Horvát–szerb koalíció
| Horvát–szerb koalíció | |
| Adatok | |
| Alapítva | 1905 |
| Feloszlatva | 1918 |
| Ideológia | Pánszlávizmus |
A horvát–szerb koalíció (szerbhorvátul: Hrvatsko-srpska koalicija/Хрватско-српска коалиција) 20. század elejének jelentős politikai szövetsége volt Ausztria-Magyarországon, amely Horvát-Szlavónországot és Dalmáciát irányította. A horvátok és szerbek Ausztria-Magyarországon való együttműködésének politikai eszméjét képviselte a kölcsönös előnyök érdekében. Fő vezetői eleinte Frano Supilo és Svetozar Pribićević, majd egyedül Pribićević voltak. Ez a koalíció kormányozta a Horvát-Szlavón Királyságot 1906-tól egészen Ausztria-Magyarország felbomlásáig és az 1918-as jugoszláv egyesülésig, amikor is nagyrészt beolvadt a liberális Jugoszláv Demokrata Pártba.
Előzmények
[szerkesztés]A Habsburg fennhatóság alatt álló történelmi horvát területeken a horvát–szerb együttműködés legkorábbi megjelenése a koalíció megalakulása előtt hatvan évvel, az illír mozgalomban történt. Ennek hívei a délszlávok egy autonóm horvát királyság alatti egyesítését szorgalmazták a Habsburg monarchia keretein belül.[1][2] Ez az elképzelés azonban az 1848-as forradalommal hirtelen hamvába halt.
Az 1900-as évek eleji koalíció megalakulásának hátterében az a tömeges felismerés állt, hogy a magyar és az osztrák kormány, valamint az olasz irredentizmus egyaránt profitál a horvátok és a szerbek megosztottságából. Ez különösen a Khuen-Héderváry Károly horvát bán elleni 1903-as népi tüntetések után vált nyilvánvalóvá, ahol a horvát parasztok tömegeihez szerb parasztok is csatlakoztak, és így nagyobb hatást tudtak elérni. Maga a koalíció az 1905. októberi fiumei és zárai határozatból indult ki, ahol az egyes horvát és szerb parlamenti képviselők csoportjai a horvát, illetve a szerb nemzeti érdekeket képviselő kéréseket fogalmaztak meg, amelyek középpontjában Dalmáciának Horvát-Szlavónországgal való integrációja és ezen országok a monarchián belül helyzetének felemelése állt.[3]
A koalíció működése
[szerkesztés]A koalícióhoz kezdetben csatlakozott pártok a következők: Horvát Jogok Pártja, Horvát Haladó Néppárt (liberálisok), Szerb Nemzeti Független Párt, Szerb Nemzeti Radikális Párt és Horvátországi és Szlavóniai Szociáldemokrata Párt.[4] A Horvát Jogok Pártjában ekkorra már a Független Néppárt tagjai is helyet kaptak, akik korábban kiváltak a Néppárt magyarbarát fősodrú frakciójából. 1905. december 11-én a koalíció képviselői közzétették politikai programjukat. Nyilatkozata indítványozta a szerbek és horvátok közötti egyenlőséget, az alkotmányos hatalomgyakorlást és az állampolgári jogokat, a helyi autonómiát, valamint a „Nagodba”, a Horvátország politikai státuszát szabályozó osztrák-magyar paktum reformját.[5]
A koalíció 1906-os horvát parlamenti választáson megszerezte mandátumok többségét a Horvát-Szlavón Királyság parlamentjében (Szábor). A koalíció támogatta az egyház és az állam szétválasztását, ellenezte a papok részvételét a politikában.[4] Kezdeti célja az volt, hogy a német–osztrák uralmat fenyegetésnek tekintve megszabaduljon a kormányzó nemzeti párttól,[6] hosszú távon pedig a délszlávok egyesítésére törekedett.[4]
A szociáldemokraták és a szerb radikálisok később kiválnak a koalícióból, míg 1910-ben a Horvát Jogok Pártja és a Horvát Haladó Néppárt beolvadt a Horvát Független Pártba (Hrvatska samostalna stranka).
1908-ban a koalíció ismét megnyerte a választást, de a Bécsi Császári Udvar támadta, mert hazaárulással vádolta vezetőségét. 1909-ben a Szerb Független Párt 53 tagját állították bíróság elé Szerbiával való együttműködés miatt.[7] Az Agram-per néven ismert, politikailag motivált perben a vádlottakat gyenge bizonyítékok alapján bűnösnek találták, és börtönbüntetést kaptak.[8][9] A nemzetközi politikai helyzet megváltozásával (a szerb kormány elismerte Bosznia-Hercegovina Ausztria-Magyarország általi annektálását), 1910-ben Ferenc József kegyelmet adott a bebörtönzött tagoknak.[8][9] Ennek azonban az volt az ára, hogy marginalizálniuk kellett vezetőjüket, Frano Supilót, és mérsékelniük kellett a Magyar Királyság kormányával szembeni kritikáikat. Az új vezető Svetozar Pribićević lett, aki 1913-ban hivatalos megállapodást kötött a kormánnyal. A koalíció 1910-ben és 1913-ban is megnyerte a választásokat. Az első világháború alatt végig uralta a horvát délszláv politikát.[4] Miközben a koalíció vezetői továbbra is részt vettek az osztrák-magyar politikában, az első világháború alatt a Jugoszláv Bizottságban is részt vettek.
Amikor a háború véget ért, és megalakult a szlovének, horvátok és szerbek állama, a koalíció 12 képviselőt állított a Nemzeti Államtanácsba.[10] Később megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a párt feloszlott, és korábbi tagjai többnyire a Jugoszláv Demokrata Párton belül az új belgrádi kormány szószólói lettek.
Választási eredmények
[szerkesztés]| Év | % | Mandátum | ± | Horvátok | Szerbek | Függetlenek | Kormányon | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1906 | 36.36% | 32 / 88
|
 32
|
18 / 88
|
18
|
8 / 88
|
8
|
6 / 88
|
6
|
Győzelem |
| 1908 | 49.64% | 56 / 88
|
24
|
27 / 88
|
9
|
19 / 88
|
11
|
10 / 88
|
4
|
Győzelem |
| 1910 | 33.60% | 35 / 88
|
 21
|
18 / 88
|
9
|
15 / 88
|
4
|
2 / 88
|
8
|
Győzelem |
| 1911 | 28.56% | 24 / 88
|
11
|
12 / 88
|
6
|
12 / 88
|
3
|
0 / 88
|
2
|
Győzelem |
| 1913 | 39.09% | 48 / 88
|
24
|
29 / 88
|
17
|
17 / 88
|
5
|
2 / 88
|
2
|
Győzelem |
1910-ben Frano Supilo Jogpártja és a Horvát Népi Haladó Párt a Horvát Függetlenségi Pártban egyesült.
Az 1906-os választásokon Szerb Függetlenségi Párt a koalícióból 1907-ben kilépő Szerb Nemzeti Radikális Párttal együtt indult.
Öröksége
[szerkesztés]A Jugoszláv Királyság idején Stjepan Radić és Svetozar Pribićević (később egyedül Vladimir Maček) vezette Paraszt-Demokratikus Koalíciót (Horvát Parasztpárt és Független Demokrata Párt koalíciója) általában a Horvát-Szerb Koalíció rekreációjának tekintik. A koalíció 1927-től létezett Jugoszlávia a második világháború alatti, a tengelyhatalmak általi 1941-es megszállásáig.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Eastern Europe: An Introduction to the People, Lands, and Culture, Volume 1. ABC-CLIO, 424. o. (2005. december 8.). ISBN 978-1-57607-800-6
- ↑ Broken Bonds: Yugoslavia's Disintegration And Balkan Politics In Transition, Second, Routledge, 28. o. (2018. december 8.). ISBN 978-0-42997-502-8
- ↑ Narrated Empires: Perceptions of Late Habsburg and Ottoman Multinationalism. Springer Nature, 294. o. (2021. december 8.). ISBN 978-3-03055-199-5
- ↑ a b c d The Contested Country: Yugoslav Unity and Communist Revolution, 1919-1953. Harvard University Press, 34–35. o. (1991. december 8.). ISBN 978-0-67416-698-1
- ↑ Stjepan Radić, the Croat Peasant Party, and the Politics of Mass Mobilization, 1904-1928. University of Toronto Press, 94. o. (2000. december 8.). ISBN 978-0-80208-294-7
- ↑ Miller 1997, 86. o.
- ↑ Miller 1997, 125. o.
- ↑ a b Croatia: A History. McGill-Queen's Press, 104. o. (1999. december 8.). ISBN 978-0-77352-017-2
- ↑ a b The Establishment of the Balkan National States, 1804-1920. University of Washington Press, 257. o. (2012. december 8.). ISBN 978-0-29580-360-9
- ↑ (2008. november 14.) „Narodno vijeće Slovenaca, Hrvata i Srba u Zagrebu 1918-1919. Izabrani dokumenti” (horvát nyelven). Fontes, Kiadó: Croatian State Archives. (Hozzáférés: 2010. december 8.)
Források
[szerkesztés]- Miller, Nicholas J.. Between Nation and State: Serbian Politics in Croatia Before the First World War. Pittsburgh: University of Pittsburgh Press (1997). ISBN 9780822977223
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Croat-Serb Coalition című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
