Ugrás a tartalomhoz

Hierapolisz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hierapolis szócikkből átirányítva)
Hierapolisz
Világörökség
Hierapolisz főutcájának bejárata
Hierapolisz főutcájának bejárata
Adatok
OrszágTörökország
TípusTermészeti és kulturális helyszín
KritériumokIII, IV, VII
Felvétel éve1988
Elhelyezkedése
Hierapolisz (Törökország)
Hierapolisz
Hierapolisz
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 55′, k. h. 29° 07′37.916667°N 29.116667°EKoordináták: é. sz. 37° 55′, k. h. 29° 07′37.916667°N 29.116667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Hierapolisz témájú médiaállományokat.

Hierapolisz (Hierapolis; görögül: Ἱεράπολις, „szent város”, de eredetileg egy Hiera nevű személy városa) egy ősi város közvetlenül Pamukkale mellett Délnyugat-Törökországban, Denizli városától légvonalban 17 km-re északra.

Hierapolisz része az UNESCO világörökségi helyszíneinek; nem tévesztendő össze a szíriai Hierapolisz Bambüké (Mabog) városával.

Pamukkale gyógyvizű forrásait már az i. e. 19. században is használták. II. Attalosz pergamoni király emelt egy templomot a Lükosz-völgyi Hüdrala fölött, amely magjává lett Hierapolisz városának. A várat a IV. Szeleukosz elleni győztes háborúja emlékére emelte. A város neve eredetileg nem a szentség fogalmára utalt, hanem a Pergamont alapító müsziai király feleségének, Hierának a nevét kapta. Hierából hamarosan Hierapolisz lett, amelynek másodlagos jelentése a Szent Város. II. Eumenész idején az uralkodó anyja, Apollónisz volt a város védnöke. III. Attalosz i. e. 133-ban Rómára hagyta országát, így Hierapolisz is római fennhatóság alá került.

A termálvíz aktív szubvulkáni tevékenységhez kötődik, így a város többször romba dőlt és épült újjá. 17-ben, Tiberius idején egy óriási földrengés teljesen lerombolta, és csak 60-ban, Nero alatt kezdődött meg az újjáépítés. A római idők fénykora a 217-ig tartó időszak, amikor például Hadrianus és Caracalla nagy mennyiségben importálták a termálvizet a fürdőikhez. Caracalla ekkor Laodikeiában is nagy fürdőt építtetett.

A város egészen a szeldzsuk hódításokig élénk maradt. Az 1071-es manzikerti csata után háborús hadszíntérré vált, ahol változó sikerrel 1097-ig gyakran cserélt gazdát a terület. II. Ióannész bizánci császár idején épültek az utolsó bizánci létesítmények. Egészen 1210-ig ismét változó fennhatóság volt, míg Gıyaseddin Keyhüsrev végleg el nem foglalta.

Európa minden részéről érkeztek ide a gyógyulni vágyók. Sokan telepedtek le Hierapoliszban és haltak meg itt. A temető hatalmas területen fekszik, rengeteg, kőből emelt síremlékkel, ami miatt kiérdemelte a nekropolisz elnevezést is. A források különlegessége, hogy nagy területen, lépcsőzetesen helyezkednek el.

1534-ben azonban egy újabb földrengés rázta meg a területet, és teljesen lerombolta a várost, mely elhagyatott vidékké vált. Amikor a 20. században újra fölfedezték Pamukkale Pamutkastélyát, a várost feltárták, és egy múzeumot létesítettek a leletek kiállításához. Hierapoliszban találjuk Kleopátra fürdőjét, melyben a legenda szerint maga Kleopátra, az egyiptomi királynő fürdőzött. A forrás fölé épült, márványkővel kirakott ősi uszodában a látogatók is megmártózhatnak.

Jelenleg olasz tudósok dolgoznak a város helyreállításán. Az egykori főutcát övező oszlopokat is ők állították fel újra. A romok között megtekinthetők többek között egy bazilika és egy színház romjai is. A várost övező környék parkosítása és kövezése jelenleg is folyik, melynek célja, hogy megkönnyítsék az egyre növekvő számú turista eljutását Hierapoliszon keresztül Pamukkale medencéihez. 2011-ben egy templomban sírhelyre bukkantak, amely a feltételezések szerint Fülöp apostol nyughelye.

Források

[szerkesztés]
  • Mustafa Şahin: Pamukkale, Tevhit Kekeç Archeolog, Researcher of the Bergama Museum, Hitit Color Kartpostal San. İstanbul, 2017.

További információk

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]