Horváth Ernő (pilóta)

Horváth Ernő
Horváth Ernő "Horváth I." gépében
Született	1883. november 11. Budapest
Elhunyt	1943. január 3. (59 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Ulbrich Ilona Eleonóra Lujza (h. 1909–1920) Pédery Klára Anna (h. 1924–1943)
Foglalkozása	tanár repülőgép-konstruktőr pilóta
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (49-2-57)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Horváth Ernő (Budapest, 1883. november 11. – Budapest, 1943. január 3.) magyar tanár, repülőgép-konstruktőr, pilóta, a magyar repülés hőskorának egyik kiemelkedő alakja.

Életpályája

Horváth Gyula orvos és Braunwarth Gizella fia. Középiskolai matematika és fizika szakos tanár volt. Repülőgép vezetőként az országban több repülőnapon propagálta a repülést. A magyar motoros repülés a Rákosmezőn indult meg. Elsők között telepedett meg a fa hangárvárosba. Repülőgép tervezőként, több a kor színvonalán álló monoplánt (egyfedelű repülőgépet) szerkesztett és több diákjával együtt épített. Már az első, Horváth I. elnevezésű, 25 lóerős gépével az 1910. június 5–15. közötti budapesti nemzetközi repülőversenyen a magyar gépek kategóriájában első díjat nyert. Gépeit kezdetben maga vezette, de miután súlyos repülőbaleset érte, abbahagyta a repülőgép vezetést. 1911-ben építette meg a Horváth II., majd szerény állami támogatással kétüléses katonai gépet, az első magyar utasszállító repülőgépet. Ezzel 1912. november 12-én Kvasz András leszállt a Dunára. Gépeit kezdetben maga vezette, de egy repülőbalesetet követően képzett pilótákra bízta. A Horváth III/A jelű gépe Prodam Guido vezetésével először repült Budapest felett. Ez a gép átrepülte a Quarnerói-öblöt, miközben 11 000 méter magasságot ért el. Ezt követte a Horváth III/B, valamint az ebből kifejlesztett Horváth III/C, a „Fecske” típusú gépe, mely egyben a legsikeresebb alkotása volt.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (49-2-57)

1912-ben megpályázta a monarchia légjáró csapatainak katonai gépek tervezésére kiírt díját. A kétüléses hadi-repülőgép négyszögletes törzskeresztmetszetű, keskenyedő szárnyformájú, 9 méter hosszú, 2,9 méter magas, 12 méter fesztávolságú repülőgép, melynek szárnyfelülete 21 négyzetméter, felszálló súlya 420 kilogramm, a 70 lóerős Daimler-motor 110 kilométer/órás sebességével a monarchia hadigépei között ekkor a leggyorsabbnak számított. A gép berepülésére az akkori idők egyik leggyakorlottabb pilótáját Kvasz Andrást kérte fel. Az Osztrák–Magyar Monarchiában nem rendszeresítettek magyar gyártású repülőgépet. 1915-ben tartalékos főhadnagyként motortant oktatott a Petróczy István által vezetett bécsújhelyi repülőtiszti iskolában. Az első világháborút követően a Repülő Kísérleti Intézetben dolgozott.

Gépeit változó görbületű és hajlásszögű szárnyakkal építette, amivel jó oldal- és hosszstabilitást, valamint siklóképességet ért el. Elsőként foglalkozott Magyarországon azzal a problémával, hogyan lehetne a repülőgépek magassági és oldalkormányát egyetlen, univerzális kormánnyal helyettesíteni. Zsélyi Aladár mellett a tudományos alapon kísérletező, legtermékenyebb repülőgép-szerkesztő volt.

Írása

• A repülőmotor (Budapest, 1922)

Emlékezete

• Egyik repülőgépének elkészített példánya a budapesti Fórum Hotel előcsarnokát díszíti.
• Sírja a Fiumei Úti Sírkert 49. parcellájában található.
• Nevét utca őrzi Rákoshegyen, a Helikopter lakóparkban.
• Repülőgépét magyar bélyegen is megörökítették.

Források

• (1954) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1954. VII. évfolyam 10. szám. 
• Hármashatárhegy Alapítvány
• Budaörsi Repülőtér

Külső hivatkozások

• Samu Ferenc. rakosmente.hu. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
• Samu Ferenc. haif.org. (Hozzáférés: 2012. január 13.)