Ugrás a tartalomhoz

Horváth Zoltán (kohómérnök)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Zoltán
Született1921. március 6.
Miskolc
Elhunyt2004. október 2. (83 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakohómérnök
Tisztségeprofessor emeritus
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1940–1944)
KitüntetéseiMunka Érdemrend (1973, 1986)
Sablon • Wikidata • Segítség

Horváth Zoltán (Miskolc, 1921. március 6. – Miskolc, 2004. október 26.) kohómérnök, a Miskolci Egyetem professzora, a Fémkohászattani Tanszék vezetője, a Kohómérnöki Kar dékánja.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

A Földes Gimnázium elődjében, a Fráter György Gimnáziumban érettségizett 1940-ben, majd Sopronban, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán tanult tovább, ahol 1944-ben végzett kohómérnöki diplomával.

Oklevele megszerzése után a soproni kar Fémkohászattani Tanszékének tanársegédje, majd két év múlva adjunktusa lett. 1948-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1949-ben megalakult Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem, és 1952-re a többi kohász tanszékkel együtt a Fémkohászati Tanszék, és annak oktatójaként ő is Sopronból is Miskolcra költözött. 1952-ben kandidátus, majd 1961-ben a műszaki tudomány doktora lett. 1955-ben a Miskolcon működő Bánya- és Kohómérnöki Kar kettévált Bányamérnöki Karrá és Kohómérnöki Karrá, és utóbbinak alapító dékánja Horváth Zoltán lett. Ezt a funkcióját tíz évig töltötte be.

Horváth Zoltán a Spronban, 1944-ben végzettek tablóján

Az egyetemen kialakította az Általános kohászattan, az Elméleti kohászattan és a Kémiai metallurgia című tantárgyak anyagát. Ezen kívül előadta a Fémkohászattant, időszakosan a Hidrometallurgiát, a Ritkafémek kohászatát, a Fizikai kémiát és az Elektrokémiát. Többéves kutatómunka során kidolgozta a kohászati termodinamika alapjait, amit bevezetett a Fémkohászattani Tanszék által oktatott tantárgyak anyagába. Kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a legfrissebb metallurgiai ismereteket is beépítse előadásai anyagába. Külföldi egyetemen is volt vendégprofesszor, Freibergben, Drezdában tartott fémkohómérnök hallgatóknak, oktatóknak, üzemi szakembereknek előadássorozatot. Hazai egyetemeken és az ország csaknem minden kohászati üzemében a termodinamika és a reakciókinetika kohászati felhasználásáról, az alumínium, a réz, a nemesfémek, a nagy olvadáspontú és a sugárzó fémek kohászatáról, a fémhulladékok feldolgozásáról, a fajlagos energiafogyasztás csökkentésének lehetőségeiről tartott előadásokat. Kutatási területe a fémkohászat egész területére kiterjedt, de kiemelten a bauxitokkal és az alumíniummal foglalkozott, és szoros kapcsolatban állt a hazai alumíniumipar vezető képviselőivel is.

Szakmai-tudományos munkásságának részeként – önállóan, illetve társszerzőkkel – 22 könyvet, körülbelül 50 egyetemi jegyzetet és 250 folyóiratcikket írt, ezeknek mintegy harmada idegen nyelvű. Megalakulása óta tagja volt az Magyar Tudományos Akadémia metallurgiai bizottságának, és évekig elnöke a fémmetallurgiai albizottságnak.

Az oktatás-kutatás mellett sokat foglalkozott az egyetem, illetve a tanszék történetével, a híres elődök (többek között Georgius Agricola, Born Ignác, Giovanni Antonio Scopoli, Kerpely Antal, Faller Károly], Széki János) élettörténetével. A selmeci oktatók és Mozart kapcsolatát elemző kutatásairól mintegy húsz tanulmányt írt. Kutatásai szerint a A varázsfuvola Sarastrójának alakját Mozart Born Ignácról mintázta (a szövegíró Schikaneder is jól ismerte a professzort).

1986-ban ment nyugdíjba, ezután a tanszék tudományos főmunkatársa, majd 1996-tól professor emeritus lett. 2004-ben hunyt el, a miskolci Mindszenti Temetőben nyugszik.

Kutatási területe (áttekintés)

[szerkesztés]
  • a bauxitok feltárásának kinetikai vizsgálata,
  • a kovasav oldódásának és kiválásának a mechanizmusa,
  • a nátrium-aluminát-oldat szerkezetének vizsgálata,
  • minimális energiafogyasztás az inotai és ajkai alumíniumkohónál,
  • a LiF hatása az alumínium-elektrolit dermedésére és timföldoldó képességére,
  • energiamegtakarítási lehetőségek a timföldgyárakban,
  • az elektrolízis feszültség- és energiamérleg a Csepeli Fémmű elektrolitos rézraffináló üzemében,
  • javasolt technológia a recski rézérc kohósítására,
  • a ritkafémek előállításának és raffinálásának elméleti alapjai.

Tankönyvei, jegyzetei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Aluminiumkohászat. Sopron, NME, 1950
  • Ólomkohászat. Sopron, NME, 1950
  • Nikkelkohászat. Sopron, NME, 1950
  • Rézkohászat. Sopron, NME, 1950
  • Technikai elektrokémia. Sopron, Tankönyvkiadó, 1951
  • Fémkohászati folyamatok termodinamikája. Budapest/Miskolc, Közoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1952
  • Általános kohászattan. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952
  • Magnéziumkohászat. Miskolc, Oktatásügyi Jegyzetellátó vállalat, 1953
  • Fémkohászati példatár. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1954
  • Fémkohászati folyamatok termodinamikai számítása. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1954
  • Aluminiumkohászat I, II. Miskolc, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1955
  • Fizikai kémiai példatár. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1956
  • Vas- és fémkohászattan. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1960
  • Fémkohászattan I: Réz-, ólom-, cinkkohászat. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1960
  • Fémkohászattan II. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1960
  • Fémkohászattan III: Mangán-, nikkel-, ón-, arany-, ezüst-, antimonkohászat. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1960
  • Elméleti kohászattan (tsz. Sziklavári Károly). Budapest, Tankönyvkiadó, 1961
  • A cink kohászata. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961
  • Elméleti kohászattan 1 (tsz. Mihalik Árpád). Budapest, Tankönyvkiadó, 1966
  • Elméleti kohászattan 2 (tsz. Sziklavári Károly). Budapest, Tankönyvkiadó, 1966
  • Reakciókinetikai alapfogalmak. Miskolc, NME, 1967
  • Termodinamikai alapfogalmak. Miskolc, NME, 1967
  • A koncentrációváltozás sebessége kohászati folyamatokban. Miskolc, NME, 1967
  • Módszerek a kohászati folyamatok sebességének vizsgálatára. Miskolc, NME, 1972
  • Ritkafémek előállításának elméleti alapjai. Miskolc, NME, 1975
  • Elméleti kohászattan (tsz. Sziklavári Károly, Mihalik Árpád). Budapest, Tankönyvkiadó, 1977
  • Fémkohászattan példatár 1 (tsz. Szepessy Andrásné, Szabó Attiláné). 1977
  • Vákuummetallurgia (tsz. Pásztor Gedeon). Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1980
  • Timföldgyártás és alumíniumkohászat (tsz. Riedl István, Wéber József). 1980
  • A cink, a nikkel, a mangán kohászata, porkohászattan (tsz. Wéber József). 1987

Elismerései

[szerkesztés]
  • a Munka Érdemrend arany fokozata (1973, 1986)
  • Szocialista Munkáért érdemrend (1959)
  • az Akadémiai Díj I. fokozata (1965)
  • a Felsőoktatás kiváló dolgozója (1953)
  • az Oktatásügy kiváló dolgozója (1956, 1965)
  • Wahlner Aladár emlékérem (1958)
  • Kerpely Antal emlékérem (1967)
  • Mikoviny Sámuel emlékérem (1979)
  • Zorkóczy Samu emlékérem (1987)
  • a Kohászat kiváló dolgozója (1972)
  • a Kassai Műszaki Főiskola emlékérme (1977, 1982)
  • az Ostravai Egyetem emlékérme (1985)
  • az Amerikai Vakuumtechnika Egyesület emlékplakettje (1988)
  • az OMBKE tiszteleti tagja (1990)
  • a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora (1991)
  • az OMBKE jubileumi emlékérme (1992)
  • a Miskolci Egyetem aranyoklevele (1994)
  • Soltz Vilmos emlékérem (1997)
  • a Csepeli Fémmű jubileumi aranyérme (1995)
  • a Miskolci Egyetem jubileumi aranyérme (1999)
  • az Anyag- és Kohómérnöki Kar emlékérme (2001)
  • az MTA Kémiai Metallurgia Albizottság tiszteletbeli tagja (2003)
  • a Miskolci Egyetem gyémántoklevele (2004)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horváth_Zoltán_(kohómérnök)&oldid=27400770”