Himalájai füzike

Himalájai füzike
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok ((Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Részalrend: Passerida Öregcsalád: Sylvioidea Család: Füzikefélék (Phylloscopidae) Nem: Phylloscopus Faj: P. humei
Tudományos név
Phylloscopus humei (Brooks, 1878)
Alfajok
Phylloscopus humei humei Phylloscopus humei mandellii
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Himalájai füzike témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai füzike témájú médiaállományokat és Himalájai füzike témájú kategóriát.

Himácsal Prades, India

Himácsal Prades, India

A himalájai füzike (Phylloscopus humei) a madarak (Aves) osztályába, a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába tartozó faj.

Korábban az óvilági poszátafélék családjába tartozott.

1994 óta tekintik külön fajnak, ekkor választották el a vándorfüzikétől (Phylloscopus inornatus), morfológiai (Shirihai & Madge, 1993), bioakusztikai (Alström & Olsson, 1988; Irwin et al., 2001) és molekuláris (Irwin et al., 2001) jellemzők alapján.

A madár latin nevét Allan Octavian Hume-ról kapta.

Előfordulása

Közép-Ázsia hegyeiben tenyészik, a Hindukustól és a Karakorumtól északra és keletre a kínai Tien-sanig és a mongol Altáji-hegységig. Allopatrikus alfaja, a P. mandelli a kelet-tibeti fennsíkon él (Alström 2006). Költöző madár, a teleket főként Indiában tölti.

Gyakran előfordul a hegyi erdőkben, egészen 3500 méteres magasságig.

A kisméretű madár októberben még Nyugat-Európában is fellelhető, annak ellenére, hogy több mint 3000 km-re van eredeti élőhelyétől. Késő ősszel és télen ritkán megfigyelhető Nagy-Britanniában is.

Magyarországi előfordulását 2007-ben sikerült bizonyítani, amikor november 12-én Szegeden észlelték egy példányát, melyet november 15-én Domján András meg is gyűrűzött. Utoljára 2008. január 1-jén látták az országban. Azóta 2009. november 12-én újra sikerült Magyarországon megfigyelni és lefotózni a madarat, Berekfürdő községben.

Alfajai

• P. h. humei (W. E. Brooks, 1878) – költési területe délközép-Oroszország, nyugat-Mongólia, északkelet és kelet-Kazahsztán, északnyugat-Kínától északkelet-Afganisztánon keresztül dél-Bhutánig, télen észak-Pakisztántól Bangladesen keresztül dél-Kínáig;
• P. h. mandellii (W. E. Brooks, 1879) – költési területe közép-Kína, télen dél-Kína, északkelet-Indiától kelet-Thaiföldig.

Megjelenése

Az egyik legkisebb méretű füzike, testhossza 9-12 centiméter, tollazata a többi füzikeféléhez hasonlóan hátán és szárnyain zöldes, a hasán világos. Nagyban hasonlít a vándorfüzikéhez, közös vonásuk a hosszú szem feletti csík, a fejfedő és a jól látható harmadrendű evezők. Feltűnő szárnycsíkja azonban csak egy van, egy második halványabban kivehető, színei pedig tompábbak a vándorfüzikéénél. Lábai és csőrkávája sötét.

Friss tollazatban a P. humei fejteteje kevésbé zöld árnyalatú (gyakran tompább szürkés), háta világosabb zöld és barnásszürke. A felső szárnycsík eléggé rövid és határozatlan, a világos csúcsok az inornatusszal összehasonlítva általában kevésbé fehéresek, inkább olívbarnás árnyalatúak. Kopott és kifakult nyári tollazat esetén annyira hasonlíthat az inornatushoz, hogy ez alapján el sem lehet különíteni őket. Csiripelése zümmögő, magas hangfekvésű. A vándorfüzikétől legjobban két szótagú csiripelése különbözteti meg. Költési időn kívül erőteljes fütyülő „dszuit” vagy kéttagú enyhén mélyülő „dszíuó” hangot hallat. Éneke elnyújtott. Élőhelyük a Szaján-hegység nyugati vidékén átfedést mutat (Ernst, 1996), de a két faj nem keveredik egymással (Irwin et al., 2001). A két faj a becslések alapján körülbelül 2,5 millió éve, a P. h. humei és a P. h. mandelli körülbelül 1 millió évvel ezelőtt vált el egymástól (Irwin et al., 2001).

Életmódja

A legtöbb füzikefélékhez hasonlóan rovarevő. A madár nem fél az embertől, de lombközeli életstílusa miatt megfigyelni nehéz. Állandóan mozgásban van.

Szaporodása

Fészkét a talajon építi.

Források

• Alström, Per (2006): Species concepts and their application: insights from the genera Seicercus and Phylloscopus. Acta Zoologica Sinica 52(Supplement): 429-434. PDF fulltext Archiválva 2014. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Alström, Per & Olsson, U. (1988): Taxonomy of Yellow-browed Warblers. British Birds 81: 656–657.
• Ernst, S. (1996) Zweiter Beitrag zur Vogelwelt des Östlichen Altai. Mitteilungen aus dem Zoologischen Museum Berlin 72, Suppl. Ann. Ornithol. 20: 123–180. [Article in German]
• Irwin, D. E.; Alström, Per; Olsson, U. & Benowitz-Fredericks, Z. M. (2001): Cryptic species in the genus Phylloscopus (Old World leaf warblers). Ibis 143(2): 233–247. PDF fulltext
• Price, Trevor & Jamdar, N. (1991): Breeding biology of the Yellow-browed leaf warbler Phylloscopus inornatus (humei) in Kashmir. Journal of the Bombay Natural History Society 88(1): 1–19
• Sangster, George; Knox, Alan G.; Helbig, Andreas J. & Parkin, David T. (2002): Taxonomic recommendations for European birds. Ibis 144(1): 153–159. doi:10.1046/j.0019-1019.2001.00026.x PDF fulltext
• Shirihai, H. & Madge, S. (1993): Identification of Hume's Yellow-browed Warbler. Birding World 6: 439–443.
• McCarney, Killian et al.: Madárhatározó (Park Könyvkiadó, Budapest, 2002)
• Svensson, Lars: Útmutató az európai énekesmadarak határozásához (MME, Budapest, 1995)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 11.)