Horhy Mihály
| Horhy Mihály | |
 | |
| Született | 1780. szeptember 24.[1] Dicske[1] |
| Elhunyt | 1856. február 5. (75 évesen)[1] Pest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | agronómus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horhi Horhy Mihály (Dicske, 1780. szeptember 24.[2] – Pest, 1856. február 5.) mezőgazdász.
Élete
[szerkesztés]A reformáció korában szerepet vitt Horhi Juhász nemzetség ivadéka.[forrás?] Dicskén született, ahol apja Horhy Elek megyei főszolgabíró volt, aki korán elhalt és árván maradt öt gyermeke nevelését özvegyére, Egyed Teréziára hagyta. Horhy iskoláit Nyitrán kezdte és Pozsonyban végezte. Hogy a természettudományokban magát tökéletesítse, a bécsi egyetemre ment, ahol főleg Jordan tanár mezőgazdasági és természettani előadásait hallgatta. Itt megismerkedett gróf Zichy Istvánnal, aki titkárként alkalmazta és 1805-ben a palotai és csicsói uradalmak kormányzását bízta rá. 1816 májusában gróf Eszterházy Nepomuk János jószágainak igazgatását is átvette. 1827-ben ezen grófi családtag összes magyar- és erdélyországi uradalmainak teljhatalmú kormányzója lett.
1823-ban juhtenyésztési ismereteinek elmélyítése szempontjából porosz Sziléziába utazott. 1832. március 3-án a bécsi császári és királyi gazdasági egylet, 1833. március 28-án a királyi bajor füvészegylet, 1833. március 1-jén a bécsi császári és királyi Gartenbau-Gesellschaft, 1845. augusztus 5-én a karintiai császári és királyi gazdasági és iparvédegylet, 1846. április 1-jén a stájerországi császári és királyi gazdasági egylet megválasztotta tagjává. Ez időben szervezte a jakabszállási és csillagmajori gazdaságot. E fáradságot gróf Eszterházy Szerecsen pusztán egy birtokkal és azzal jutalmazta, hogy halálakor őt nevezte ki végrendeleti végrehajtójául.
1841-ben tudományos és gazdasági szempontból beutazta Nyugat-Európát; 1844-ben Münchenben, 1845-ben Boroszlóban, 1847-ben Kielben a német gazdák gyűlésein; azután Pécsett, Sopronban és Eperjesen a magyar orvosok és természetvizsgálók nagy gyűlésein mint a magyar gazdasági egyesület titkára vett részt; 1846-ban pedig a stájerországi gazdasági egyesület 50 évi fennállásának emlékünnepén volt hasonló minőségben jelen. A magyar gazdasági egyesület 1848. január 2-iki közgyűlésén, ezen egyesület földmívelési szakosztályának, 1851. június 9-én pedig gép- és műtani szakosztályának elnökévé választatott. Komárom, Veszprém, Győr és Fejér megyék táblabirája volt.
1851-ben ismét beutazta Angliát gazdasági szempontból. 1852-ben ugyanonnan cséplő-, arató- sat. gépeket hozott be; 1855-ben ugyanott a carlisle-i show-n mint meghivott volt jelen. 1855. december 28-án Pesten lakásáról lemenni akarván, karját töré a lépcsőn és 1856. február 5-én meghalt.
Cikkei a Magyar Gazdában és a Gazdasági Lapokban jelentek meg. Évekig készült egy nagy füvészkönyv kiadására angol vagy francia nyelven, de azzal nem készülhetett el.
Kézirata
[szerkesztés]- Flora Bakonyiensis, Palotae, 1815 (a zirczi apátság könyvtárában van. Rómer adott belőle mutatványt a pozsonyi Verhandlungenben IV. k. 85-87.) A gazdaság és természettudományok körében rendkívül gazdag és becses könyvtárát unokája Schvarcz Gyula örökölte.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
- ↑ familysearch.org Verebélyi r. k. keresztelési anyakönyv 1780
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
További információk
[szerkesztés]- Bödő István 2013: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében. In: Az Esterházy család cseszneki ága – Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. Veszprém, 158, 168 52. jegyzet
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Erdős Ferenc 1988: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870. Előadások Sárosd múltjából – Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. Székesfehérvár, 33.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998