Honti Ferenc
| Honti Ferenc | |
| Született | 1900. december 16.[1] Losonc[1] |
| Elhunyt | 1974. szeptember 17. (73 évesen)[1] Suresnes[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Honti Ferenc (franciául: François Honti; Losonc, 1900. december 16.[2] – Suresnes 1974. szeptember 17.[3]) magyar származású francia diplomata, újságíró, a Le Monde diplomatique egyik alapítója.
Élete
[szerkesztés]1926-tól élt Párizsban, feltehetően egyetemi tanulmányait is ott fejezte be, ám életének ezt megelőző időszakáról keveset tudunk. 1929 és 1939 között magyar lapokat tudósított Franciaországból. Emellett a magyar ügyekért is lobbizott: a Revíziós Liga aktivistájaként francia lapokba írt a magyar érdekek védelmében, amivel a francia titkosszolgálat figyelmét is magára vonta.[4]
A háború ideje alatt is Franciaországban maradt, ahol – annak érdekében, hogy a hatóságoktól védve tudjon működni – konzuli kinevezést kapott Horthy Miklóstól.[5] 1944-ben azonban a német megszállást követően megszakította a kapcsolatot a Sztójay-kormánnyal, ami miatt megfosztották állampolgárságától.[6]
1945-től a Kisgazdapárt külföldi képviselőjeként, de kormánymegbízás nélkül próbált a kedvezőbb magyar békefeltételek érdekében lobbizni. A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság egyik alapító szervezője volt, majd 1946-tól '47-ig genfi magyar konzul lett.[7]
1947-ben hazarendelték, de nem hagyta el Svájcot, ezért Rajk László belügyminiszter kezdeményezésére immár másodszor is megfosztották az időközben visszakapott magyar állampolgárságától.[8] Ismét Párizsba költözött, ahol 1954-ben Hubert Beuve-Méryvel létrehozták a Le Monde diplomatique című francia nyelvű külpolitikai havilapot. A lap főszerkesztője volt az alapítástól 1973 januári nyugdíjba vonulásáig.[7]
Művei
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Jelentés Honti Ferenc 1943 szeptember eleje és 1946 november vége között Svájcban és Franciaországban folytatott tevékenységéről; s.n., Genf, 1946
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
- ↑ A m. kir. minisztérium 1.096/1944. M. E. számú határozata. Belügyi Közlöny, XLIX. évf. 14. sz. (1944. április 2.) 331. o.
- ↑ Yves Florenne: François Honti. Le Monde diplomatique, 247. sz. (1974. október) 4. o.
- ↑ Szegő Iván Miklós: Trianon után: hogyan győzködtük Párizst? Hvg.hu (2011. június 15.) (Hozzáférés: 2018. október 28.)
- ↑ A New York Herald Tribune Honti Ferencről. Magyar Távirati Iroda, (1947. január 30.) 44. o.
- ↑ Pető Iván: Az 1944. júliusi illegális Magyar Nemzet. Magyar Nemzet, XXXV. évf. 78. sz. (1979. április 3.) 9. o.
- ↑ a b Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Hága: Mikes International. 2006. 112. o.
- ↑ Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet. Budapest: Magyar Országos Levéltár. 2008. 1137. o.