Csíkos szender

Csíkos szender
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Lepkék;
Család:	Szenderfélék;
Nem:	Hippotion;
Tudományos név
	Hippotion celerio; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Sphinx celerio
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csíkos szender témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos szender témájú médiaállományokat és Csíkos szender témájú kategóriát.

A csíkos szender (Hippotion celerio) a szenderfélék családjába tartozó, Eurázsia és Ausztrália trópusi, szubtrópusi vidékein elterjedt lepkefaj, amely Európába is elkóborol.

Megjelenése

A csíkos szender szárnyfesztávolsága 6-7,2 cm. Feje a torhoz képest viszonylag nagy és széles; a szeme is nagy. A tor és a potroh aránylag karcsú, a potroh fokozatosan elvékonyodik el. Feje barnássárga; a tor barna, kétoldalt barnássárga; a potroh barnássárga, gerincvonala sárgás, kétoldalt barna sáv kíséri. Az elülső szárny olyan színű, mint a teste, rajta sárga és barna hosszanti sávokkal. Közepén kis, kerek, sötétbarna folt található. A csúcstól a szárny tövének közepéig ezüstös sáv húzódik. A hátsó szárny töve élénk rózsaszínű, a belső szegély felé sárgás. A két fekete hosszanti sávból a külső keskeny, a belső jóval szélesebb. A szárnyak fonákja zöldessárga, árnyékszerű rajzolattal. A szárnyak rojtja rövid, barna és fehér színű.

Petéje világoszöld, kerek, fényes.

Hernyója barna, zöld, vörösesbarna, sötétszürke is lehet; oldalán sötétebb mintázattal és sárga oldalvonalakkal. A test elején, a 4. szelvényen két zöld vagy sárga keretű, fekete színű, fehér magvú szemfolt látható. Az 5. szelvényen két kisebb sárga folt látszik. A test végén hosszú szarvszerű nyúlvánnyal rendelkezik. Hossza a 8 cm-t is elérheti.

Világosbarna bábjának háta, szárnytokjai és feje sötétebb, potroha vörhenyes. Hossza kb. 4,5 cm.

Hasonló fajok

Magyarországon nem él hasonló faj.

Elterjedése

Eurázsia és Ausztrália trópusi, szubtrópusi régióiban honos, de minden évben messzire elkóborol, bejárja Nyugat- és Közép-Európát is. Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken stabil populációi vannak, de ettől északabbra nem tud áttelelni. Magyarországon ritka, inkább délen lehet találkozni kóbor egyedeivel.

Életmódja

Sziklalejtőkön, vízmosásokban, útszéleken, kertekben, gyümölcsökben fordul elő.

Alkonyatkor, hajnalban aktív. Igen jól repül. Első nemzedéke messzire elkóborol. Június-júliusban jelenik meg Európában, de az Alpoktól északra csak egy-egy eltéved példány jut. Hernyója szőlő és különféle lágyszárúak, sóska-, galaj-, kontyvirág-, nebáncsvirágfajok leveleivel táplálkozik. Dél-Európában a szőlő kártevője lehet. A trópusokon a taroültetvényekben okoz károkat, viszont a papaja fontos beporzója. Bábja a földben telel át, de a hideg európai telek során elpusztul.

Fogságban is könnyen tartható és szaporítható. Az imágókat cukros vízzel, a hernyókat szőlő-vagy salátalevéllel lehet etetni.

Magyarországon nem védett.