Óriás ázsiai imádkozó sáska

Óriás ázsiai imádkozó sáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Polyneoptera;
Rend:	Fogólábúak (Mantodea);
Család:	Imádkozó sáskák (Mantidae);
Nem:	Hierodula;
Faj:	H. tenuidentata;
Tudományos név
	Hierodula tenuidentata; (Saussure, 1869)
Szinonimák
	Hierodula transcaucasica Brunner von Wattenwyl, 1878;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás ázsiai imádkozó sáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás ázsiai imádkozó sáska témájú kategóriát.

Az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) a rovarok (Insecta) osztályába sorolt fogólábúak (Mantodea) rendjében az imádkozó sáskák (Mantidae) családjának egyik faja. A Hierodula transcaucasica néven leírt fajt többnyire ennek szinonimájaként kezelik.

Származása, elterjedése

A faj rendszertani helyzete vitatott; tisztázandó, hogy azonos-e a Kaukázusban azonosított Hierodula transcaucasica fajjal. A két fajt korábban az elülső combokon található tüskék színe alapján különböztették meg, de ez nem bizonyult érvényes jegynek. A hím ivarszervek átfogó morfológiai összehasonlítása sem mutatott jelentős különbségeket. A két fajra hagyományosan használt jellemzők változékonyak, mivel egyes populációik egymástól is különböznek. Ezeket a populációkat ideiglenesen egy fajhoz tartozóaknak tekintjük.

Elterjedési területe rendkívül széles, mintegy 18 millió négyzetkilométer — a Szunda-szigetektől Közép-Ázsián át egészen Kelet-Európáig.

A 21. század elejéig a Fekete-tenger keleti partvidékétől Délkelet-Ázsiáig volt ismert. A Krím-félszigetről 1916-ban került elő az első példány, majd hosszú szünet után a 2000-es évek elején ismét megtalálták. Innen a Fekete-tenger partvidékén terjeszkedett, és emberi közvetítéssel 2007-ben már Görögországban is megjelent. A Balkán-félszigeten szinte valamennyi országában feltűnt állományai valószínűleg Törökországból települtek át.

Magyarországon

Hazánkban inváziós fajként jelent meg. Az első ismert példányt 2019-ben Zákányszéken találták, majd a következő években továbbiakat azonosítottak. 2020-ban Dél-Budán is észleltek egyet, melyet továbbiakat 2021-ben és 2022-ben. 2021 őszén a Városligetben is találtak nőstény példányokat platánfák törzsén. Stabilan megtelepedett Szegeden és a tőle nyugatra épült kisebb településeken. 2022-ben jelent meg Kiskunhalason. A Dunántúlon (Vértesszőlős belterületén) 2023-ban tűnt fel. 2024-ben találták az első példányt Dávodon.^[1]

A terjedési mechanizmusokról különböző elméletek vannak — lehet, hogy Szeged környékiek Szerbiából települtek át. Budapestre valószínűleg emberi közreműködéssel, alighanem az új parkokba behozott dísznövényekkel került petetokja (ootheca).

Megjelenése, felépítése

Nagy, látványos külsejű rovar. Teste rendszerint zöld, de időnként barnás vagy sárgás árnyalatú is lehet. Megkülönböztető jegye két feltűnő fehér folt az első pár szárnyán. A Magyarországon őshonos imádkozó sáskánál (Mantis religiosa) erősebb alkatú, a nyakpajzsa rövidebb és szélesebb. Ugyancsak az őshonos imádkozó sáskával ellentétben a fogólábak csípőjének belső oldalán nincsenek sötét foltok.

Alfajai

Két alfaja:

Hierodula tenuidentata darvasica (Lindt, 1963)
Hierodula tenuidentata tenuidentata (Saussure, 1869)

Életmódja, élőhelye

A gyeplakó és főleg más sáskákat evő imádkozó sáskától eltérően fák és cserjék lombjában él. Nagy étvágyú mindenevő, amely előszeretettel vadászik a levelek közt rejtőző kártevőkre, mint például az invazív poloskákra.^[1] Melegkedvelő, ezért a melegedő éghajlat kedvez terjedésének.

Szaporodása

A nőstényei feromonokkal csalogatják magukhoz a hímeket. Egy megtermékenyített nőstény egyidejűleg akár öt kis petetokot (ootheca) is elhelyezhet, és ezekből akár száz-száz lárva is kikelhet. Legszívesebben a platánfák sima törzsére petézik.

A csalogató feromonok az őshonos imádkozó sáska hímjeit is vonzzák, és ez gátolhatja szaporodásukat.

Természetvédelmi helyzete

Az enyhe telek segítik az új generációk túlélését Közép-Európában. Magyarországon főleg városokban írták le, ahol a hősziget hatás ugyancsak kedvez neki. Egyelőre tisztázatlan, milyen hatással van, illetve lesz a honos élővilágra.^[1]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint nem veszélyeztetett. Magyarországon sem védett faj.