Ugrás a tartalomhoz

Hermann István (filozófus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann István
SzületettHermann István
1925. október 10.
Budapest
Elhunyt1986. szeptember 12. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHeller Ágnes
Foglalkozásafilozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár
Tisztségeigazgató (1977–1986, Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-17. fülke)

A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hermann István (Budapest, 1925. október 10. – Budapest, 1986. szeptember 12.) magyar filozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1976, rendes: 1985). Első felesége Heller Ágnes volt.

Élete

[szerkesztés]

A zsidó származású Hermann István (héber nevén: Slomó), meggyőzőtt cionista volt Heller Ágnes barátnőjével együtt az 1945-1948-as években. Hánoár Hácijoni (Cionista Ifjuság) vezetőségi tagja volt, majd később belépett a kommunista pártba Heller Ágnessel együtt.[1] Az Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar-n végezte el 1945–1950 között magyar-filozófia-politikai gazdaságtan szakon, ahol Lukács György tanítványa volt.

1950–1956 között közgazdasági technikumi tanár volt. 1956–1958 között illetve 1967–1973 között tudományos munkatársként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében. 1957-ben, majd 1968-tól megbízott előadó volt az ELTE BTK-n. 1958-tól ismét középiskolai oktató volt a Kaffka Margit Gimnáziumban. 1965–1967 között a Színháztudományi Intézetben tudományos munkatársa, főmunkatársa volt. 1973-tól tudományos tanácsadó volt az ELTE BTK-n. 1973-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1977–1986 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem vezetője volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

[szerkesztés]

A filozófia történetének kutatása és oktatása mellett foglalkozott esztétikával is. A modern médiumok esztétikai felépítését is kutatta. Lukács György írásait és filozófiai személyiségét is vizsgálta. Tagja volt a Pen Clubnak, az Írószövetségnek, a Színházművészeti Szövetségnek, a nemzetközi Hegel Társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának elnöke volt.

Művei

[szerkesztés]
Urnafülkéje a Farkasréti temetőben
  • A magyar drámáért (tanulmányok, 1955)
  • Arany János esztétikája (1956)
  • Filmesztétikai tanulmányok (tanulmányok, Almási Miklóssal és Gyertyán Ervinnel, 1961)
  • Sigmund Freud avagy a pszichológia kalandja (1964)
  • A modern színpad (1966)
  • A polgári dekadencia problémái (1967)
  • Vászon és függöny (1967)
  • Kant teleológiája (1968)
  • Szent Iván éjjelén (tanulmány, 1969)
  • A szocialista kultúra története (1970)
  • A giccs (1971)
  • A személyiség nyomában (Drámai kalauz, esszék, 1972)
  • A szfinx rejtvénye (1973)
  • Üzenet az iskolának (1973)
  • Lukács György gondolatvilága (1974)
  • A mai kultúra problémái. Kapitalista kultúra, szocialista kultúra (1974; németül: 1985)
  • Évadok tanúsága (1976)
  • Televízió, esztétika, kultúra (1976)
  • A gondolat hatalma (tanulmányok, 1978)
  • Teleológia és történetiség (1979)
  • Válságok és változások. Aktuális gondolatok (1981-1982)
  • Ideológia és kultúra a hetvenes években (1982)
  • Az értelemig és tovább! A filozófia nagy problémái (1982)
  • Kultúra és személyiség (1982)
  • Veszélyes viszonyok (esszék, 1983)
  • A filozófia történetéről (1985)
  • A kíváncsiság dicsérete (1985)
  • Lukács György élete (1985)
  • A hitvitától a drámáig (1985)
  • Sigmund Freud: Álomfejtés (műfordítás, 1985)
  • Van Gogh (1985)

Díjai

[szerkesztés]
  • 1985: Pro Universitate díj (ELTE)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]