Ugrás a tartalomhoz

Horace Smith-Dorrien

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sir Horace Smith-Dorrien
Beceneve"Smith Doreen", S.D., Smithereens
Született1858. május 26.
Haresfoot, Berkhamsted
Meghalt1930. augusztus 12. (72 évesen)
Chippenham, Wiltshire
Állampolgárságabrit
Nemzetisége Egyesült Királyság
FegyvernemBrit Hadsereg
Szolgálati ideje1876 - 1923
RendfokozataTábornok
EgységeA Brit Expedíciós Erők második hadteste
CsatáiIsandlwana, Gennis, Tirah hadjárat, Omdurman, Paardeberg, Sanna's Post, Leliefontein, Chrissiesmeer, Mons, Le Cateau, Marne, Aisne, első és második ypres-i csata
KitüntetéseiBath-rend nagykeresztje, Szent Mihály és Szent György-rend nagy lovagkeresztje,
Halál okaközúti baleset
HázastársaOlive Crofton Schneider (1902. szeptember 3. – )[1]
Gyermekei
  • Grenfell Horace Gerald Smith-Dorrien
  • Peter Lockwood Smith-Dorrien
  • Bromley David Smith-Dorrien
SzüleiMary Ann Drever
Robert Algernon Smith-Dorrien
Iskolái
  • Harrow School
  • Sandhursti Királyi Katonai Akadémia
CivilbenGibraltár kormányzója (1918 - 1923)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Horace Smith-Dorrien témájú médiaállományokat.

Sir Horace Lockwood Smith-Dorrien (1858. május 26. – 1930. augusztus 12.) brit tábornok, az első világháború alatt a Brit Expedíciós Haderő II. hadtestének parancsnoka volt.

Élete

[szerkesztés]

Katonai pályafutásának kezdete

[szerkesztés]

Horace Smith-Dorrien[2] 1858-ban született az angol Haresfoot-ban (Berkhamsted), a család 15 gyermeke közül 11-ikként.[3] Iskolai tanulmányait a "Harrow School"-ban végezte, majd 1876. február 26-án Sandhurst-i Királyi Katonai Akadémia hallgatója lett. A tiszti kiképzés végeztével a 95. Derbyshire gyalogezred tisztje lett. 1878. november 1-jén Dél-Afrikába helyezték át, ahol mint szállítási tiszt dolgozott.

Angol-zulu háború

[szerkesztés]

Az angol–zulu háború során Smith-Dorrien jelen volt az 1879. január 22-én vívott isandlwanai csatában, ahol a Royal Artillery szállítási tisztje volt. Amikor a zulu hadsereg lerohanta az angolokat, Smith-Dorrien a póniján menekült el, és egyike volt a csatát túlélő öt brit tisztnek. A lőszertároló dobozok kinyitásának nehézségeiről szóló jelentése alapján a brit hadsereg jelentős változásokat hajtott végre (bár a modern hadtörténészek szerint ez nem annyira befolyásolta a csata kimenetelét, mint ahogyan azt a korabeliek gondolták. Mivel számos katonának nyújtott segítséget menekülése közben, a legmagasabb brit katonai kitüntetésre, a Viktória-keresztre terjesztették elő, de végül nem kapta meg.

Szudán és Egyiptom

[szerkesztés]

1882 és 1887 között egységét Szudánba és Egyiptomba vezényelték rendőri feladatok ellátására, 1882. augusztus 22-én Alexandria helyettes rendőrfőnöke lett. Itt találkozott és kötött barátságot későbbi pártfogójával, Herbert Kitchener ezredessel. 1885. december 30-án megfigyelőként részt vett az Ahmad Arabi Pasha ezredes ellen vívott gennisi csatában - itt harcoltak a brit katonák utolsó alkalommal a híres vörös kabátban. Másnap Smith-Dorrien átvette az egyik brit egység parancsnokságát és a csatában tanúsított érdemeiért megkapta a Distinguished Service Order kitüntetést.

Vezérkari akadémia és India

[szerkesztés]

1887 és 1889 között a camberley-i vezérkari akadémián tanult. Ezt követően visszatért egységéhez, amely ekkor Indiában állomásozott. Ebben az időszakban az egyetlen katonai esemény a Tirah-hadjárat volt (1897-1898). 1898-ban visszatért Egyiptomba és részt vett az omdurmani csatában (1898. szeptember 2.), ahol együtt szolgált Kitchenerrel. Ebben az időben nevezték ki ezredessé és megkapta a Sherwood Foresters (Nottinghamshire and Derbyshire Regiment) 1. zászlóaljának parancsnokságát. 1899 decemberében ezt az egységet Dél-Afrikába küldték a Sir Redvers Buller parancsnoksága alatt álló hadtest részeként, hogy részt vegyen a második búr háborúban.

A búr háború

[szerkesztés]

A hadjárat első időszakában elszenvedett vereségek után Bullert leváltották, helyére Sir Frederick Roberts lépett, aki 1900. február 2-án Smith-Dorrient kinevezte a 19. dandár parancsnokává és február 27-én előléptette vezérőrnaggyá. Fontos szerepet játszott az 1900. február 18. és 27 között vívott paardebergi csata során, ahol sikerült rávennie Kitchener és Henry Colville tábornokokat, hogy a hagyományos harceljárással ellentétben ne intézzenek közvetlen rohamot a lövészárokban elhelyezkedő búrok ellen. A március 31-i Sanna's Post környéki összecsapás során figyelmen kívül hagyta Colville nem helyénvaló parancsait (hogy hagyja hátra a sebesülteket) és rendezetten sikerült visszavonulnia a csata után. Ezt követően még részt vett a leliefonteini csatában (1900. november 7.), illetve a chrissiesmeeri csatában (1901. február 6.). Smith-Dorrien parancsnoki ténykedése révén azon kevés brit parancsnokok közé tartozott, akik hírnevét nem ásták alá a háborúban elszenvedett vereségek.

Dél-Afrikában került sor Kitchener és Sir John French tábornok közötti vitára. Kitchener az első brit főparancsnok, Lord Roberts vezérkari főnöke volt, és egyikük sem volt megelégedve Sir French teljesítményével. Smith-Dorrien pártfogóját, Kitchenert támogatta a vita során, míg French pártján saját vezérkari főnöke, Douglas Haig állt. Az I. világháború során Kitchener, Smith-Dorrien, French és Haig mind a brit hadsereg legmagasabb pozícióiban voltak, és személyes ellentéteik akkor is a felszínre bukkantak.

Afrika után 1901. április 22-én Indiába vezényelték, ahol Lord Robertson megtette az indiai brit haderő parancsnokhelyettesének. Kitchener Indiába érkezése után annak szárnysegédje lett (1902. november 6.), de ezt a posztot nem szerette és 1903 áprilisában saját kezdeményezésére kinevezték a Baluhisztánban állomásozó 4. (Quetta) hadosztály parancsnokának. A French és Smith-Dorrien közötti vita 1907-ben ismét a felszínre került, amikor altábornagynak nevezték ki és felváltotta French-et az aldershoti kiképzőtábor (Aldershot Military Town) parancsnoki tisztében. Smith-Dorrien igyekezett a kiképzést az ott tapasztaltak alapján átformálni és a közkatonák helyzetén javítani. Az intézkedések sok elismerést szereztek neki, de elődje, French, a saját tevékenysége elleni kritikaként értelmezte. Többek között Smith-Dorrien igyekezett a lövészeti kiképzést is megreformálni. Ebben az időszakban nagy vita dúlt a brit hadvezetés felső köreiben a lovasság szerepéről. Smith-Dorrien, Lord Roberts és Sir Ian Hamilton tábornok azon az állásponton voltak, hogy a lovasságot nem fogják hagyományos szerepkörében alkalmazni, inkább lóról szállva, gyalogságként. Emiatt Smith-Dorrien nagy hangsúlyt fektetett a lovasalakulatok gyalogsági kiképzésére, amit az "igazi" lovastisztek, köztük French és Douglas Haig, ellenszenvvel figyeltek. Másik törekvése volt, hogy a hadsereget rávegye korszerű, nagyszámú géppuska megvásárlására.

1911-ben V. György brit király szárnysegédjévé tették meg, ebben a minőségében kísérte el a királyt egy indiai vadászatra (Smith-Dorrien egy orrszarvút és egy medvét lőtt[4]). 1912. március 1-jén kinevezték a brit hadsereg déli parancsnokságára és ugyanezen év augusztus 10-én hadseregtábornokká.

Az első világháborúban

[szerkesztés]

Az első világháború kitörésekor Smith-Dorrrien megkapta a Nagy-Britannia védelmére létrehozott hadsereg (Home Defence Army) parancsnokságát. Azonban Sir James Grierson váratlan halálát követően Lord Kitchener, az új hadügyminiszter, kinevezte a Brit Expedíciós Erők (British Expeditionary Force vagy BEF) II. hadtestének parancsnokává. A BEF főparancsnoka ekkor Sir John French marsall volt, aki viszont Sir Herbert Plumer tábornokot akarta megtenni a hadtest parancsnokává.

A kezdeti német támadás fő irányát a II. hadtest védte és a mons-i csata során, amikor a német hadsereg Alexander von Kluck irányítása alatt megpróbált a szövetségesek hátába kerülni, súlyos veszteségek árán tudta csak feltartóztatni az előrenyomulást. French ekkor elrendelte az általános visszavonulást, amelynek során a brit I. hadtest (Douglas Haig parancsnoksága alatt) és a II. hadtest elvesztette az érintkezést. Haig hadteste nem érte el a számára kijelölt zónát Le Cateau-tól keletre.

Le Cateau (1914. augusztus 26.)

[szerkesztés]

Smith-Dorrien felismerte, hogy hadtestét a németek elvágták az I. hadtesttől, és így könnyűszerrel be tudják keríteni és felmorzsolni. Ekkor a hadtestet, amelyet Edmund Allenby lovassága és a 4. gyalogsági hadosztály támogatott, összevonta és augusztus 26-án erőteljes ellentámadást indított az előrenyomuló németek ellen. A nagy erejű támadás a súlyos brit veszteségek ellenére időlegesen megakasztotta a németek előrenyomulását és lehetővé tette, hogy a BEF erői rendezetten vonuljanak vissza. French azonban nem vette jó néven, hogy Smith-Dorrien felülbírálta az általános visszavonulásra vonatkozó parancsát, és azzal vádolta, hogy kockára tette az egész BEF biztonságát.

Ezt követően a II. hadtest részt vett az első marne-i csata és az első aisne-i csata küzdelmeiben, mielőtt a kimerült és súlyos veszteségeket szenvedett brit erőket kivonták a frontvonalból, és átcsoportosították őket a Csatorna partjaihoz közelebb eső állásokba. A hadtest két hadosztálya október végén La Bassée közelében ismét megütközött a németekkel, majd november 2-a után Ypres közelébe irányították a hadtest erőit.

Első ypres-i csata

[szerkesztés]

Ay első ypres-i csata során a II. hadtest katonái a leghevesebb küzdelmet a "Hill 60" néven ismert magaslatért vívták. A Neuve Chapelle környékén vívott harcokban az egység állásait "Smith-Dorrien vonal" néven emlegették. 1914. december 26-án Smith-Dorrien hadtestét átnevezték a brit második hadseregre.

A French és Smith-Dorrien közötti vita a II. ypres-i csata (1915. április 22. – május 25.) során került ismét felszínre. Az április 27-én végrehajtott német gáztámadások után Smith-Dorrien azt javasolta French-nek, hogy a brit erőket vonják vissza Ypres városához közelebb. French azonban, aki optimistább volt a csata kimenetelét tekintve, elutasította a javaslatot, defetizmussal és pesszimizmussal vádolta Smith-Dorrient és május 6-án felmentette parancsnoki tisztségéből. Helyét Herbert Plumer vette át, aki szinte teljesen ugyanolyan javaslatot tett a brit erők visszavonására - amit most French örömmel elfogadott. 1915. decemberben magát French-et távolította el Kitchener a BEF parancsnoki tisztéből. French visszavonult és "1914" címen megírta emlékiratait, amiben Smith-Dorrient támadta, aki - mint a brit hadsereg aktív tisztje - nem tudott nyilvános válaszban reagálni.

További tevékenysége

[szerkesztés]

A nyugati frontról való eltávolítása után Smith-Dorrient kinevezték a németek ellen Kelet-Afrikában (a mai Tanzánia, Ruanda és Burundi területén) folytatott hadjárat parancsnokává. Hajóval utazott Dél-Afrikába, de az úton tüdőgyulladást kapott és a betegség miatt nem tudta átvenni a parancsnoki tisztséget, helyette Jan Smuts (a búr háborúban Smith-Dorrien ellensége) vette át az irányítást. 1917. január 29-én kinevezték a londoni Tower parancsnokává.

1918. július 9-én kinevezték Gibraltár katonai parancsnokává, a posztot 1923. május 6-ig töltötte be. Kormányzósága alatt korlátozott demokratikus reformokat vezetett be. 1923-ban nyugdíjba vonult, Portugáliában és Angliában élt feleségével. Idejének nagy részét a "Nagy Háború" résztvevőinek segélyezésével és szervezésével töltötte. 1925-ben adta ki emlékiratait, de mivel French még életben volt, ebben sem adta közzé saját verzióját az 1914-15-ös eseményekről. Az 1926-ban forgatott The Battle of Mons című filmben saját magát alakította.[5][6]

1930. augusztus 12-én Chippenhamben autóbaleset következtében hunyt el, ekkor 72 éves volt. Berkhamstedben temették el.[7]

Családja

[szerkesztés]

Smith-Dorrien 1902-ben a londoni Szent Péter-templomban (Euston Square) vette feleségül Olive Crofton Schneider-t, a házasságból három fiú született:

  • Grenfell Horace Gerald Smith-Dorrien (szül. 1904) szintén a brit hadseregben szolgál és a dandártábornoki rangot érte el. 1944. szeptember 13-án az olaszországi hadjáratbban vesztette életét. Sírja a Gradara War Cemetery-ben található, Gradara olasz település közelében.[8]
  • Peter Lockwood Smith-Dorrien (szül. 1907) 1946. július 22-én a jeruzsálemi King David Hotel ellen végrehajtott bombatámadásban vesztette életét.[9]
  • David Pelham Smith-Dorrien (szül. 1911) az 1930-as években színész volt.[10] David igyekezett életben tartani apja emlékét, a Le Cateau-i csata napján megemlékezéseket szervezett.[11] 1999-ben halt meg.

Sir Arthur Power Palmer tábornok 1912-es halála után (aki Oliver nagybátyja volt) Smith-Dorrien és felesége örökbe fogadták a tábornok két lányát.

Az első világháború alatt Olive megalapította a Lady Smith-Dorrien's Hospital Bag Fund alapítványt. A háború során jelentős problémát jelentett, hogy a sebesült katonák személyes ingóságai a kórházi kezelés során gyakran elvesztek. Az alapítvány önkéntesei havi 40000 – 60000 kórházi zsákot varrtak a sebesült katonáknak, a háború folyamán kb. 5 millió darab készült el. Ezért a munkáért a Brit Birodalom Rendjének („Order of the British Empire”) női fokozatával tüntették ki. Szintén vezető szerepet játszott a The Blue Cross nevű állatvédelmi alapítványban, amely a háborúban használt lovak szenvedéseit igyekezett enyhíteni.[12] 1932-ben a Royal School of Needlework (RSN) igazgatónője lett, majd 1937-ben a VI. György koronázási emlékéremmel („King George VI Coronation Medal”) tüntették ki a Westminsteri apátság érdekében végzett tevékenységéért. A második világháború alatt vezetésével az RSN csipkéket gyűjtött, és az eladásból származó bevétellel támogatták a hadsereget.[13] 1951. szeptember 15-én halt meg[14]

Hagyatéka

[szerkesztés]

A következő emlékműveket emelték a tábornok emlékezetére (zárójelben a felavatás éve, vagy amikor felvette a tábornok nevét):

  • A Westminsteri apátságban (VII. Henrik kápolna) egy emléktábla található (1913)[15]
  • „Dorrien” egy dél-ausztrál borvidéknek (1916)[16]
  • Mount Smith-Dorrien, Kanada (1918)[17]
  • Smith-Dorrien Institute, Aldershot, Nagy-Britannia[7]
  • Smith Dorrien Road, Leicester
  • Smith Dorrien Avenue,[18] Smith Dorrien Bridge és Smith Dorrien House, Gibraltár[7]
  • Smith Dorrien Street, Mitcham, South Australia

1931-ben a Smith-Dorrien emlékművet felavatták a Sherwood Foresters Memorial emlékmű részeként, utóbbit maga Smith-Dorrien nyitotta meg 1923. augusztus 6-án.[7][19]

John Betjeman említi Smith-Dorrient önéletrajzi ihletésű költeményében, Summoned by Bells 3. szakaszában:

In late September, in the conker time,

When Poperinghe and Zillebeke and Mons
Boomed with five-nines, large sepia gravures
Of French, Smith-Dorrien and Haig were given

Gratis with each half-pound of Brooke Bond tea.

Smith-Dorrien szerepel még a "Canada to England" című versben, Craven Langstroth Betts művében:[20]

Lead out, lead out, Brave Mother, for the sake of sacked Louvain!
 Give us our own Smith-Dorrien, yield us the van again!

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ p1827.htm#i18261, 2020. augusztus 7.
  2. ↑ Megjegyzés: A családnevet helyesen kötőjellel kell írni, bár néha a "Smith Dorrien" formát használják. A "Dorrien" első szótagját az angol "door" szóhoz hasonlóan kell kiejteni.
  3. ↑ A Smith-Dorrien családfa (14 gyermeket sikerült azonosítani)
  4. ↑ Kees Rookmaaker, Barbara Nelson and Darrell Dorrington "The royal hunt of tiger and rhinoceros in the Nepalese terai in 1911" Pachyderm Archiválva 2007. június 14-i dátummal az Archive-Iten No. 38, January–June 2005 pp91–92
  5. ↑ Vintage Video: Sir Horace Lockwood Smith-Dorrien, 1914
  6. ↑ The Battle of Mons Archiválva 2006. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (WMV format, 14 seconds, 377KB)
  7. ↑ a b c d Lt HL Smith-Dorrien, 95th Regt, Special Service Officer, veteran of the Anglo Zulu War of 1879. [2004. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 23.)
  8. ↑ Casualty Details: Smith-Dorrien, Grenfell Horace Gerald
  9. ↑ Peter Lockwood Smith-Dorrien 1907-1946
  10. ↑ Davis Smith-Dorrien
  11. ↑ Dacorum Heritage Trust: General Sir Horace Smith-Dorrien - The Hero of Le Cateau. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  12. ↑ Olive Smith-Dorrien FOR HORSES OF THE ALLIES.; Lady Smith-Dorrien Makes an Appeal for the Blue Cross The New York Times 15 December 1915 Page 14
  13. ↑ A „Royal School of Needlework” története. [2008. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 19.)
  14. ↑ Lady Olive Smith-Dorrien gyászjelentése(angolul)
  15. ↑ The Most Honourable Order of the Bath, its History, Ceremony, Coats of Arms and Crests
  16. ↑ Seppeltsfield
  17. ↑ Mount Smith-Dorrien. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 21.)
  18. ↑ 1988-ban itt ölték meg Seán Savage-t.
  19. ↑ History of the Memorial. [2013. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 21.)
  20. ↑ Betts, Craven Langstroth The Perfume Holder and Other Poems J. T. White and company (1922), p245

Források és további irodalom

[szerkesztés]
  • Ballard, C, Smith-Dorrien, London: Constable and Co Ltd, 1931. – A könyv lényegében Smith-Dorrien önéletrajzának rövidített változata, de Smith-Dorrien és French halála után már tartalmazza a French által megfogalmazott vádakra adott választ is.
  • Beckett. Dr. Ian F, The Judgement of History: Lord French, Sir Horace Smith-Dorrien and 1914 Tom Donovan Publishing, 1993; ISBN 1-871085-15-2 – A könyv lényegében a Smith-Dorrian által írt és csak magánkiadásban megjelent változata a Sir French önéletrajzában leírt eseményeknek, az első ypres-i csata során.
  • Beckett. Dr. Ian F, Corvi, Steven J. (editors) Haig's Generals Pen & Sword, 2006 ISBN 1-84415-169-7 – 25 oldal terjedelemben mutatja be Smith-Dorrien tevékenységét az első világháború alatt.
  • John William Fortescue, 'Horace Smith-Dorrien' in Following the Drum Blackwood & Sons, Edinburgh, 1931, 251 – 298. o.
  • Smith-Dorrien, Sir Horace, Memories of Forty-Eight Years' Service, John Murray, 1925. – Smith-Dorrien önéletrajza.
  • Smithers, A J, The Man Who Disobeyed: Sir Horace Smith-Dorrien and His Enemies, London: Leo Cooper, 1970 ISBN 0-85052-030-4 – Smith-Dorrien életéről az egyetlen modern összefoglaló.
  • Corvi, Steven J. General Sir Horace Lockwood Smith-Dorrien: Portrait of a Victorian Soldier in Modern War – kiadatlan doktori disszertáció, Northwestern University (Boston), 2002
  • Siem, Richard Forging the Rapier among Scythes: Lieutenant-General Sir Horace Smith-Dorrien and the Aldershot Command 1907-1912 – kiadatlan diplomadolgozat. Rice University (Houston), 1980
  • Altham, E. A., Sir. The principles of war historically illustrated. With an introduction by General Sir Horace L. Smith-Dorrien 1914.
  • Anon. Report on the 4th (Quetta) Division Staff Ride Under the Direction of Lieut.-General H.L. Smith-Dorrien C.B., D.S.O., Commanding 4th (Quetta) Division, May 1907 – A 4. (Quetta) hadosztály kiadványa 1907-ből. A jelentés bemutatja azt az öt napos hadgyakorlatot, amelyet Pakisztánban hajtottak végre Smith-Dorrien parancsnoksága alatt, a hadgyakorlat során a cári Oroszország elleni képzeletbeli manővereket hajtottak végre.
  • Wyndham Childs|Childs, Wyndham Episodes and reflections: being some records from the life of Major-General Sir Wyndham Childs, K.C.M.G., K.B.E., C.B., one time second lieut., 2nd Volunteer Battalion, the Duke of Cornwall's Light Infantry Cassell, 1930
  • Gilson, Capt. Charles J. L. History of the 1st Battalion Sherwood Foresters (Notts. and Derby Regt.) in the Boer War 1899–1902 Swan Sonnenschein & Co. Ltd. 1908. A bevezetőt írta: „Lieut.-Gen. Sir H L. Smith Dorrien”. A Naval & Military Press kiadványa. A Smith-Dorrien által írt bevezető nagy részét ezt a .pdf dokumentum tartalmazza.
  • Holmes, Richard The Little Field Marshal: A Life of Sir John French Weidenfeld & Nicolson, 2004 ISBN 0-297-84614-0 – A könyv bemutatja French és Smith-Dorrien kapcsolatát.
  • Paice, Edward Tip and Run: The Untold Tragedy of the Great War in Africa Weidenfeld & Nicolson, 2007, ISBN 0-297-84709-0 ISBN 978-0297847090 – A könyv néhány részletet közöl Smith-Dorrien részvételéről a kelet-afrikai hadjáratban.
  • [Pilcher, Major-General T. D.] A General's Letters to His Son on Obtaining His Commission Introduction by Sir Horace Smith-Dorrien. Cassell, 1917
  • Winnifrith, Douglas Percy The Church in the Fighting Line: With General Smith-Dorrien at the Front, Being the Experiences of a Chaplain in charge of an Infantry Brigade London, Hodder and Stoughton, 1915
  • „Smith-Dorrien” témájú könyvek az amazon.com-on
  • Live Search keresési eredmények „Smith-Dorrien”
  • Google Book Search keresési eredmények „Smith-Dorrien” nevére

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horace_Smith-Dorrien&oldid=26142336”