Szervezetek

[szerkesztés]

Az egyedüli politikai párt, amely a horvátországi albánokat képviseli a 'Horvátországi Albánok Szövetsége' ( albán nyelven Unioni i Shqiptarëve të Kroacisë, horvát nyelven Unija Albanaca u Hrvatskoj), amelyet Ermina Lekaj Prljaskaj vezet; 2011 óta ő a bosnyák, szlovén, macedón, albán és montenegrói kisebbséget képviselője a horvát parlamentben.[14]

A horvátországi albánok több kulturális egyesülettel rendelkeznek; a nemzeti identitás megőrzését szolgáló tevékenységüket a horvát állami költségvetésből támogatják. 2017-ben a támogaáti összeg 674 000 horvát kuna volt.[14]

Híres horvátországi albánok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h 2. Population by ethnicity, by towns / municipalities, 2011 Census. www.dzs.hr (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  2. ↑ a b 4. Population by ethnicity and religion. www.dzs.hr (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  3. ↑ a b The Constitution of the Republic of Croatia (consolidated text). www.sabor.hr (2010. július 6.) (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  4. ↑ Klara Bilić Meštrić – Lucija Šimičić: Language Orientations and the Sustainability of Arbanasi Language in Croatia – A Case of Linguistic Injustice. Open Linguistics, III. évf. 1. sz. (2017) 147. o.
  5. ↑ Italy and the Italian-Speaking Regions. In Rita Franceschini: Manual of Language Acquisition. Ed. Christiane Fäcke. (hely nélkül): Walter de Gruyter GmbH. 2014. 546. o. ISBN 9783110394146  
  6. ↑ Kitanics Máté: A Magyarországra irányuló horvát migráció a 16-18. században. old.foldrajz.ttk.pte.hu (2014) (Hozzáférés: 2021. május 9.) arch
  7. ↑ Sven Milekic, Arben Qirezi: Croatian Town Launches Classes to Keep ‘Arbanasi’ Alive. balkaninsight.com (2016. október 18.) (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  8. ↑ Marko Šarić: Predmoderne etnije u Lici i Krbavi prema popisu iz 1712./14. In Identitet Like: Korijeni i razvitak. Ed. Željko Holjevac. Zagreb: Institut društvenih znanosti Ivo Pilar. 2009. I 370. o. ISBN 978-953-6666-65-2  
  9. ↑ P. Šimunović, F. Maletić: Hrvatski prezimenik. Zagreb: Golden marketing. 2008. I 41–42., 101–102. o.  
  10. ↑ Mokánszki Zoltán: Koszovó a titói Jugoszláviában. ujkor.hu (2019. február 17.) (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  11. ↑ Fjori Sinoruka, Mare Knezevic: Struggling to be Seen: In Croatia, Albanian Women Fight Prejudice, Patriarchal Norms. balkaninsight.com (2020. november 9.) (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  12. ↑ Okrugli stol o doprinosu Albanaca u Domovinskom ratu. trend.com.hr (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  13. ↑ 12. STANOVNIŠTVO PREMA NARODNOSTI, PO GRADOVIMA/OPĆINAMA, POPIS 2001. www.dzs.hr (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  14. ↑ a b Albanci. pravamanjina.gov.hr. Ured za ljudska prava i prava nacionalnih manjina ('Emberi Jogok és a Nemzeti Kisebbségek Jogainak Hivatala') (Hozzáférés: 2021. május 9.)
  15. ↑ José M. Floristán: Stradioti albanesi al servizio degli Asburgo di Spagna (I): le famiglie albanesi Bua, Crescia e Renesi. Shêjzat – Pleiades, 1–2. sz. (2019) 37. o.
  16. ↑ Albanische Forschungen. (hely nélkül): O. Harrassowitz. 1974. 190–193. o. ISBN 9783447015530  
  17. ↑ Zadarski Velikani U Obnovi Kneževe Palače Pavle Dešpalj: Nadam se da će palača opet biti dom Zadarskom komornom orkestru jer on to i zaslužuje. Zadarski.hr, (2017. február 8.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Albanians of Croatia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Croat Albanians című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horvátországi_albánok&oldid=27335565”